Az elmúlt időszak arra mutatott rá az egész világon, hogy az egészségügyi nővérek kiemelt szerepet játszanak a járványidőszakban, hiszen több esetben innovatív megoldásaikkal, új gondozási modellek és munkamódszerek bevezetésével mutattak megoldást a gondozásban. Howard Catton, a Nővérek és Betegápolók Világszövetségének (ICN) ügyvezető igazgatója is hangsúlyozta a napokban, hogy ez a járvány megmutatta, az ápolók rugalmasak, innovatívak és kreatívak, éppen ezért eljött az ideje, hogy a kormányok nagyobb figyelmet fordítsanak erre a létfontosságú erőforrásra, hogy jobban felkészült, ellenállóbb egészségügyi rendszereket építsenek a jövő számára.
Minderre azért mutatott rá, mert május 12-e világszerte az ápolók nemzetközi napja és az ápolónők világnapja. A koronavírus-járványban a világszövetség adatai alapján az elmúlt immáron több, mint egy év alatt – amióta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) járványnak minősítette a koronavírus-fertőzés következtében kialakult betegséget – világszerte legkevesebb 3 ezer egészségügyi nővér és ápoló vesztette életét. Az ICN ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a járvány miatt a folyamatos nyomás alatt levő egészségügyi dolgozók tömeges pályaelhagyására lehet számítani, erre figyelmeztet az Egészségügyi Dolgozók Nemzetközi Tanácsa is. Rámutatnak, hogy a kiégettség és az állandó stressz világszerte nővérek és ápolók millióit késztetheti pályaelhagyásra.
Attól tartanak a szakmai világszervezetek, hogy a járvány elmúlásával az egészségügyet egy újabb válság érheti.
Az ICN felmérései alapján, amelyek 60 ország által közzétett adatokra alapoznak, a koronavírus-fertőzés következtében elhunyt egészségügyi nővérek és ápolók ismertté vált száma csak töredéke lehet a valós létszámnak. Ennek a hivatásnak a dolgozói már több, mint egy éve súlyos traumának voltak és vannak jelenleg is kitéve, így a fizikai és szellemi végkimerülés határán vannak. Figyelembe véve, hogy a járvány kezdetén világszerte megközelítőleg 27 millió egészségügyi nővért és ápolót tartottak számon, és már akkor is 6 millióval kevesebben voltak, mint amennyire szükség lett volna az egészségügyi intézményekben, aggodalmuk megalapozott. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy 2030-ig várhatóan 4 millió egészségügyi nővért és ápolót nyugdíjaztatnak, ezért az ICN szakmai exodust emleget, számításaik szerint ugyanis világszerte hamarosan csaknem 13 milliós nővér- és ápolóhiánnyal lehet számolni.
A helyzet Szerbiában sem jobb, sőt. Éveken keresztül tömeges volt az egészségügyi dolgozók, különösen az egészségügyi nővérek és technikusok kivándorlása. A fejlett nyugati országok (mindenekelőtt Németország) szervezetten, szinte magukba szippantották a kelet-európai országok, így Szerbia egészségügyi dolgozóit. A szakmai szervezetek adatai alapján már a járvány kezdetén a szerbiai egészségügy 15–20 százalékos egészségügyi káderhiánnyal nézett szembe a kórral. Azóta ugyan az egészségügyi minisztérium megkönnyítette az egészségügyi dolgozók munkába állását a különböző egészségügyi intézményekben, növelte a fizetéseket, különböző támogatásokkal próbálja kompenzálni a lelkiismeretes munkát, mégis az egészségügy folyamatos kieséssel küzd, hiszen a betegség nem kerüli el az egészségügyi dolgozókat sem, különösen azokat, akik az első vonalban vannak, akiket a betegek felkeresnek a tünetekkel, vagy akiket riasztanak, amikor már a tünetek súlyosbodnak, illetve azokat sem, akik a betegek ápolásában igyekeznek helyt állni. Sajnos az egészségügy is kénytelen vesztességgel szembesülni. Szerbia egyike azon országoknak, ahol magas az egészségügyi dolgozók megbetegedésének aránya, pontos nyilvános adatokkal ugyan nem lehet figyelemmel követni a helyzet alakulását, csupán a szakszervezetek megnyilvánulásaira alapozva lehet tudni, hogy a munkafelszerelés feltöltése, a védőfelszerelés folyamatos beszerzése ellenére, a helyzet súlyos. A járvány vége pedig még várat magára.
A vázolt probléma miatt a Nővérek és Betegápolók Világszövetsége a mai napon (május 12-én) az egészségügyi nővéreket, technikusokat és ápolókat helyezi előtérbe. Kiemelik, az egészségügy jövőképe érdekében jobban kell hallatniuk hangjukat, hiszen csak általuk lehet emberközpontúbb és integráltabb egészségügyi ellátást létrehozni.
