Úgy látszik, egyre több embert foglalkoztat a környezetvédelem kérdése. Egy friss felmérés szerint a zeurópai fiatalokat a koronavírus-járvány ellenére is a klímaváltozás aggasztja a legjobban. A héten ünnepeltük a Föld napját, és sokan gyönyörű természetfotókat posztoltak a Facebookon. Remélem, hogy ez a sok cyber-aktivista azért a való világban is tesz valamit a bolygónkért.
Ezen a téren azonban bizonyos furcsaságokra figyeltem föl. A napokban elküldtek a boltba. Vettem egy vizet, műanyagpalackban volt. Vettem négy joghurtot és egy tejfölt, műanyag pohárban voltak. Vettem egy liter tejet, műanyag zacskóban volt. Vettem egy kis rúd szalámit, műanyagfóliában volt. Vettem egy mosogatószert, műanyagcsomagolásban volt. A kasszánál kértem egy nejlonzacskót, mert attól tartottam, nem fér minden bele a vászonszatyromba, ám a környezettudatos kasszás néni felvilágosított, hogy náluk csak papírtasak van, merthogy a műanyag környezetszennyező!
Belegrádban nemrég kész ökológiai fölkelés volt. A polgárok felemelték szavukat a levegő, a föld és a víz szennyezése ellen. Azt követelik, hogy Zerbiát tisztítsák meg a hulladéktól. Az emberek elutasítják, hogy gyanús technológiával rendelkező multik az ő beleegyezésük nélkül feltúrják földjeiket.
– Úgy tűnik, Tegyula, hogy Zerbiának egyre nagyobb ökológiai problémákkal kell majd zembenéznie a jövőben – sóhajta amama.
– Mindez nyilván annak a következménye, Tematild – okoskoda atata –, hogy dübörög a gazdaságunk, a gyárak nagy kapacitással működnek, a dolgozók zöme autóval közlekedik, és ez mind sajnos környezetszennyezéssel jár. A fejlődésnek ára van.
– Ana kormányfő is megmondta, hogy az emberek azért foglalkoznak a problémával, mert „biztonságérzetük van a munkahelyükkel és a gazdaság állapotával kapcsolatban” – magyaráza a muter. – Magyarán: az embereknek nem kell aggódniuk a megélhetési kérdéseken, így marad idejük környezetvédelemről eszelni.
– Önök zerint melyik politikai opció állhat e tiltakozó zöldek mögött? – kérdé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Zerintem senki – legyinte a fater –, néhány ezer embert a komplett ellenzék sem lenne képes az utcára csalni. Nem csoda, hogy a hatalom is felfigyelt a megmozdulásra.
– Én úgy vélem, hogy az emberek többségét már nagyon nehéz rávenni, hogy részt vegyen olyasvalamiben, ami politikával fertőzött – töprenge az öreglány. – Inkább olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a tiszta levegő meg a tiszta víz.
– Láttam a tévében, hogy a Vučko is aggódik a becskereki ivóvíz állapotán – jegyzé meg a Zacsek.
– Hát van is min aggódnia, mert a Béga-parti város vezetékeiben csörgedező valami csak erős túlzással nevezhető ivóvíznek – bólogata atata.
– Azt mondta, a korábbi időszakban történtek mulasztások – így a Zacsek –, és kész személyesen is kivenni a részét a probléma megoldásából.
– Nyilván a „vízgyár” nem tett eleget az elvárásoknak – nyugtáza az öreg –, és a mindenkori politikai vezetés szégyene, hogy a legnagyobb bánáti városban már lassan húsz éve a víz alkalmatlan a fogyasztásra.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Megkérdezték a lálót, hogy mi a víz, ő elgondolkodott, majd filozófusokat megszégyenítő módon a következőt válaszolta:
– Víz az, amivel fürdünk, amivel megitatjuk a jószágot, ami az égből a termőföldre hull, az asszonyok azzal lötykölik ki a szennyest, egyesek azzal mossák a fogukat… és azt mesélik, olyanok is vannak, akik megisszák.
– Azt hallottátok, hogy a Palma is szenvedélyes környezetvédő?! – kérdé izgatottan a muter. – Azt üzente az ügyészségnek, hogy ne pazarolja feleslegesen a papírt a beidézésére, magától megy nyilatkozatot adni, amit meg is tett, hogy tisztázza magát, mivelhogy a Marinika a Szabadság és Igazságosság Pártjából egy titkos szemtanúra hivatkozva azzal állt a nyilvánosság elé, hogy a politikus kiskorú lányok részvételével szervezett mulatságokat üzleti és politikai partnerei számára.
