Idegenekkel benépesített, isten háta mögötti görög szigetre kalauzol bennünket Phedon Papamichael Light Falls (Hääbuv valgus), avagy Kialvó fény című játékfilmje. Az autentikus görög miliőben játszódó alkotás az álmaikat hajszoló jövevények révén egyszerre vizsgálja az ember önkeresésének kérdését, a társadalmi csoportok közötti szakadékok átjárhatatlanságát, a kiszolgáltatottságérzet toxikus hatását, akárcsak a félelemből származó erőszak pusztító erejét.
Clara (Elensio), a grúz származású, de egy ideje már Los Angelesben élő modell nemrég szakított barátjával. Görögországban kap munkát, ahová magával viszi fotózással próbálkozó barátnőjét (értsd: leszbikus partnerét), Ellát (Nini Nebieridze) is. A két fiatal hölgy egy félreeső szigetre megy nyaralni. A szigeten, ahol éppen idősödő britek építkeznek, a lányoknak szállást nyújtó, szolidnak mondható hotel mellett néhány étterem és szórakozóhely található, a turistarészen kívül azonban a látottak alapján minden meglehetősen lepukkant.
Nem messze a tengerparttól egy elhagyatott épületkomplexum is található a szigeten. Szállodának készült egy más időben, az akkor megálmodott jövő azonban sohasem jött el. Az ürességtől kongó betonszörnyetegben a szigeten illegálisan tartózkodó fiatal albánok élnek. Köztük az alkalmi fizikai munkákból tengődő, szabadidejükben vagánykodó Altin (Jurgen Marku) és Eddy (Juxhin Plovishti) is. A testvérpár feltűnése mindig mintha valami rosszat sejtetne, ezzel ellentétben mindketten lényegében jámbor figurák.
A harmadik albán férfi, akit megismerünk, Veton (Silvio Goskova). Ő merőben elüt a fivérektől, egyféle alfahím benyomását igyekszik kelteni, a családtagjait is magával hozta a szigetre, akik egy rozoga házban élnek. A skrupulusoknak módfelett hiányában lévő férfi keménykedő magatartása határozottságot sugall, igazából azonban Veton csak elveszetten sodródik. Ült is már, folyton vannak piszkos ügyei, amelyek miatt időnként kénytelen engedni a helyi rendőrfőnök zsarolási/molesztálási kívánalmának, amikor az épp orális kielégítésre szólítja fel őt.
A lányok élik a turisták megszokott életét, szórakozóhelyekre járnak, strandolnak, konkrét cél nélkül bolyonganak. Egy nap robogót bérelnek, hogy körbejárják a szigetet, így bukkannak rá kissé befüvezett állapotban a több emeletes, elhagyatott épületkomplexumra. Ella kiváló fotóanyagot vél felfedezni az enyészetnek átengedett betonmonstrumban, bóklászás közben azonban baleset éri: beleesik a liftaknába és több emelet magasságból lezuhan. Clara ki szeretné szabadítani barátnőjét, ám hisztériás állapotában nemigen tud mihez kezdeni. Ekkor feltűnik a három albán fiatalember, a kétségbeesett lány segítséget próbál kérni tőlük, de azok egy szót sem értenek sem angolul, sem franciául, mint ahogyan Clara sem ért semmit sem albánul, sem görögül.
A nyelvi akadály a felek között félreértések egész sorát indítja el, hiába a bocsánatkérés és a megértés, ha a másik nem érti, ijedtségében mindent félreért és túlreagálja a helyzetet. Clara a barátnőjét mentené, a fiúk azonban megijednek, nehogy a véres lábú turistalány miatt őket esetleg kitoloncolják, rosszabb esetben börtönbe jussanak. Az eset erőszakba torkol, ami bosszúért kiált, és bármennyire is kerülné mindenki a konfliktust, a másiktól való félelem védekező magatartásra ösztönzi, és tudjuk: a legjobb védekezés a támadás. Mindannyian minél inkább igyekezzenek kikeveredni a kellemetlen szituációból, annál inkább belegabalyodnak, s egyféle tragédiaspirálba keverednek.
Az idegfeszítő thrillerbe torkolló film nem készít fel bennünket arra, hogyan fog viselkedni az egyik vagy a másik hős. A papírízű karakterfejlődés hiányát azonban én a jó képbeállítások és megkapó vizuális megoldások mellett a mű fő erényének tartom. Senki sem tudhatja ugyanis előre, mit hozhat ki belőle a düh vagy a rettegés, lehetünk normál esetben kimért és megfontolt személyek, ha a létünk és puszta fennmaradásunk a tét, ki tudja mi mindenre vagyunk képesek. Ezzel a meglátással összhangban a hősök minden pillanatban zsigerien reagálnak az adott szituációra. Cselekedeteiket a félelem, az előítéletek és a kiszolgáltatottság érzete irányítja. Mindazok az erők, amelyek különböző világok ütközéséhez vezethetnek.
