A csődeljárás alatt álló Zombori Rádió néhány napja még sugárzott műsort, pontosabban még „szólt”, mert zenén kívül egyéb alig került adásba, most viszont végleg elnémult. Honlapja viszont még működik. A város első médiaházát 2007. november másodikán privatizálták, ám mivel az új tulajdonos nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit, egy évre rá szerződésbontásra került sor, a vállalat részvényeinek többsége a Magánosítási Ügynökséghez és az Állami Részvényalaphoz került. A rádió továbbra is működött és csak halmozta az adósságait. Mire elérkezett a médiaprivatizáció lezárásának végső határideje, a tartozása jelentősen meghaladta a vállalat becsült értékét, ezért a Magánosítási Ügynökség nem is hirdette meg az újbóli privatizációt, így automatikusan csőd alá került.
A zombori Gazdasági Bíróság 2015. november harmincadikán hirdette meg a csődeljárást és kinevezte a csődgondnokot. Időközben a Belgrádi Tőzsde kizárta a kereskedésből a Zombori Rádió részvényeit. Erre a vonatkozó törvény és a tőzsdeszabályzat egyaránt kötelezi, amelyek előírják, hogy a csőd, vagy fölszámolás alatt álló értékpapír-kibocsájtók részvényeivel nem lehet kereskedni.
A Zombori Rádió 1971-es indulásától kezdve folyamatosan sugárzott szerb és magyar műsortartalmakat, később roma, horvát és bunyevác nyelvű adást is indított. Most mindez megszűnt, tavaly december második felében lejárt a műsorszórási engedélye is. A bajt tetézi, hogy tavaly december 15-től nem jelenik meg a Dunatáj városi hetilap sem, amivel a helyi magyarság lokális tájékoztatása a Somborske novine szerb hetilap egyetlen magyar oldalára korlátozódik, ráadásul ebből az egy oldalból is gyakran lecsippentenek hirdetményekkel, így alig jut hely a magyar nyelvű tájékoztatásra, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar oldalon megjelenő szövegek nem egyszer az újságban olvasható szerb cikkek fordításai. Volt már ilyen gyakorlat korábban is a Pokret nevű ifjúsági lapban, a hibrid, szerb–magyar újságban ráadásul szinte kizárólag fordított szövegek jelenhettek meg, mert a főszerkesztő (meg senki más) nem értett magyarul, és nem mert felelősséget vállalni a szerzői szövegekért. Akkor olyan idők jártak. Viszont szólt magyarul a rádió, felelős szerkesztő keze alatt, létezett a Magyar Szó tudósítóhálózata, a Dunatáj, tehetséges gárdával, nem volt különösebb gond célba juttatni az információkat. Most, ha például egy bált kívánna bejelenteni a szervező, nincsen hol, hiányoznak a kiharcolt és működő médiafelületek.
Tegyük hozzá, az írott sajtó az elektronikus médiakonkurencia ellenére nem veszítette el dokumentarista jellegét. A Zombori Rádió teljes írásos és hangdokumentumait elherdálták, kidobták, letörölték a médiaház „szakavatott” hozzáértői. Nyoma sincs. A Magyar Szó dokumentált, arra az időre vonatkozóan is, amíg működött a regionális Dunatáj melléklet. Külön elismerés illeti ezen a téren a tavaly már megszűnés előtt álló, 45 évvel korábban indított Dunatáj hetilap szerkesztőségének igyekezetét, hogy az összes lapszámot digitalizálja, amihez a Városi Könyvtár nyújtott hathatós segítséget, és a teljes anyag napokon belül elérhető és kutatható lesz a könyvtár és a SOinfo.org hírportál honlapján.
2015. december 15-én nem állt meg a világ. Ám, ha bárki egy adott időszak után a helyi történések után kutat, mit talál? A dokumentumok szerint, mármint a sajtóban megjelentek szerint 2015-ben már nem éltek itt magyarok, hiszen nyomuk sincsen a sajtóban.
