„..barna a szeme, úúúúgy mosolyog rád...” – énekelte a magyarországi TNT együttes húsz évvel ezelőtt, és nekem a gesztenyéről először mindig ez a dal jut eszembe. Ezt követi a gesztenyepüré tejszínhabbal, a meggyes gesztenyegolyó, a gesztenyés lúdlábtorta, a gesztenyés tekercs és az elmaradhatatlan sült gesztenye.
A gesztenye az egyik legegészségesebb, legfinomabb és legsokoldalúbb alapanyag, hiszen számtalan módon fel lehet dolgozni. A legismertebb formája a gesztenyemassza, amelyet általában készen vásárolunk, de ha jót akarunk magunknak, akkor inkább mi magunk főzzük meg. Igaz, hogy macerás keresztben bemetszeni a gesztenye héját, 30–40 percnyi főzés után kikapargatni a héjból a gesztenyehúst, ezt követően ledarálni, krumplinyomón áttörni, majd vaníliás-rumos cukorsziruppal összedolgozni, de az eredmény kárpótol bennünket a fáradtságos munkáért. A színtiszta gesztenyepüré köszönő viszonyban sincs a boltokban kapható gesztenyemasszával, amelyet főtt krumplival és babbal szaporítanak fel, ezek nemkívánatos ízét pedig rengeteg rumaromával leplezik. A házi gesztenyepüré valódi tejszínhabbal igazi ínyencség, de akár tovább is gondolhatjuk. Némi vaj (esetleg darált keksz, olvasztott étcsokoládé) és kompótmeggy hozzáadásával fenséges karácsonyi minyonokat gömbölyíthetünk belőle, amelyek csinos kis fehér papírkosarakba öltöztetve emelik az ünnep fényét. De porhanyós kiflik, valamint mazsolával kiegészítve bejgli töltelékévé, tejszínnel kikeverve tortakrémmé is avanzsálhat.
Érdekesmód a gesztenyét mi főleg édességként fogyasztjuk, míg más nemzetek – natúr valójában – inkább sós ételekhez használják, például sültekhez töltelékként és köretként. Emellett előszeretettel főznek belőle levest, szószt, keverik salátákhoz, galuskához és rizottóhoz is, és az egzotikus ízek kedvelői lekvárt is előállítanak belőle. Magas keményítőtartalmának köszönhetően lisztté őrölve kiválónak bizonyult kenyérsütéshez.
A magyarok nagy szerencséje, hogy Mátyás király Itáliából nősült, ugyanis a monda szerint Beatrix királyné hozta magával Magyarországra. Ekkor vált Mátyás király kedvenc ételévé a gesztenyével töltött kakas. A palotában a gesztenyét sütve és mézzel ízesítve is fogyasztották.
Az ókori rómaiak úgy tartották, ott van optimális életfeltétel az ember számára, ahol a szelídgesztenye megél. Mérsékelt égövi növény, igazi hazája a mediterrán térség. A legjelentősebb gesztenyetermő területek Spanyolországtól Olaszországon át egészen Törökországig, valamint Ázsia, főleg Kína, Japán és Észak-Korea. Ma szerte a világon kb. háromszázféle gesztenyefajtát ismernek, és ebből az olaszországi Mugello régióban termő gesztenyét tartják a legjobb minőségűnek, olyannyira, hogy 25 évvel ezelőtt az Európai Unió védett földrajzi övezetté nyilvánította. Az édes, könnyen lehántolható gesztenye íze nem fanyar, és nincs se doh, se gomba, se élesztő íze, mint a más területeken termett gesztenyéknek. A 8000 tonnányi gesztenyét exportáló olaszokat a franciák követik, akik 1000 tonnányit termelnek évente.
A gesztenye manapság reneszánszát éli, ez nem mindig volt azonban így, sokáig a szegény emberek eledelének tekintették, mert az ínséges időkben, amikor kevés kukorica termett, a gesztenye volt a fő helyettesítő élelmiszer. Kenyeret sütöttek belőle, ezáltal sok ember életét mentette meg az éhhaláltól. Később a krumpli lépett a helyére, és lassan feledésbe merült. Napjainkban, amióta a világ séfjei ismét felfedezték a kimeríthetetlen kulináris értékét, a konyhaművészetben kiemelkedő szerep jut a gesztenyének.
Az őszben az egyik legjobb dolog a finoman illatozó sült gesztenye. Szinte összeforrt mindenszentek ünnepével, ugyanis a vidéki falvakban mindenszentek estéjén hagyományosan megsütötték a gesztenyét, s ezzel ajándékozták meg a halottak emlékére harangozó legényeket. Ma már ilyentájt minden temető bejáratánál sütik a gesztenyét, amely nem csak az illata és íze miatt esik jól, a csípős hidegben a hazafelé vezető úton felmelegíti a testünket és a lelkünket is, miközben kedves emlékeket idézünk fel azokról a családtagokról, akik sírján nem sokkal előtte gyertyát, mécsest gyújtottunk.
