Régen tapasztalt válság sújtja Európát, ami súlyos gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járhat. Az egyre drágább megélhetési és lakhatási költségek miatt egyre többen elégedetlenkednek. Sokan az áram- és gázszámlák, azaz a rezsiköltségek miatt, mások „csak” a dráguló élelmiszerek miatt duzzognak, zúgolódnak, lázadoznak.
Az illetékesek (mellé)beszélnek, magyarázkodnak, olykor intézkednek. Próbálják kezelgetni a helyzetet, amely a koronavírus-járvány megfékezésénél alkalmazott intézkedések, a (jegybankok által a rendszerbe juttatott hatalmas mennyiségű pluszpénzzel) magasba kergetett infláció, a folyamatosan emelkedő bérek, a világkereskedelem megtorpanása és az Ukrajna elleni orosz agressziót kísérő gazdasági-pénzügyi szankcióháború miatt mérgesedett el. Sőt vált egyre veszélyesebbé.
Az egyre nyugtalanabb lakosság és vállalati szféra pedig megpróbálja túlélni a válságot. Az állampolgárokra, a közszférára és a cégekre vonatkozó hivatalos spórolási intézkedések, javaslatok tömkelege között.
A legelkeseredettebbek és a szerény bevételből élők egy része néhol már kilátásba helyezte, hogy az őszi-téli időszakban nem fizet a fűtésért, esetleg a világításért. Mert ha megtenné, nem jutna kosztra.
Egy friss felmérés szerint mintegy 1,7 millió brit háztartás azt tervezi, hogy októbertől nem fizeti ki az energiaszámlát. Nemrég több ágazat alkalmazottai munkabeszüntetésekkel tiltakoztak a szigetországban az egyre romló életkörülmények ellen. A közeljövőben újabb sztrájkok várhatók. A problémát az okozza, hogy Nagy-Britanniában évtizedek óta nem tapasztalt megélhetési válság alakult ki.
Elégedetlenkedők csoportjai másutt is utcára vonultak már. Egyre többen félnek ugyanis a holnaptól. Az aggódó és egyre stresszesebb emberek attól tartanak, hogy nem lesz elég pénzük a normális megélhetésre, a számláik kifizetésére, sem egyebekre.
Szeptember első hetében Prágában több tízezren követeltek segítséget a kormánytól, illetve sürgették a jelenlegi gazdaság- és az általuk oroszellenesnek nevezett szankciós politika megváltoztatását. A leghangosabbak hatalomváltást sürgettek és bírálták az EU energiapolitikáját is.
Berlinben is tüntettek a kormány spórolásra vonatkozó döntései és a magas energiaárak ellen. A demonstrálók követelték, hogy a hatóságok enyhítsenek az elszabadult élelmiszer- és energiaárak okozta megélhetési nehézségeken. Elfogadhatatlannak tartják, hogy egy év alatt csaknem nyolcvan százalékkal nőttek a rezsiköltségek.
A berlini tömegmegmozduláson az is elhangzott, hogy a válsághelyzet megoldása érdekében tárgyalni kellene Oroszországgal, amely korábban hatalmas mennyiségű földgázt szállított Európába, ám a szankciók miatt ennek már vége. Ez azonban nem a lakosság többségének a véleménye. A német RTL hírtévé közvélemény-kutatása legalábbis erre enged következtetni.
A felmérésből ugyanis kiderült: a megkérdezettek fele kész akár további gazdasági nehézségeket is vállalni, illetve átvészelni Ukrajna támogatása érdekében. A maradék ötven százalék már nem ennyire lelkes, inkább kétkedő. A többség viszont egyetért abban, hogy az árak emelkedése és az életszínvonal további romlása esetén szertefoszlik az Ukrajnával kapcsolatos lelkesedésük és szolidaritásuk.
A legnagyobb brit közvélemény-kutató intézet, a YouGov felmérése is szolgál több nyugtalanító, meghökkentő adattal. A szeptember elején ismertetett eredményekből kiderült, hogy az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban és Németországban a megkérdezettek többsége társadalmi nyugtalanságra és utcai tiltakozásokra számít a következő hónapokban a gazdasági helyzet és az életszínvonal romlása miatt.
A tüntetésektől és zavargásoktól leginkább a lengyelek tartanak (75 százalékuk), a legkevésbé pedig az Egyesült Királyság polgárai (57 százalékuk).
A reprezentatív felmérés azt mutatja, hogy az Egyesült Királyságban és Lengyelországban a válaszadók több mint 70 százaléka tartja a legnagyobb országos problémának a magas megélhetési költségeket. A megkérdezettek szerint a kormányoknak az energiahordozók árának korlátozásával, áfacsökkentéssel és az ingyenes tömegközlekedés bevezetésével, de legalábbis az utazási költségek mérséklésével kellene könnyíteni a lakosság terhein.
A kutatásból az is kiderült, hogy az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Lengyelországban minden ötödik ember a megtakarításaiból fizeti ki a számláit. Tíz franciából pedig négy azt sem bánná, ha kiújulna a sárgamellényesek mozgalmának tiltakozása. (A csoport tagjai 2018. november közepétől hónapokig tüntettek a kormányzati politika több eleme ellen, s követelték Emmanuel Macron államfő lemondását. A sárga láthatósági mellényt viselő demonstrálók a romló életszínvonal és a kilátásba helyezett üzemanyag-áremelés miatt vonultak utcára országszerte. A kormányzat végül lemondott a tervről, sőt 2018 decemberében – figyelembe véve a népi elégedetlenséget – több intézkedést is bejelentett a szegényebbek helyzetének javítása érdekében.)
Nem tudni, hogy az ősz és a tél folyamán mekkorára duzzad a franciák és mások elégedetlensége. Ám az jól látszik, hogy a 2008-as pénzügyi válság óta a világ, így Európa is egyik gödörből a másikba lép. Az ókontinensen jelenleg talán senki sem tudja megjósolni, hogy mikor rendeződik a helyzet, sem azt, hogy erre belátható időn belül sor kerül-e.
A német titkosszolgálat ráadásul attól tart, hogy – a koronavírus-járvány okozta megrázkódtatások és az estleges újabb szigorítások, valamint az Ukrajna elleni háborúja miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók (illetve az erre adott viszontválasz okozta bajok) miatt – már az ősszel tüntetéshullám söpörhet végig az egész országon. Az illetékesek szerint fennáll annak a veszélye is, hogy néhol szélsőséges csoportok csatlakoznak a tiltakozókhoz, aminek következtében elszabadulhat az utcai erőszak az EU főhatalmának számító Németországban.
A rendőrségnek alighanem bőven lesz munkája sok országban, ha a következő hónapokban fenn akarja tartani a rendet. És meg akarja óvni a politikusokat a népharagtól, esetleges merénylőktől. Merthogy nem kizárt: Európában politikai gyilkosságok hulláma következhet. Már a koronavírus-járvány kezdetén számtalan (életveszélyes) fenyegetést kaptak a politikai döntéshozók a korlátozások, szigorítások, lezárások és a karantén bevezetése miatt. A jelenlegi válság csak olaj a tűzre, hiszen a hatalom intézkedéseit sokan immár egzisztenciális fenyegetésként értékelik, élik meg, s ezért valakiken (történetesen a vétkesnek tartott politikai elit egyik-másik képviselőjén) valószínűleg megpróbálnak bosszút állni.
