HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mennyire védi a személyes adatait?
Csak ügyintézésekkor ismertetem őket – 57%
Körültekintően adom meg az adataimat – 30%
Megbízok az adatkezelő jóindulatában – 2%
A közösségi oldalakon nem közlöm őket – 7%
Nemigen foglalkozom a védelmükkel – 4%
Belegondoltunk már abba, hogy mindennapjaink mekkora hányadát töltjük a világhálón, hogy az internet mennyi emléket őriz rólunk, hogy milyen információkat adtunk ki a biztonságosnak hitt weboldalaknak, és hogy mindezekkel milyen módon lehet visszaélni? Valószínűleg nem. Miért is tennénk? Ez a normális, ilyen világot élünk, gondolhatjuk magunkban, és cseppet sem lepődünk meg azon, ha a telefonunk személyre szabott hirdetéseket nyom folyamatosan az arcunkba, vagy amikor rendelünk valamit, a mobilunk automatikusan kitölti a lakcímre és a telefonszámra vonatkozó szakaszt, vagy ha egy oldalról rendelünk valamit, és azután folyamatosan különböző reklámanyagokat kapunk az adott weblapról, sőt a partnereitől, és azok partnereitől és azok partnereitől. Csak legyintünk egyet, és bízunk benne, hogy a spamek és kéretlen reklámok okozta bosszúságon kívül nem származik kárunk belőle.
Tény, hogy óvatosabbaknak kellene lennünk, mert ki tudja, hogyan lehet visszaélni a világhálón és az okostelefonunkban lévő adatainkkal, viszont az is tény, hogy nem tudjuk, miért is kellene óvatosabbnak lennünk. Amíg csak a hírekben látunk, hallunk olyan történeteket, hogy valakit hogyan károsítottak meg, tettek tönkre, addig nem leszünk óvatosabbak. Nem tanultuk meg, és nem is tanították meg, hogy hogyan vigyázzunk az adatainkra. Szokás azt mondani, hogy az információ a legnagyobb kincs, és a saját személyes adatainknak olyan kincseknek kellene lenniük, amik csak a mieink, másnak azokhoz semmi köze, mert, ugye, mi sem foglalkozunk mások adataival. Viszont a világhálón való tevékenységünk által, életünk során olyan morzsákat hagyunk el magunkra vonatkozóan, amiket okosan felhasználva életeket lehet tönkretenni, választásokat lehet eldönteni, piacokat lehet megsemmisíteni, vagy éppen ellenkezőleg, felvirágoztatni. Minden a szándékon múlik, és a történelem során már meg kellett tanulnunk, hogy a szándék, az emberi szándék nem mindig tiszta, nem mindig a közjót és a másik ember jólétét szolgálja, hanem az önös érdekeket, a pillanatnyi haszonszerzést bármi áron.
A médiában időnként felmerül az adataink biztonságának kérdése. A közelmúltban például több szerbiai portál is azzal foglalkozott, hogy a személyi számunk (a JMBG-nk) mennyi mindent árul el rólunk, születési időpontra, nemre, és a születési helyre vonatkozó adatok is kiszűrhetőek belőle. Ezek olyan információk, amiket természetesen nem kell szégyellnünk, és életünk során folyamatosan egy csomó helyen meg kell adnunk a személyi számunkat. Nem kell ugyan paranoiásnak lennünk, de tudnunk kell, hogy valakinek ezek az információk bizony sokat tudnak jelenteni, és még ha mi el sem tudjuk képzelni, hogy ezzel hogyan is lehetne visszaélni, higgyük el, lehet, az emberi találékonyság határtalan.
A néhány évvel ezelőtt megtartott népszámlálás alkalmával is felmerültek bizonyos kérdések azzal kapcsolatban, hogy a kérdezőbiztosok személyében idegeneket engedünk be a házunkba, és fenntartások nélkül bediktáljuk nekik a családunkra és az életünkre vonatkozó információkat. Mivel egy államilag irányított kutatásról volt szó, elméletileg nem kellett tartanunk attól, hogy ezekkel az adatokkal visszaélnek, de mi történik, ha ezeket az infókat valaki megszerzi? Lesz egy körülbelül hétmillió személyre vonatkozó adatsora, amit felhasználhat. Hogy hogyan? Na, ezt nem tudhatjuk, de visszautalhatunk az előző bekezdésre: az emberi találékonyság határtalan.
A mesterséges intelligencia korában pedig talán még óvatosabban kell bánni az adatainkkal, és nemcsak azokkal, amiket már fentebb megemlítettünk, hanem például azzal is, hogy a fényképünk hol és hogyan jelenik meg. Az arcvonásainkat könnyűszerrel átvihetik egy másik képre, másik testre, sőt videót készíthetnek, ami teljesen úgy fog kinézni, mintha mi szerepelnénk benne, és ez megint csak visszaéléseknek adhat alapot.
Persze nem kell bezárkóznunk a négy fal közé, kikapcsolt telefonnal és lekapcsolt internettel (habár időnként nem árt egy kis digitális detoxot tartani), de körültekintőknek kell lennünk. Például mielőtt regisztrálunk egy-egy oldalra, vagy egy alkalmazást, járjunk utána, hogy az mennyire biztonságos, hogy az adataink jó, vagy legalábbis semleges kezekbe kerülnek-e. Amikor telefont cserélünk, mert ugye azoknak is van szavatossági idejük, egy idő után már használhatatlanná válnak, és az ember kénytelen váltani, meg ugye a trendeket is követni kell, és az igényeink is változnak, nos ilyen esetekben is a legjobb, ha nem is fizikailag semmisítjük meg a készülékünket, mert talán még értékesíteni tudjuk, vagy becserélhetjük, de mielőtt megszabadulunk tőle, érdemes minden ránk vonatkozó adatot eltávolítani róla, ugyanis nem tudhatjuk, kihez kerül és az a valaki mit tud kezdeni a benne tárolt információkkal. Óvatossággal és körültekintéssel sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat, és a kellemetlenségek nélkül még az adataink is jobban érzik magukat.
Nyitókép: Pixabay
