Szakadó esőben jelentette be május 22-én Rishi Sunak brit miniszterelnök a következő törvényhozási választás időpontját. A július 4-ei dátum nagy meglepetést okozott, hiszen a 2019-ben megalakult parlament mandátuma december közepéig szólt.
A szavazás napján még nagyobb meglepetés ért mindenkit. A 44 éves Sunak vezette jobbközép kormányzó Konzervatív Párt ugyanis akkora vereséget szenvedett legfőbb ellenzéki riválisától, a Munkáspárttól, amilyet 190 éves fennállása alatt egyszer sem. A tory képviselők zömét elmosta, majd elnyelte az esővíz, amelyből bőven kijutott aznap is. A példátlan és megalázó vereség miatt a parlament alsóházának 650 mandátumából így mindössze 121 jutott nekik, bő kétharmaddal kevesebb, mint ahánnyal eddig rendelkeztek.
Nyertesként a balközép Munkáspárt 412 képviselői helyet (és majd’ kétharmados többséget) szerzett, ami több, mint a duplája az eddigieknek. Elsöprő győzelmének köszönhetően egyedül alakíthatott kormányt, amelynek élére III. Károly király jóváhagyásával Keir Starmer került, aki már megnevezte a minisztereit.
De nem csak a 61 éves újdonsült miniszterelnök örülhetett a sikernek, illetve annak, hogy az első helyen végzett Munkáspártja (másodikként) maga mögé, vagyis ellenzékbe szorította a 14 évig folyamatosan kormányzó torykat. Sikert ünnepeltek a harmadik helyet elfoglaló centrista Liberális Demokraták is, hiszen 72 mandátumot kaptak, 64-gyel növelve meglévő képviselői helyeik számát. Az Egyesült Királyság újbóli EU-tagságáért is kardoskodó Edward Davey pártelnök ezt a változást „az évszázad legjobb eredményének” minősítette.
Pezsgőt bontottak a zöldek és a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Reform UK párt tagjai, szimpatizánsai is, hiszen négy-négy képviselőjük lesz az alsóházban. Esetükben ez az eredmény rekordnak számít.
Velük ellentétben a Skót Nemzeti Pártnak, amely már régóta az országrész függetlenségét követeli, a keserűség italát tartalmazó pohár jutott. Ráadásul mélyen a fenekére néztek, hiszen csupán kilenc mandátumot bíztak rájuk a választók, az eddigi 48 helyett. (Alighanem a korábbi pártvezetés korrupciós botrányai miatt.) Ez a visszaesés arányaiban még a toryk mandátumvesztésénél is nagyobb.
A torykat sok hibájukért, vétségükért, mulasztásukért és tévedésükért büntették meg. A fejük felett gyülekező viharfelhőkre már az utóbbi egy év közvélemény-kutatásai és a (számukra rendkívül kedvezőtlen) májusi önkormányzati választások eredményei is figyelmeztettek.
Pártjuk katasztrofális vereségét, bukását (a 2022-ben lemondásra kényszerült) Boris Johnson exminiszterelnök belpolitikai botrányai, majd a megüresedett posztján őt követő Liz Truss másfél hónapos kormányzásának elhibázott, s ennek következtében hatalmas piaci felfordulást, s fontárfolyam-zuhanást előidéző adópolitikája, a gazdasági sokk, a magas infláció, a közszolgáltatások színvonalának csökkenése és egyéb tényezők okozták. Mindez a mélypontra taszította a torykat, akiket (2022 ősze óta) Sunak próbált meg kihúzni a gödörből.
Sikertelenül. A szavazók zöme őket tette felelőssé a saját és az országos problémák, nehézségek többségéért. Ezért jól meg is büntették a Konzervatív Pártot, illetve a hatalmat gyakorlókat, miként az már Európában sokfelé megtörtént. Az viszont nagy különbség néhány másik európai (uniós) országhoz képest, hogy nem a szélsőjobboldal, hanem a mérsékelt baloldal felé fordult az Egyesült Királyság választóinak tekintélyes része, akik döntésükkel azt is jelezték: mielőbbi radikális változásokat és az életminőségüket javító intézkedéseket akarnak.
