Vasárnap kezdődik az adventi időszak, atata azonban már egy héttel korábban megpróbálta kezdetét venni az elcsendesedésnek, lévén, hogy akkor volt a filozófia napja, s az öreg úgy találta, hogy üdvös lenne aznap kizárólag befelé fordulva bölcselkedni.
– Valamikor a filozófusok a fejüket vakarászva le-fel sétáltak a téren, vagy körbeültek, és csapatépítő tréningeken közösen filóztak, esetleg egymagukban agyaltak napestig, s közben nagy okosságokat írtak – töprenge a fater.
– Ma már sokkal könnyebben mennek a dolgok – legyinte amama. – Napjaink önjelölt filozófusai a kedvük szerint oszthatják az észt a Facebookon, az Instán, a TikTokon, valamelyik valóságshow-ban, vagy éppen a híradóban!
– Meg kellene szabadulni legalább egy röpke időre ettől a sok médiaszennytől – veté föl filozófushoz méltón atata.
– Na és vajon hogyan?! Kivonulsz a természetbe? – piszkálóda az öreglány.
– Az lenne a lényeg, hogy ne köldöknéző módon közelítsünk a társadalmi kérdésekhez – élé belé magát a saját fixa ideájába a fater –, hanem megpróbáljuk átlátni az adott problémát. Például átfogóan eltöprenghetünk az elkövetkező választásokon. Az egyesült ellenzéknek van már közös elnökjelöltje? Vajon egyesült az ellenzék? Egyáltalán létezik ellenzék?
– Tavaly azt választották, hogy bojkottálják a választásokat – emlékeztete a muter –, nyilván úgy ítélték meg, hogy más választásuk nemigen van.
A bojkott-ellenzék mintha tudomást szerzett volna a zősök párbeszédéről, valamiféle megállapodásig csak eljutott a héten, hogy az mire lesz elég, majd jövőre kiderül. Az elkövetkező napok eseményei mindenesetre felülírták a mélyreható társadalmi elemzéseket.
– Megkezdődtek a munkálatok a Belegrád–Budapest gyorsvasútvonal Noviszád–Zabadka szakaszán – mondá izgatottan az öreg.
– Mégpedig zerb-magyar-kínai gombnyomásra! – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek.
– Azt mondta a Vučko, hogy három év alatt elkészülnek a munkával, és akkor majd kétszázzal hasítanak itt a vonatok – bólogata elismerően amama.
– Legalább következetes – így a fater. – Hat évvel ezelőtt is azt mondta, hogy három év múlva elkészül a gyorsvasútvonal.
– Azt is elárulta a zállamfő, hogy 2025-ben bő két óra alatt eljutunk majd Noviszádról Pestre – bizakoda az öreglány.
– Nemtom, zomzédasszony, bevallom, én egy kicsit szkeptikus vagyok e téren – csóvála a fejét a Zacsek. – A napokban ugyanis vonattal jöttem haza a magyar fővárosból, és legalább egy órát állt a szerelvény a határ magyar oldalán.
No de a zerb fővárosban is megindult a közlekedési forradalom.
– Megkezdődtek az előkészületi munkálatok a belegrádi metró kiépítéséhez – közlé atata. – Azt is a kínaiak készítik, mint a vasutat. A projektum kritikusai szerint a kivitelező cégnek semmiféle tapasztalata sincs metróépítés terén.
– Biztos úgy voltak vele, a föld alatt úgysem látja senki, milyen lesz – kuncoga a Zacsek.
– Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani ezekről a kínaiakról – mondá a muter. – Mekkora cécó volt Becskereken a Linglong gumiabroncsgyár építkezésén dolgozó vietnámi dolgozók áldatlan helyzetével kapcsolatban!
– Merthogy a kínai beruházó úgy viselkedik, mintha diplomáciai immunitást élvezne az ingyen kapott száz hektárnyi földterületen, amelyen búzát és tengerit is lehetne termeszteni, nem pedig gumit gyártani – dünnyöge az öreg –, mintha ott már uopste nem lennének érvényesek a zerbiai munkaügyi előírások.
– Ez csak a kisebbik baj, zomzéd – csóválá a fejét a Zacsek. – Sokkal nagyobb baj az, hogy sok esetben a hazai illetékesek is hasonlóan gondolkodnak, legalábbis a problémához való viszonyulásukból ezt lehet leszűrni.
