A Magyar Polgári Kaszinó szervezésében pénteken, október 6-án Zomborban kegyeleti napot tartottak az Aradi Emléknap alkalmából. Az emlékezés kegyeletadó gyászmisével kezdődött a Szent Rókus temető melletti Szent Kereszt-templomban.
Koszorúzási ünnepség zajlott az 1848/49-es emlékobeliszknél, majd a világháborúban elesett katonák sírjánál. Rezicska Károly, a Kaszinó műemlékvédő szakosztályának vezetője emlékező beszédet mondott.
– Noha hagyományos összejövetelünkre gyászos események emléke ad okot, e nap, akárcsak az októberi és a novemberi hónap több dátuma, pozitív üzenetet hordoz: minden sorscsapás, megannyi megpróbáltatás ellenére: vagyunk és leszünk. Ha nem hinnénk ebben szilárdan, ma nem lennénk itt – mondta többek között Rezicska Károly.
Ft. Drobina Gábor zombori káplán imát mondott, és megszentelte a sírokat és az emlékhelyeket.
A kegyelet virágait az emlékobeliszknél elhelyezte dr. Nagy Dániel, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, Baja város önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Kabók Erika, a Végrehajtó Bizottság tagja, továbbá a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend, a 7-es számú Huszárezred és a Vitézi Rend, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Magyar Polgári Kaszinó képviselete.
Ezt követően koszorúzással egybekötött alkalmi műsort tartottak a Magyar Polgári Kaszinóban, ahol Szlákó József, a Kaszinó elnöke mondott ünnepi köszöntőt és Wilhelm József történész nyújtott történelmi visszatekintést.
– Schweidel József utolsó szavai a kivégzése előtt így hangzottak: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Sajnos a jelenlegi helyzetkép ugyanolyan, mint 1849-ben volt. Aradon más magyar szabadságharcosokat is kivégeztek, de a nemzeti emlékezet a baljóslatú 13-as számot emelte előtérbe, ezzel is jelezve a méltánytalanságot, amit a magyar nemzet ekkor kénytelen volt elviselni. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára. A szabadságharc persze nem volt hiábavaló küzdelem. A feudális béklyókat végleg letépték, a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani. A bujdosó honvédek még reménykedtek egy darabig. Noszlopy Gáspár már 1849 júliusától kezdődően, hiányosan felszerelt, mintegy háromezer fős csapatával gerillaharcot vívott, majd az orosz intervenció alatt folytatta ezt, sőt harcolva Komárom felé vonult, de végül nem maradt a várban, hanem a Bakony vidékén szervezkedett. Innen csapott le többször is az osztrák ellenfélre. 1850. április 1-jén a császári hatóságok elfogták, de még az ítélet előtt megszökött. Ezt követően a katonai akciók teljesen elhaltak, ám a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, hanem folyamatosan erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. A magyarság a hatalmas véráldozatok ellenére, a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva indult el a polgári társadalom kiépítésének útján – mondta a történész.
Schweidel József aradi vértanú szobrát megkoszorúzta dr. Nagy Dániel konzul, Baja Város önkormányzata, továbbá a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend, a 7-es számú Huszárezred és a Vitézi Rend, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Dunatáj Egyesülés, a Pécsi Tudományegyetem kihelyezett tagozata, a Magyar Polgári Kaszinó képviselete. Az eseményen közreműködtek a Kaszinó fiataljai és dalárdája, ft. Drobina Gábor vezetésével közösen elénekelték a Himnuszt és a Szózatot.
Szintén ezen a napon Bezdánban a templomkertben emlékeztek meg az aradi vértanúk érdemeiről. Az esemény a Bezdáni Hidak civil szervezet és az egyházközség közös szervezésében zajlott. Történelmi visszatekintés is elhangzott, közreműködtek helyi szavalók és a Nikola Čutura vezette templomi énekkar. Az emlékezők koszorút helyeztek el, ft. Zélity Mihály pedig megszentelte az emléktáblát.
Nyitókép: (Fotó: L. Móger Tímea)
