A zentai zsidók 79 évvel ezelőtti deportálásáról emlékeztek meg szerda délután a zentai zsidó temetőben. A kegyeletteljes eseményen elsőként Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy az emlékezés kötelességünk:
– Azért kell évről évre itt állnunk a zentai zsidó temetőben, hogy figyelmeztessük embertársainkat, felelősek vagyunk egymásért, hogy megálljt parancsoljunk a másokkal szembeni gyűlöletkeltésnek.
Ha másokat bántunk, akkor magunkról alkotunk képet. Tisztában kell lenni a történelem folyamatával, fel kell ismerni a gyűlölködést, és határozottan szembe kell helyezkedni vele. Ez adja meg, hogy civilizáltan és egymásba kapaszkodva éljük az életünket, mert összetartás nélkül nincs haladás, a kizárólagosság pedig eltompítja emberi mivoltunkat. A történelem nagy folyamát már nem forgathatjuk vissza, de felszámolhatjuk, megismerhetjük a vészkorszak eseményeit és szereplőit. Minden kőben ember lakik. Élet, szeretet, akarat arra, hogy holnap szebb legyen. A gyűlölet, az elhallgatás és a közöny nem út, számunkra nem az. Hajtsunk fejet azok előtt, akik itt voltak, itt maradtak, és azok előtt is, akik már nem lehetnek velünk. Hajtsunk fejet a túlélők és azok leszármazottai előtt, mert a világ velük kerek és tökéletes – mondta a polgármester, és kiemelte, hogy felelősségteljesen kell bíznunk a jövőben, hogy soha többet ne legyen embernek ellensége.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközösség elnöke is szólt a jelenlévőkhöz. Mondandója elején egy egymás közti viszonyokról szóló történetet mesélt el, aminek a lényege az volt, hogy faji, nemi, vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül minden körülmények közepette felelősek vagyunk egymásért. Őt követően Kovács Róbert, a szabadkai zsidó hitközösség előimádkozója az elhunytak lelkéért elmondta a Kel Maleh Rachamim és a Kaddis imákat. A koszorúzás előtt Verebes Sára, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésznője szavalatait hallgathatták meg az emlékezők.
Nyitókép: Horváth Zsolt felvétele
