2024. november 22., péntek

MagyarZó Pistike messéi

Amama irtó parázik attól, nehogy megbetegedjek. Egész héten azt hajtogatta, hogy teli vannak a zorvosi rendelők, pláne azóta, hogy megkezdődött a második félév! Ha én állítanám azt, milyen veszélyes hely a suli, biztos lepisszentenének, hogy kussoljak! Tény azonban, hogy sok ismerősünk nyavalyás, és uopste nem alaptalan a muter félsze, aki olvasta a zújságban, hogy egy orvos azt mondta, hogy az, ami most tombol, bizony se nem Covid, se nem szezonális influenza, hanem valami titokzatos vírus! Magas láz, hátfájás, hasmenés, hányás és torokfájás jellemzi, sőt néha még a fülgyulladás is benne van a pakliban, és antibiotikumos kezelés mellett is akár két-három hétig eltarthat. Félreértés ne essék, nem az zavar, hogy az öreglány aggódik értem, hanem az, ahogyan teszi! Mindennap valami zöldséget párol nekem ebédre, répával teli leveseket tukmál belém meg savanyú káposztával etet, mert, ugye, irtó fontos a C-vitamin! A kiviben is sok van, jegyeztem meg neki, mire letorkolt, hogy ne okoskodjak, még tán ő az anya és én a kölök, különben is a kivi drága, a káposztából meg van a kamrában egy hordóval! No de nem csak én kapom meg a magamét a mindennapi féltő gondoskodásból.

– Hallod, Tegyula! – szólítá fel a fatert amama. – Te is ehetnél több savanyított káposztát! Hogy példát mutass a gyereknek! Meg magadért is! Az erősebb immunrendszerért! Még csak az hiányzik nekem, hogy mindketten lázasan ágynak esettek. Mit kezdek veletek?!

– Ugyan ne bozsékolj már annyit, Tematild! – mondá az öreg. – Az én szervezetemnek különben is sokkal jobbat tesz a svartli, mint a savanyú káposzta, ami igazából szármába való!

– Egy időre töröld el a szád az ilyen drága finomságoktól, Tegyula! – fenyegetőze a muter. – Ilyen élelmiszerárak mellett örülj, ha futja krumplis tarhonyára!

– Mondasz valamit, Tematild! – fejezé ki egyetértését atata. – Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a boltokban és pékségekben egyre többféle kenyérfajta van, ám úgy tűnik, mintha egy-egy vekninek állandóan csökkenne a súlya és emelkedne az ára. Sokszor egyszerre mindkettő!

– Ez nekem is feltűnt – erősíté meg az éppen betoppanó Zacsek. – Általános jelenségről van szó, egész Európában felkúszott a kenyér ára, a zerb sajtó szerint az EU-ban legjobban Magyarországon: 110 százalékkal! Meg az élelmiszer úgy általában ott drágult meg a leginkább.

– Nem kell nagyon félteni az anyaországiakat – legyinte az öreglány –, feltalálják azok magukat, átjönnek a zabadkai buvlyákra, és megveszik a hazai áruikat az itteni áfázóktól jóval olcsóbban, mint amennyibe az otthoni üzletekben kerülnek, és visszacsempészik őket haza!

– Ki tudja, meddig lehet ezt csinálni – sóhajta a Zacsek –, az ide-oda furikázásnak is folyamatosan ível fölfelé az ára.

– A zupergyors Sólyom vonat szállítási díja is megdrágult a héten – csóválá a fejét a fater. – Nem lehet többé Noviszádról Belegrádba aprópénzért száguldozni. Pláne, ha még azt is beleszámítod, mennyibe kerül a taxi a belegrádi központi vasútállomásról a városközpontba!

– Hát a központi vasútállomás nem a központban van? – értetlenkede amama.

– Á, dehogy! – így az öreg. – Megérkezel a föld alatt, ott azt írja: CENTAR, de amikor fölmész a felszínre, ott bizony sehol semmi sincs!

– No de azok után, hogy párnaponta hallani, hogy hol itt siklik ki, hol amott siklik ki valamelyik szerelvény, én biz’isten egyetlen hazai vonatba sem ülök – zsörtölőde a Zacsek.

– Észrevettétek, hogy leginkább valami különös cuccot szállító kocsik siklanak ki?! – gondola bele a muter. – Ammóniát, propént, foszforsavat tartalmazó ciszternák…

– Biztos olyan sínpárokon haladtak, amelyeken már utasokat nem tanácsos vonatoztatni – agyala atata. – A statisztika szerint tavaly január óta a zerbiai síneken 194 tehervonat siklott ki, közülük 26 veszélyes anyagot szállított! Mindez nyilván a több évtizedes elhanyagoltság következménye!

