Ezen a borzalmas héten, amelyen a zősök végig az ukrajnai eseményeken zörnyülködtek, egy irtó izgi dolog is történt! Hogy, hogy nem, az öreglány kiejtette a blúza alól a lázmérőt, amely nagyot pukkanva, ripityára tört a padlón, és kifolyt belőle a higany! Nos, ez a szürke cucc valami csúcszuper látvány! Pont olyan volt, mint a Gonosz Terminátor! Ahogy egymáshoz lökdöstem a sok apró kuglit, úgy olvadtak össze egyre nagyobbá. Mikor az egész egy nagy golyó lett, belepöccintettem, és újra pirinyó részekre hullott az egész hóbelevanc.
– Lumpolsz, Tematild?! – piszkálóda a fotelban újságot olvasó fater.
– Ne mondj semmit, Tegyula – dünnyöge amama.
– Egyáltalán miért kell annyit hadonászni a lázmérővel?! – értetlenkede atata. – Kicsi, kicsi, és már dugod is a hónod alá!
– Időről időre meg kell mérnem a lázam, mert egyzerűen addig nincs nyughatnékom! – mondá a muter a szilánkokat söprögetve. – Ez a koronavírus idegileg totál kikészít!
– A zokosok szerint lecsengőben van a járvány – csóválá meg hitetlenkedve a fejét az öreg –, ám úgy tűnik, hogy a következményeit még sokan sokáig nyögni fogják.
– Egyes privát klinikákon ezer euróért végeznek komplett posztcovid-vizsgálatot – zsörtölőde amama.
– Dúl a posztkoronabiznisz! – állapítá meg a fater.
– Állítólag az utóhatása néha csúnyább, mint maga a covid – hüledeze az öreglány. – Mintha ez a nyavalyás vírus tudná, mi az ember gyenge pontja, és pont azt támadná!
– Intelligens vírus! – villana fel a szemem. – Tiszta sci-fi!
– Bizony az! Írj róla egy messét, de hagyjál már fel a higanyklikkerezéssel! – förmede rám atata, és pechemre csitt-csatt összegyűjté újdonsült játékszerem.
– Miért nem engedi, zomzéd, hogy a gyerek fejlessze stratégiai kreativitását?! – kuncoga az éppen betoppanó Zacsek. – A zorosz elnök is valami effélével szórakozik mostanság.
– Világosítson már fel valaki, mi is történik pontosan Ukrajnában?! – fakada ki a muter. – Mindenkinek teli volt a szája a békével, amott meg, úgy tűnik, mindenki a háborúra készült!
– Azután, hogy Putyin elismerte a szakadár területek önállóságát, azok segélykérelmére különleges katonai hadművelet végrehajtását rendelte el – magyaráza az öreg.
– No de mivé fajulhat ez a konfliktus?! – sopánkoda amama. – Valamit csak tanultunk a történelemből!
– Attól tartok, zomzédasszony, hogy a történelem tanulmányozása kizárólag a levéltári aktakukacokat foglalkoztatja – szellemeskede a Zacsek. – Azok, akik csinálják, magasról tojnak a történelemre, őket kizárólag a célok és az érdekek vezénylik.
– A nagy német filozófus, Hegel szerint soha senki nem tanult semmit a történelemből – bölcselkede a fater. – A cinikus ír drámaíró, Shaw egyik gondolata pedig a következőképpen hangzik: „Tapasztalatból tudjuk, hogy a férfiak soha semmit nem tanulnak a tapasztalatból.”
– Ha kiokoskodtátok magatokat – duzzoga az öreglány –, azt áruljátok el, mi lesz velünk! Oldalt kell majd választanunk?! Az olyan, mintha megkérdeznék: EU-integráció vagy földgáz?! Már megdrágult a kőolaj, és nyilvánvalóan sok minden másnak is felmegy az ára!
– A Vučko mindenkit megnyugtatott, hogy nem kell otthoni tartalékokat felhalmozni, lesz elegendő kaja és víz – mondá a Zacsek.
