„Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő siketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: A siketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!” Mk 7,31-37
Krisztusban, Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban egy süketnéma meggyógyításáról hallhattunk. Képzeljük csak bele magunkat ennek az embernek a helyébe. Milyen kényelmetlen lehetett az élete ezzel a fogyatékossággal. A mai korban is sok ember él köztünk, aki az evangéliumi történetben szereplő süketnéma szomorú sorsában osztozik. De az is megfigyelhető, hogy a hallani és beszélni tudó emberek között is sokan vannak, akik nehezen tudnak kapcsolatot teremteni: meghallgatni a másikat, megérteni, mi a fontos a másiknak, törődni a másikkal. Pedig mindez feltétele annak, hogy a körülöttünk lévő emberek érezzék, hogy komolyan veszik őket.
Ugyanígy az is feltétele az emberi kapcsolatoknak, hogy ki tudjuk magunkat fejezni, megtaláljuk a megfelelő nyelvet, a közös hangot a másikkal. Aki nem tud meghallgatni és nem tudja magát kifejezni, magába zártnak, kitaszítottnak érzi magát. Igaz viszont, hogy a süketnémáknak van más, jól begyakorolt, célszerű lehetőségük arra, hogy kapcsolatot teremtsenek. Ezen a téren gyakran meglepő képességre tesznek szert, sokszor külön, új adottságok bontakoznak ki bennük. A jelelés, az érintés, az arckifejezés és a mozdulat is nyelv, olyan nyelv, amelyet a hallók és beszélők többnyire elfelejtettek. Ezek is hozzátartoznak az emberi kapcsolatteremtés kelléktárához, amely által az emberi közösség létrejöhet. Jézus, amikor a siketnémával találkozik, megérinti fogyatékos érzékszervét. Ezáltal az ő saját nyelvén, érintéssel kapcsolatba lép vele, hogy azután megszabadítva bajától visszaadja neki halló, beszélő képességét. Szinte átélhető ebben az evangéliumi történetben az, hogy a kapcsolatteremtésnek gyógyító ereje van.
Jézus a legmegfelelőbb módon lép kontaktusba a süketnéma emberrel, megérinti őt. Ez a helyzetnek a megfelelő nyelve. Így mielőtt a süket hallana, már megértheti, hogy Jézus le akarja dönteni benne azt a falat, amely őt a külvilágtól elzárja, meg akarja szüntetni a nyelvi nehézségeket. Az ujj, amellyel Jézus a beteg fülét, nyelvét érinti, már kapcsolatot teremt. Ezáltal a süketnéma ember megnyílhat, mintha már értené a gyógyító szót, részt vesz a gyógyítás, a gyógyulás folyamatában. Annak a lehetősége, hogy nem pusztán szenvedő alany, nincs magatehetetlenül kiszolgáltatva a csodatevőnek, hanem tevékenyen részt vehet az eseményben, döntő jelentőségű a csodatettben, amikor Jézus megszünteti a kapcsolatteremtés nehézségét.
Az érintés lehetővé teszi, hogy a süketnéma megértse, ami történik vele, hogy bízzon Jézusban, és higgyen benne. Jézus, amikor a csodát teszi, kimond egy szót „Effata”, ami azt jelenti, hogy nyílj meg. Ez a szó, olyan szó, amelyet a beteg ember le tudott olvasni Jézus ajkáról. Szinte mondhatjuk azt, hogy már hallja is Jézust, mert az Úr tudja, hogy hogyan szólítsa meg az embert, hogyan kerüljön közel hozzá. Jézus nemcsak a fizikai fogyatékosságát gyógyította meg a süketnémának, hanem rásegítette őt arra, hogy nyitottá váljon a szíve Istenre és felebarátra egyaránt.
Krisztusban, Kedves Testvéreim!
Ez a csoda rámutat arra, hogy van remény a gyógyulásra, a kapcsolatok megújítására, a bezárt szívű emberek megnyílására. Valamint arra is rámutat, hogy Isten ígéretei valóra válnak, nemcsak a választott nép életében, hanem a mi életünkben is. Erősítsük meg hát Jézusba vetett bizalmunkat, hogy mindig Ő legyen számunkra az egyetlen remény, az egyetlen kiút a betegségből, a problémákból, nehézségekből. Ő a remény jelévé lett a kereszten, és ha rátekintünk erre a keresztre, akkor Ő képes megnyitni a megkövesült, megkeseredett szívünket a szeretetre. Ámen.