Csúfos leszereplésük ellenére a továbbiakban a toryk lesznek a Munkáspárt legerősebb politikai ellenfelei a parlamentben. A vereség után Sunak pártelnök, miniszterelnök gratulált a Munkáspártnak, amelynek vezetőjét „tisztességes közéleti” személyiségnek nevezett. Kormányfőként (július 5-én) megtartott búcsúbeszédében elismerte, hogy a többség kormányváltást akart. A voksolás eredményét pedig „kijózanító ítéletnek” minősítette. A Konzervatív Párt lesújtó választási eredményéért elnézést kért.
A történtek ellenére Sunak úgy ítélte meg, hogy az ország jelenleg „erősebb, virágzóbb, igazságosabb és rugalmasabb, mint 2010-ben” volt, amikor a toryk átvették az irányítását. Elismerte ugyanakkor, hogy változásokra van szükség az Egyesült Királyságban. A választási kudarcért magára vállalva a felelősséget kilátásba helyezte lemondását pártja elnöki posztjáról. Elképzelhető, hogy ezzel belső hatalmi harcot indított el.
A győztes Starmer azonnali változásokat és a szigetország újjáépítésével járó nemzeti megújulást ígért. Kilátásba helyezte továbbá a lakosság életszínvonalának növelését, a kapcsolatok javítását az EU-val (ahonnan a toryk vezették ki az Egyesült Királyságot) és a még vitás ügyek rendezését Brüsszellel, ám az újbóli csatlakozást a közösséghez nem támogatja. A korábban emberi jogi ügyvédként dolgozó politikus azt is közölte, hogy London változatlanul támogatja Ukrajnát az orosz agresszorral szemben.
Kormányfőként mondott első beszédében hangsúlyozta: időbe telik megváltoztatni az országot, de elkerülhetetlen az újítás. Kinyilvánította elkötelezettségét a „nyugodt és türelmes újjáépítés” mellett.
Az általa 2020 óta vezetett Munkáspárt választási programja egyebek mellett a gazdaság fellendítését, a bűnözés visszaszorítását, az oktatás reformját és az ingyenes (lényegében államilag finanszírozott, de a kormányzati kiadáscsökkentések miatt lerongyolódott) egészségügyi ellátás megújítását kínálja. A kampányban is óvatosan bántak az ígéretekkel, amit azzal indokoltak, hogy előbb látni akarják, milyen az ország valós gazdasági és pénzügyi helyzete a konzervatívok kaotikus kormányzása után. Rachel Reeves pénzügyminiszter prioritásnak nevezte a gazdasági növekedés beindítását, ám ezt nehéz feladatnak tartja. Szerinte a tory kabinet „súlyos örökséget” hagyott hátra, amit nem lehet sietve felszámolni. Ráadásul rengeteg pénz is kell hozzá, és azt elő is kell teremteni.
Starmer már megreformálta a Munkáspártot, most az ország következne. Ha sikerül neki, talán még egy lovagi címet kap a meglévő mellé, amellyel 2014-ben jutalmazták meg, amiért büntetőjogi ügyészként több komoly ügyet vitt bíróság elé.
A nagypolitikába csak 2015-ben lépett be (parlamenti képviselővé választásakor), bár fiatal kora óta aktív a pártjában. Sokan szerény, visszafogott és unalmasan beszélő vezetőként jellemzik. Nem is karizmatikus, ám azt mindenki elismeri, hogy egyik fontos tulajdonsága az alapos és módszeres munka.
Nyitókép: Keir Starmer változásokat és nemzeti megújulást ígért (Fotó: Pool via AP/Beta)