– A jagodinai harcművészet-rajongó persze ezt szemenszedett hazugságnak tartja – így a fater –, hiszen, mint mondta, ő nem egy Bill Clinton! Annyiban ért csak egyet a Đilas „hangosbeszélőjének” nevezett Marinikával, hogy az eset miatt valakinek börtönbe kell vonulnia, s mivel neki nincs miért, a rágalmazásáért a hölgyemény készítse a csíkos öltözékét.
– Észrevették, hogy Zerbiában az utóbbi időben mennyi zexuális vonatkozású botrány van – gondola bele az állát vakargatva a Zacsek. – Semmi sem veri ki annyira a biztosítékot, mint egy zexuális jellegű skandallum.
– Ez biztos azért van, mert egy nagyon erkölcsös társadalomban élünk – jegyzé meg az öreglány.
– Ja, elegendő csak fellapozni egyik-másik bulvárlapot, vagy néhány percre belepillantani valamelyik valóságshow-ba, és azonnal kiderül igazából mennyire erkölcsös társadalomban is élünk – kuncoga atata.
– A sok dundi ajak meg feszesen domborodó idomok láttán az embernek olykor az a benyomása, hogy a szilikon-völgybe jutott – fűzé hozzá a Zacsek.
– A parlamentfőnök Ivicát is megkérdezték a zemtelen újságírók, hogy ő vajon járt-e ezekre az állítólagos „unga-bunga partikra”, de a zoci-vezér azt válaszolta, hogy ő Jagodinára csak a múzeumba és hangversenyekre jár – messéle amama.
– Nahát! – lepőde meg az öreg. – Biztos együtt hallgatták a Palmával az Örömódát és a Százszorszépet a Beethoven-koncerten!
– Pedig az, aki meghívja a buliba az Ivicát, megspórolhatja a pévályka tiszteletdíját – spekulála a Zacsek –, hiszen a zoci-vezér köztudottan irtó szeret dalolászni.
De még mielőtt a két atyafi felelevenített volna egy Ivica-nótát, a muter hirtelen témát váltott.
– Arra figyelmeztetnek a zakemberek, hogy a koronavírus-járvány tekintetében az elkövetkező két hét kulcsfontosságú lehet – mondá jelentőségteljesen az öreglány.
– Ha összeszámolnám, hogy az elmúlt 52 hétben már hány kulcsfontosságú két hét volt, kiderülne, hogy összesen nem volt annyi hét – legyinte a fater.
– De most tényleg van benne valami, zomzéd – tűnőde a Zacsek –, újraindultak a diákok az iskolába, előttünk a pravoszláv húsvét meg a majális a nagy társasági összejövetelekkel. Ez mind olyan tényező, ami kedvez a vírus terjedésének.
– De ahogy olvasom, a poszt-covid állapot sem kutya – mondá amama –, állítólag már több mint ötven nyavalyát kimutattak, ami a koronavírus-fertőzés következménye és utóhatása lehet: légzési zavartól ízületi fájdalmakon keresztül a veseproblémáig.
– Előttem ne beszélj ilyenekről, Tematild – tiltakoza atata –, enélkül is hol itt szúr, hol ott sajog, hol amott nyilall belém a fájdalom! Én már a zújságokban lévő egészségügyi rovatokat is bölcsen átlapozom. Még a címeket sem vagyok hajlandó elolvasni, mert már azoktól is rosszul leszek.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
– Sajnos, Lajos bácsi – mondja az orvos a páciensének –, meg kell mondanom, hogy maga egy valódi hipochonder!
– Hipo… hát az meg mi? – értetlenkedik a beteg.
– Ez azt jelenti, hogy maga csak akkor érzi jól magát, amikor nincs jól!
A hét egyik vezető híre az volt, hogy tizenkét dúsgazdag focicsapat megalapítja az Európai Zuperligát, és saját elképzelései szerint működteti azt, amit sokan fociellenes lépésnek tituláltak.
– Látta, zomzéd, hogy Angliában a zurkolók milyen heves tiltakozásba kezdtek az Európai Zuperliga ötlete ellen?! – mondá elismerően az öreg. – A Manchester United stadionja, az Old Trafford előtt egy plakátra azt írták ki: „A szegények megalkották, a gazdagok ellopták!”
– Gondolom, hogy a pénzsóvár ötletgazdák nem számítottak ekkora ellenállásra a szakma és a zurkolók részéről – szögezé le a Zacsek –, a tiltakozás futótűzként söpört végig a kontinensen, aminek következtében több klub gyorsan kiszállt a projektumból.
– Ájdé brë, olyan ligában akartak játszani, amelyből nem lehet kiesni – gúnyolóda a fater. – Mindenesetre jó volt megtapasztalni, hogy még mindig van a nyilvánosságnak akkora ereje, hogy képes letörni a pénz hatalmát.
Pistike, a bolygó és a foci jövőjéért zurkoló erkölcsös környezetvédő