– Én akkor ijedtem meg istenigazából, amikor ezt meghallottam! – ismeré el atata. – Rögtön a zegyik haverom jutott eszembe, aki nemrég arra kérte ismerőseit a facebookon, hogy ajánljanak neki totálbrutál horrorfilmeket. Mert ha az egyetlen vágya a zorongás, akkor felesleges filmek után kutakodnia, elegendő, ha megnéz egy tévéhíradót: szúrt, lőtt, robbantott, infláció, válság, drágulás, kiugrott a tizedikről, megerőszakolta, évekig a pincébe zárva tartotta, újabb koronavariánst azonosítottak, nagy háborúval fenyegetőznek…
– Kérlek, hagyd abba, Tegyula, értettük mit akarsz mondani – szakítá félbe az öreget a muter. – Úgy beleélted magad, hogy olyan mordnak tűntél, mint azok a karót nyelt emberek a fekete-fehér meg barnás fényképeken.
– Tényleg, miért nem nevetnek soha az emberek a régi fotókon? – kérdém a fatert.
– Biztos azért, Tepisti – spekulála atata a fejét vakargatva –, mert anno nem úgy volt, hogy előkapod a zokostelót és fél óra alatt százat kattintasz. A fényképkészítés szertartásosságot igényelt. Eljött hozzád a fotográfus, általában valami jeles esemény alkalmából, vagy te mentél el a műtermébe, mindenesetre szépen kiöltöztél, mint egy igazi fotómodell, és mindez bizony pénzbe került, nem sok kedved volt elröhécselni a dolgot olyan marhaságokkal mint a Száll a kismadár! vagy Csíííííz!, hogy aztán mindent újra kelljen csinálni, inkább álltál holtkomolyan, és vártad, hogy a mester végezzen, és kibújjon végre a fekete fátyol alól.
– Ha már a múltnál tartunk – szóla a Zacsek –, azt hallották, hogy rehabilitálnák a skót boszorkányokat! Azokat, akiket 1563 és 1736 között varázslás miatt ítéltek el.
– Találkoztam a hírrel – sóhajta amama. – Zegény asszonyoknak mi mindent a nyakukba varrtak! Például, hogy elsüllyesztették a királyi flottát, vagy pestist zúdítottak egy falura. Csak azt nem értem, hogy ha minderre káo képesek voltak, akkor, hogy nem tudtak madárrá változni és elmenekülni, vagy elfújni a tömeget, amely végignézte, hogyan égetik meg őket?!
– Túl sokat gondolkodsz, Tematild – próbálá meg kissé megnyugtatni az öreglányt a fater.
– Igyekszem – élcelőde amama –, azoknak viszont, akik végrehajtották azt a sok barbárságot, nyilvánvalóan nem a gondolkodás volt az erősségük.
– Ők hittek, zomzédasszony! – ismerteté a Zacsek. – Hittek abban, hogy ezek a nők valami rosszat követtek el, amiből valakinek valami rossz származott. Tudja, akkoriban elég volt valakire azt mondani, hogy lepaktált az ördöggel, máris megpecsételődött a sorsa!
– Ma sincs másképp, csak más formában nyilvánul meg a jelenség – kukacoskoda atata. – Csupán a máglyákat hagytuk magunk mögött, a boszorkányüldözés tovább él. Az úgynevezett boszorkányokat ma már nem megégetni, hanem nyilvánosan „leégetni” vagy „kifüstölni” szokás.
– Azért azt hangsúlyoznám, hogy ezeknek a boszorkáknak semmi köze a kereskedelmi csatornákon praktizáló rontásűzőkhöz és tévékuruzslókhoz – jegyzé meg a muter.
– A múltkor elcsíptem a zanyósomat, ahogy épp egy asztro-szeánszot bámult – messéle a Zacsek. – Az asztal mögött ülő mágus transzban kurjongatva szedte le a zátkot a zerencsés betelefonálóról, majd küldte a zenergiát, hogy bevonzza a bőséget, és telefonálásra biztatta a kedves nézőket, mert meghozza a boldogságot a nap mágiája, csak itt, csak most, csak nekik!
– Erről jut eszembe – csipkelőde az öreg. – Egyszer az egyik jövendőmondó elment egy diktátorhoz felkínálni neki a szolgálatait, mire az kivégeztette. Amikor a tanácsadója megkérdezte a zsarnokot, miért cselekedett így, a következőt válaszolta: Azért, mert csaló volt! Ha valóban előre látja a jövőt, akkor tudta volna, mi vár rá, és nem jön ide!
Pistike, tapasztalatokat gyűjtő és rémhírektől rettegő fotómodell
