Az elmúlt évek egyik jellemzője, hogy országunk gazdasága gyarapodott, amire szerencsés körülményként tekinthetünk. Ennek ellenére Szerbia ma is Európai egyik legszegényebb állama.
Tényleges egyéni fogyasztásunk, valamint az egy főre jutó GDP alapján is jelentősen le vagyunk maradva. Vajon egyfajta szegénységi bizonyítványként tekinthetünk a lemaradásunkra? Vagy a valóság ennél árnyaltabb és bonyolultabb? Mit mondanak a számadatok? A Köztársasági Statisztikai Intézet adataiból például arra lehet következtetni, hogy Szerbiában minden ötödik polgár a szegénységi küszöb alatt él. A lakosság életszínvonala a hivatalos statisztikák szerint viszonylag alacsony. A minimálbér kicsivel haladja meg a 47 ezer dinárt, az átlagnyugdíj pedig ennél is kevesebb, mintegy 46 ezer dinár.
Ezek az összegek nem érik el a minimális fogyasztói kosár 52 ezer dináros értékét sem. Mindeközben azonban egy biztató statisztika is megjelent a hét elején. Tavaly 19,9 százalékos volt a szegénység jelentette kockázati ráta Szerbiában, ami 0,3 százalékponttal volt kevesebb, mint 2022-ben. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának aránya egy olyan mutatószám, mely azoknak a számát mutatja, akiket a szegénység kockázata fenyeget, vagy anyagilag és szociálisan különösen rászorulók, illetve nagyon alacsony bevételekkel rendelkező háztartásban élnek. A Köztársasági Statisztikai Hivatal közleménye szerint a szegénységi kockázati küszöb átlagosan havi 29.100 dinár volt egyfős háztartásokban 2023-ban. Egy háromtagú család esetében a szegénység jelentette kockázati küszöb 52.380 dinár volt. A négytagú családok esetében ez az összeg 61.110 dinárt tesz ki. A három és négytagú családok alatt két felnőtt és egy, illetve két 14 évnél fiatalabb gyermeket értenek. A medián bér az egy olyan összeg, aminél a szerbiai foglalkoztatottaknak fele kevesebbet kap kézhez. Az utóbbi hónapokban ez a határ a 66.000 dinárnál húzódik. A statisztikából az is kiderül, hogy a szegénység kockázatának leginkább a 65 év felettiek, és az 55 és 64 év közöttiek vannak kitéve. A szegénység kockázata a háztartások típusát tekintve a két felnőttel, és három vagy több eltartott gyermekkel rendelkező háztartásokban volt a legmagasabb.
NEM MINDEN A PÉNZ, DE…
A szegénység súlyos társadalmi probléma. Nem jelenthető ki, hogy a gazdagabb országokban a magas életszínvonal minden gondot megold, de a különféle problémák megoldására is csak akkor lehet igazán koncentrálni, ha már felszámoltuk a szegénységet. A szegénység megsemmisíti a stratégiai gondolkodást, az embereket rövidtávon az anyagi gondjaik megoldása köti le, ezért képtelenek a hosszú távú tervezésre. A szegény emberek életében a jelen az egyetlen realitás, a mindennapok nehézségei arra kényszerítik őket, hogy a napot túléljék, nem pedig arra, hogy hetekre, hónapokra vagy évekre előre tekintsenek. A szegények számára a hosszú távú tervezés luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak. Létezik egy teszt, amivel a gyerekek jövőbeni sikerességére lehet következtetni. A teszt során azt vizsgálják, hogy a gyerekek képesek-e ellenállni a csábításnak, hogy azonnal fogyasztják el az édességet, ha később nagyobb jutalomra számíthatnak. Amikor a társadalmi hátteret is figyelembe vették, kiderült, hogy a szegény gyermekek kevésbé tudnak ellenállni az azonnali csábításnak. Ennek oka a berögződés lehet, hogy a bizonytalan jövőjük miatt minden lehetőséget meg kell ragadni az adott pillanatban. Olyan statisztikákkal is találkozhatunk, melyek azt mutatják, a növekvő szegénység összefüggésbe hozható az üzletekben elkövetett lopások számának növekedésével. Megállapítható, hogy a szegénység nemcsak a jövőképet, hanem a társadalmilag elfogadott normákat is rombolja. Az értékrend és a személyiség megváltozását eredményezi, irracionális viselkedésformák kialakulását serkenti. A szegénység elleni küzdelem mindezekért stratégiai jelentőségű egy ország számára.
MINDEKÖZBEN…
Mindeközben a statisztikák azt a paradoxont is tükrözik, hogy szegények, de egyben pazarlók is vagyunk. Szerbia az egyik legszegényebb európai ország, ahol sokan a népkonyhák révén jutnak hozzá némi szerény élelemhez. Gyakran látni sajnos szemétkukákban guberálókat is. A statisztikák ugyanakkor azt is mutatják, hogy Szerbia a harmadik európai ország, ahol legtöbb élelmet dobnak ki. A Food Waste Index kutatóintézet adatai szerint az utóbbi időben fejenként átlagosan évi 83 kilogramm élelmiszert dobtak ki a szerbiai polgárok. Legtöbbször a kenyér landol a kukákban, de a hús és a tej egy része is gyakran a szemetesben végzi. A zöldségfélékből valamennyivel kevesebbet dobunk ki, legalábbis ezt mutatják a számadatok. Egyesek szerint ennek valódi oka azonban abban rejlik, hogy ebből kevesebbet is fogyaszt, kevesebbet is vásárol egy átlagos hazai polgár.
VILÁG SZEGÉNYEI
A szegénység nem csak az egyén problémája. A méltó életvitelhez elengedhetetlen körülmények biztosítása szükséges ahhoz, hogy valakiből a társadalom produktív tagja lehessen, ne szoruljon tartósan a társadalom segítségére. Akit a nélkülözés megakadályoz abban, hogy tanuljon, tovább képezze magát vagy megfelelő munkát vállaljon, elpazarolhatja aktív éveit, nem tudja megfelelő módon kivenni a részét a társadalom építéséből. Annak ellenére tehát, hogy a szegénység elsődlegesen egyének és konkrét családok életét nehezíti meg, a társadalom egészére és annak minden tagjára hatással van.
Miközben a nem mindig mindent megmutató statisztikák szerint itthon azért a szegénység vonatkozásában enyhe javulás tapasztalható, globális szinten nem ez a helyzet. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap jelentése is azt mutatja, hogy egyelőre sikertelenek a rendkívüli szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések. Fekete-Afrika érintett a leginkább, ahol sok esetben a lakosság nagy százaléka napi kevesebb, mint 2 dollárból kénytelen megélni. Az is sokatmondó, hogy a világ 26 legszegényebb országa ma jobban el van adósodva, mint 2006 óta bármikor. Mindeközben egyre nagyobb veszélyt jelentenek számukra a természeti katasztrófák. A világgazdaság nagy része kilábalt a koronavírus-válságból és növekedési pályára állt, azonban a legszegényebb országok manapság szegényebbek, mint a világjárvány előtt voltak. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy az emberiség jövője miatt is főhet szegény fejünk, hisz oly sok még a tennivaló.
Nyitókép: Pixabay