– Holott pofonegyzerű a dolog – állapítá meg amama –, ha Kína tiszteletben tartja Zerbia zuverenitását és területi integritását, akkor a törvényeit is tiszteletben kell tartania! Azok pedig nem teszik lehetővé azokat a munka- és életkörülményeket, amelyek a Linglong építkezésén uralkodtak.
– Ezzel a Linglonggal már most is csak a gondok vannak, úgy, hogy még meg sem kezdődött a termelés – aggodalmaskoda a fater. – És nem kell ahhoz környezetvédelmi zakértőnek lenni, hogy tudjuk: gumit aligha lehet úgy gyártani, hogy ne legyen a környéken, és attól tartok: á i siré, egy kicsit büdi!
– Jaj, hagyjuk is a témát – esedeze az öreglány –, beszéljünk inkább a fociról. Most, hogy a zerb válogatott kijutott a katari világbajnokságra, nem gondoltál arra, Tegyula, hogy meglepsz egy közel-keleti kirándulással? A fránya koronavírus miatt se tavaly, se az idén nem jutottunk el sehová!
– Megfordult a fejemben, Tematild – vallá be atata –, bár a honi sajtó szerint nem lenne olcsó mulatság, csak azt kellene megtudni, hogy te nőként arrafelé hogyan öltözködhetnél. Nem szeretném, ha abban a sivatagi hőségben tetőtől talpig kendőbe tekerve kellene lenned.
– Nyilván nem lehetne olyan laza, mint a világ nyugati felében – magyaráza a Zacsek –, de nem annyira durva a helyzet, mint mondjuk Afganisztánban, ahol a talibánok nemrég odaszóltak a tévéseknek, hogy azért már mégse sugározzanak olyan sorozatokat, amelyekben nők is játszanak!
– Remélem, hogy legalább majd a Vučko elmegy a vb-re, és nagyokat bratyizik az ottani tótumfaktumokkal – spekulála a muter. – Ez a pirinyó Katar ugyanis a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkezik!
– Ki tudja, az esetleges újabb arab testvéreknek köszönhetően, lehet, hogy majd egy újabb víziváros épül az országban – ötletele a Zacsek.
– Ja, például a Linglong sugárút végén a Becskerek a vízen! – élcelőde az öreg.
– Előbb talán az ivóvízellátást kellene megoldani a bánáti városban – fűzé hozzá amama –, s aztán fejleszteni a gumiipart és építeni valami üveg-felhőkarcolókat a zavaros Bëgára.
– Nem jó ez az energetikai kiszolgáltatottság – gondola bele, témát váltva, az energiaügyi válsághelyzetbe a Zacsek. – No de majd, ha megépül az egyre többet emlegetett atomerőmű, senkitől se fogunk többé függni!
– Én azért előtte jól meggondolnám ezt a beruházást – tamáskoda a fater. – Ha emlékeztek, Becskereken nemrég a vízgyárban is robbanás történt!
– Száz szerencse, hogy a Vučkónak a napokban sikerült Putyinnál kieszközölnie, hogy az elkövetkező fél évben az eddigi testvéri áron jussunk hozzá az egyre kapósabb orosz gázhoz, aminek köszönhetően a télen nem lesz gond a fűtéssel és az árammal – mondá az öreglány.
– A piaci alakulásokat elnézve azonban úgy tűnik, hogy zép lassan minden más megdrágul – sóhajta a Zacsek.
– Ez egyáltalán nem igaz! – tromfola atata. – A mi munkánk napról napra kevesebbet ér!
– Én egyelőre már azzal is megelégednék, ha valahogy megállítanák a burgonya drágulását – dohoga a muter. – Áruhiány miatt Zabadkán 80, Noviszádon 90, Becskereken meg 100 dinárt is elkérnek egy kila krumpliért a piacokon!
Amiről a Zacseknak egy régi vicc jutott eszébe az átkosból.
Tanfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni felszólítja Mórickát, hogy feleljen az előző nap tanult ötéves tervből.
– Az ötéves tervnek köszönhetően annyi krumpli fog az idén teremni, hogy ha mindet egy halomba hordanák, felérne a jóisten lábáig.
– Na de Móricka! – szól rá a tanító néni. – Hiszen tudod jól, hogy nincsen jóisten!
– És krumpli tán van?!
Pistike, vonatozásról, gumiiparról és a munkásjogokról merengő kisfilozófus
