Az elmúlt években két dologgal kapcsolatban hallottam a legtöbbször azt a megállapítást, hogy a végnapjait éli. Az egyik a nyomtatott sajtó, a másik pedig a könyvtár. Ironikus, de talán pont azért találkoztam olyan sűrűn ezekkel a megjegyzésekkel, mert eddigi munkaéveimet könyvtárban és sajtóházakban töltöttem. Persze én is látom, merre tart a világ a szellemi termékek fogyasztása terén, sőt nem is kell átfogóbb statisztikák után kutatnunk, hiszen legutóbbi online körkérdésünkből is kiderül, nem a könyvtár az a hely, ahová az emberek nap mint nap betérnek. Kérdésünkre, hogy milyen gyakran és milyen célból járnak könyvtárba, a válaszadók 62 százaléka kattintott arra a lehetőségre, hogy egyáltalán nem látogatja ezt a fajta intézményt, és mindössze 21 százalékuk kizárólag kölcsönzés céljából jár oda. A maradék vékonyka százalékarányba tartoznak azok a válaszadók, akik kulturális rendezvények miatt, esetleg kutatásból kifolyólag veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Kulturális témában sajnos akárhányszor készül hasonló felmérés, általában lelombozó az eredmény, legyen szó könyvekről, olvasási szokásról, színházról stb. Ennek ellenére mégis gyakran látok telt házas előadásokat, érdeklődőkkel teli kulturális eseményeket és gyermekcsoportoktól hangos könyvtári foglalkozásokat.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Tény, hogy a kulturális intézményeknek nincs könnyű dolguk már egy ideje. 2018-ban, amikor első munkaévemet a csókai könyvtárban töltöttem, meg voltam győződve arról, hogy ennek a bibliotékának már jóval előttem lehúzták a rolót. Figyeltem a betérő olvasókat, nézegettem az éves statisztikákat, és mind kevesebb embert meg tagsági kártyát láttam, a beiratkozó fiatalok siralmas arányáról nem is beszélve. Akkor tudatosult bennem, hogy a jó könyvtárosnak olyannak kell lennie, mint a jó pedagógusnak. Állandóan munkálkodnia kell az olvasók motivációjának fenntartásán, az új generációkat pedig csak a kor követelményeinek megfelelő technikákkal és foglalkozásokkal csábíthatják be. S, ha sikerrel járnak, akkor azt is elérhetik, hogy a kíváncsi gyermekek a könyvekre is felfigyeljenek. Habár én már jó ideje búcsút mondtam ennek a szakmának, most is örömmel tölt el, ha látom egy-egy könyvtár meghirdetett foglalkozásait, előadásait. A lemondó statisztikák és a lankadó olvasási kedv ellenére egyfajta állhatatos kitartást figyeltem meg ezekben az intézményekben, és szerencsére akad jó pár olyan könyvtáros is, aki hivatásként tekint a munkájára. A befektetett energiának pedig látszik az eredménye, hiszen a fogyatkozó gyermeklétszám ellenére az említett csókai intézményben olyan történt, ami ellentmond a tendenciáknak: a tavalyi évben jóval több olvasót jegyeztek be, mint az az előtti esztendőben. Mindez kitartó munkával és állandó szervezéssel járt.
Egy kicsit távolabbra tekintve, Szegeden hasonló, pozitív élmény ért, ami a könyvtárosokat illeti. A megemelkedett rezsiárak miatt a helyi önkormányzat úgy döntött, a téli hónapokra lakatot tesz a fenntartásában lévő kulturális intézményekre. A könyvtár azonban tett róla, hogy a kényszerszünet alatt se maradjanak olvasnivaló nélkül a beiratkozott tagok. A városi bibliotéka és fiókintézményei külső helyszínekre települtek, a legkülönfélébb objektumokban alakítottak ki ideiglenes könyvtárpontokat. Ilyen volt például a vasútállomás egyik régi bódéja, vagy éppen egy magánházban összeeszkábált kölcsönzőpult. Ezek a dolgozók három hónapon át ilyen egérlukakba szorulva, banánosládák barikádjában szolgálták ki az olvasókat, de személyes tapasztalatból mondom, hogy mindezek ellenére mindig kedvesek és készségesek voltak. Az ember pedig szeret oda járni, ahol ilyen fogadtatásban részesül. Ezeket a tapasztalatokat összevetve, azt látom, annak ellenére, hogy sokan temetnék a könyvtárakat, azok mégis kitartanak és a legjobb tudásuk és lehetőségeik szerint próbálnak fennmaradni.
Természetesen, nem várhatunk olyan csodát, ami egyik napról a másikra tömegeket csábítana a könyvtárakba, kiváltképp mai világunkban. Mégis, egyre szélesebb körben látom azt, hogy reneszánszát éli az olvasás. S nem online vagy e-book formájában, hanem papíron, nyomtatásban. Ismerősi köröm több tagján és magamon is tapasztaltam, hogy a motorikus online munkavégzés mellett egyre nagyobb igényem van valami olyan szellemi elfoglaltságra, ami valóban pihenteti, sőt kreativitással tölti fel az elmémet. Ehhez kapcsolódóan pont egy könyvtár-pedagógiai foglalkozáson hallottam a fiatalok számára talán banálisnak hangzó bölcsességet. A könyvtáros egyik kezében egy könyvet tartott, a másikkal pedig a telefonjára mutatott és ezt mondta: „Ti nem tudjátok, milyen volt a világ az okostelefon meg a görgetés előtt, ezért lehet, hogy ez a könyv sem hoz benneteket lázba, de higgyétek el, hogy az internetet egy pillanat alatt lekapcsolhatják, ez itt a kezemben viszont utána is megmarad.”
Mi célból látogatja a könyvtárat?
Könyvkölcsönzés céljából járok leginkább könyvtárba – 21%
A könyvtári olvasóteremben olvasok, tanulok, kutatok – 4%
Örömmel veszek részt a könyvtár kulturális rendezvényein – 2%
A könyvtár valamennyi szolgáltatását igénybe veszem – 11%
Egyáltalán nem járok könyvtárba – 62%
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