– A közösségi oldalakon olyan vélemény is olvasható, hogy szabotázs az egész! – hüledeze az öreglány. – Ezek szerint a nézetek szerint nyilván valakik így akarnak elérni valamit!

– Ez aztán a magyarázat! – hörtyene fel a fater. – Esetleg kik?! Meg mit?! Az már nem is számít?! Az a fontos, hogy lehessen zörnyülködni! A zemberek azt szeretik a legjobban. A híradó is akkor jó, ha a hírek úgy kezdődnek: felrobbant, lelőtte, megerőszakolta, lezuhant, kigyulladt, letartóztatták, sikkasztott, felfordult, elgázolta, befagyott, elárasztotta, leomlott stb.

– No de mit szólnak a kozovói kérdés rendezéséhez? – válta témát a Zacsek. – Meg a Nyugat fenyegetőzéséhez? A zerb parlamentnek a Kozovóról szóló legújabb történelmi üléséhez?!

– Én semmi különöset nem tapasztaltam – vonogatá a vállát amama. – Igaz, volt egy kis dulakodás meg ejnyebejnyézés, de történt már ilyen az elmúlt évek során.

– Egyesek azt rebesgetik, hogy igazából már a Vučko elfogadta a francia–német rendezési tervet Kozovóval kapcsolatban, a parlamenti ülés pedig tulajdonképpen csak színjáték a nyilvánosság részére – töprenge az öreg. – A híreket olvasva azonban nem világos, hogy Zerbiát zsarolják vagy a Vučkót. A kettő nem ugyanaz, bár lehet, hogy sokaknak már igen.

– Mint ahogyan sokan összemossák Oroszország anyácskát a Putykóval – közlé a Zacsek.

– Erről jut eszembe! Azt írja a zerb sajtó, hogy Ukrajna jó terep a Nyugatnak az új fegyverek hatékonyságának tesztelésére – ismerteté a muter.

– És a tisztelt szerzők és szerkesztők vajon mit szeretnének ezzel sugallni?! – háboroga atata. – Azt, hogy igazából a Nyugat tartja fönn a zorosz–ukrán csihipuhit?!

– Bizonyos értelemben így is van – válaszola félénken az öreglány. – Nyugati felszerelés és segítség nélkül a zukránok aligha boldogulnának.

– No de akkor mi lenne a jó megoldás?! – dünnyöge a fater. – Ölbe tett kézzel nézni, hogy a Putykók és hozzá hasonló nagyvezérek pillanatnyi szeszélyükkel összhangban csatolgassák a különféle területeket az általuk vezetett országhoz?! Mert akkor béke lesz?!

– Úgy tudni, hogy a ruszkik hosszú háborúra készülnek, a Putykó állítólag újabb sorozást tervez – fűzé hozzá a Zacsek. – Abban a megállapításban sincs semmi rendhagyó, miszerint Ukrajna jelen pillanatban egy háborús laboratórium. Nyilvánvalóan valamennyi érintett fél kihasználja a lehetőséget az új harci eszközök tesztelésére élesben.

– És már mi minden van! – ájuldoza amama. – A zukrán katonák a cikk szerint már olyan mobilapplikációkkal rendelkeznek, amelyeknek köszönhetően tableteken és okostelókon reális időben kapják a műholdas infót, hogy hova kell odadurrantani vagy odapörkölni! Nem csoda, hogy a Zelenszkij egy mém szerint már űrhajókat követel szövetségeseitől!

– Még jó, hogy nem kér dzsedájokat – kuncoga a Zacsek. – Mindenesetre az tuti, hogy a mai háborúk hősei nem a Hektorok és az Akhilleuszok, hanem a laptopjukat nyomogató furagyerekek.

– Még csak nem is kell kúszniuk-mászniuk, gyúrniuk meg futkosniuk összevissza, mint anno nekünk a katonaságban – idézé föl rémes emlékeit az öreg. – És valószínűleg naponta borotválkozniuk sem! A legtöbben biztos hipszterfazonú zakállat viselnek.

Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.

A programozó magyarázza a fiának, hogy mi fán terem a házasság.

– Képzeld el, fiam, hogy gyors, ingyenes, korlátlan interneted van, amely azonban csak egyetlen honlapot nyit meg.

Pistike, káposztafaló cyberhős a zabadkai buvlyákról

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás