A zősök a múlt hétvégén folyamatosan az eget kémlelték. No nem a korai viharoktól rettegtek, hanem attól paráztak, nehogy az udvarunkban landoljon, vagy, ne adj isten, valamelyikünknek egyenesen a fejére pottyanjon a Hosszú Menetelés 5B elnevezésű kínai hordozórakéta.
– Azt olvastam, Tegyula – hüledeze amama –, hogy az „elszabadult” rakéta 21 tonnát nyom, és már április vége óta zuhan folyamatosan a Föld felé!
– Ez egy zemléltető példa arra, Tematild, hogy azért mégsem kellene mindenkinek mindenáron űrhajósat játszania – sóhajta atata. – Amcsi zakértők szerint az lehetett a gond, hogy a rakétaindítás nem lett eléggé precízen kitervezve.
– Remélem azért, hogy a kínai testvérek a mifelénk megvalósítandó beruházásaikat pontosabban megtervezik – jegyzé meg csípősen az éppen betoppanó Zacsek.
– Beszéljünk inkább másról – javasolá a muter. – Hogy van a kedves anyósa, zomzéd? A napokban meghívott sütire, de még nem érkeztem átmenni hozzá.
– Akkor iparkodjon, mert éppen nagyzolási kedvében van – így a Zacsek –, bevásárolt csini minyonokból minden színben, és mindenkit sütizni invitál.
– De a minyonok nem is sütik, hanem rajzfilmfigurák – kapám fel a fejem meglepődve.
– Ma már semmi sem az, aminek látszik, Tepisti – világosíta föl a fater, majd a Zacsek felé fordula. – Mi ütött a kedves anyósába, hogy hirtelen ilyen urizálós kedvében van?
– Megkapta a sok támogatás első részét, ahogy ő mondja, a Vučkótól – magyaráza a Zacsek –, és addig nem volt nyughatnéka, amíg el nem vittem a bolhapiacra, hogy vegyen magának egy vadonatúj otthonkát a kínaiaktól!
– Biztos abban láttam! – szóla közbe amama. – Sárga virágok meg színes papagájok vannak rajta?
– Az bizony – bólogata a Zacsek. – És mindazok után, amit érte tettem, úgy megsértődött rám, hogy már napok óta nem beszél hozzám.
– Ugyan mit tetszett már megest mondani a kedves anyósának, amiért ennyire berágott? – kuncoga az öreg.
– Csupán egy viccet meséltem el neki, amikor megkérdezte tőlem, hogy áll rajta az új szerzeménye – válaszola a Zacsek, és nekünk is elmondá azt a bizonyos megbotránkoztató viccet.
– Maga olyan szép, hogy elmehetne egy kínai festőhöz modellnek – mondja a vejkó az anyósának.
– De kedves vagy, fiam! – olvadozik az anyós. – De miért éppen kínai festőhöz?
– Mert azok szoktak mindig sárkányokat festeni.
– No de miért volt magának szüksége ily módon cukkolni a kedves anyósát? – értetlenkede a muter.
– Végeredményben ő kérte! – zabadkoza a Zacsek. – Arra a kérdésre, hogy hogy áll rajta az új otthonka, nem elégedett meg azzal az egyzerű kegyes hazugsággal, hogy jól.
– Kegyes hazugság?! – kerekede el az öreglány szeme, zikrákat hányva atatára. – Tegyula, mondd, hogy ez nem igaz! Amikor megkérdezem tőled, hogy áll rajtam a ruha, akkor, ugye, nem csak azért mondod azt, hogy jól, hogy lerázz, hanem azért, mert úgy is gondolod!
– Ne legyen ilyen zigorú, zomzédasszony, sem magával, sem a zomzéddal szemben – siete a fater védelmére a Zacsek –, ha mi, férfiak ilyen esetekben mindig tuti őszinték lennénk, akkor sosem érnénk oda időben sehova sem!
Zerencsére végül nem volt szükség sem vadászrepülők, sem sárkányok bevetésére, mert a Hosszú Menetelés hosszú zuhanás után az Indiai-óceánba csapódott be, a zősök pedig az elkövetkező napokban visszatérhettek a hétköznapi témák boncolgatásához.
– Úgy tűnik, hogy a járvány enged a szorításából – mondá bizakodva amama –, azt olvastam, hogy ha tovább csökken a fertőzöttek száma és még többen felveszik a védőoltást, akkor július folyamán már akár engedélyezhetik a lagzikat meg az egyéb népünnepélyeket!
– No engem valamennyi totál hidegen hagy! – dünnyöge az öreg. – Bár annak örülnék, ha a stadionokban lennének nézők, még mielőtt megszokom, hogy hallom, mi mindent beszélnek egymás közt meccs alatt a focisták.
– Gondolj csak bele, Tegyula – folytatá a muter –, ha minden jól alakul, hamarosan mehetünk majd a tengerre.
– Felesleges fáradozni, Tematild – így atata. – A napokban egy klimatológus közölte, hogy a globális változások következtében Zerbia lassan mediterrán klímájú országgá válik. Az meg már majdnem olyan, mintha a tengerparton élnénk: nagy hőség, kevés csapadék!
– No de nem is a zidőjárás miatt mennék én elsősorban a tengerre, Tegyula – tiltakoza az öreglány –, hanem a strandolás meg a kikapcsolódás miatt!
– Azért pláne felesleges annyit utazni, Tematild – legyinte a fater –, lubickolni a medencében is lehet, ami pedig a napozást illeti, nem mindegy hol égsz le: a tengerparton vagy a réten?! Csak legyen érdekfeszítő a könyv, amit éppen olvasol, én ugyanis a belső utazásokat részesítem előnyben.
– Ahhoz még digitális zöld igazolás sem szükséges – kuncoga a most érkező Zacsek, és gyorsan elmeséle egy idevágó viccet.
A férj a nappaliban a fotelban ülve sörözik és újságot olvas, amikor beront a felesége.
– Ember, holnap jeleznem kell a munkahelyemen, hogy mikor használnám ki az évi szabadságomat! Gyorsan el kéne döntenünk, hová szeretnénk az idén menni: a tengerre vagy a hegyekbe?
A férj belekortyol a sörbe, és felsóhajt.
– Ez tényleg hirtelen jött… No de egyszer élünk! Tudod mi lenne a legjobb megoldás az idén?!
A feleség megrázza a fejét.
– Ha te elmennél a hegyekbe, én pedig a tengerre!
– Hallod, Tegyula – gondola bele amama –, ez nem is olyan rossz ötlet, azzal a különbséggel, hogy a mi esetünkben én mennék a tengerre, te pedig a rétre!
– Akkor magával viheti a zomzédasszonyait is – lelkesede a Zacsek –, mi pedig, zomzéd, majd elmegyünk a fiúkkal nyugiban pecázni. Addigra úgyis mindenki felveszi a védőoltást, és a többség elhúz nyaralni.
– Bizony isten! – így az öreg. – A Vučko elmondása szerint megháromszorozódott az oltásra jelentkezők száma, amióta bejelentették a háromezer dináros támogatást a vakcina felvételéért.
– És a vakcinák körüli hercehurca is csillapodni látszik – mondá a muter –, a napokban a Zegészségügyi Világszervezet a kínai védőoltásnak is zöld utat adott.
– A Putyin meg kijelentette, hogy a Szputnyik V olyan megbízható, mint a Kalasnyikov gépkarabély – fűzé hozzá a Zacsek.
– Ez egy igen markáns hasonlat – bólogata egyetértően atata. – Kilóg azon politikusi megnyilatkozások közül, amelyek egyre inkább kezdenek hasonlítani a zépségválasztások győzteseinek kijelentéseire.
– Azzal a különbséggel, hogy a hangoztatóik nem annyira dekoratívak – egészíté ki a Zacsek.
– Mit szóltok ahhoz, hogy a volt pólós Šapić pártostól hamarosan a haladó medencébe csobban? – válta témát az öreglány. – Magyarán mondva: a zerb patrióták kollektíve beolvadnak a haladó pártba.
– Biztos káderfrissítésre van szükség a haladóknál – okoskoda a Zacsek. – Azt rebesgetik, hogy az ex-vízilabdázót szeretnék megtenni Belegrád polgármesterének.
– No de mi lesz azokkal a zavazókkal, akik éppen azért adták le a voksukat a Šapićra, mert azt gondolták róla, hogy ellenzéki?! – veté fel a költői kérdést a fater.
– Semmi különös – így amama –, egyesek a megváltozott körülmények között is hűek maradnak a pólós politikushoz, mások keresnek újabb kedvenc pártot, és nyilván olyanok is lesznek majd, akik csalódottan elfordulnak a politikától.
– A Šapić helyezkedéséből kifolyólag nem csodálkoznék, ha a közbeszédben egy új kifejezés honosodna meg: Úgy viselkedik, mint a pólós a politikában! – szellemeskede a Zacsek.
– Tisztában vagyok én azzal, hogy egy politikus mindig alkalmazkodik a kor kihívásaihoz – csóválá a fejét az öreg –, egy-egy konkrét esettel szembesülve azonban kissé mindig elbizonytalanodok.
– Az a te legnagyobb bajod, Tegyula, hogy túl sokat spekulálsz – jegyzé meg a muter.
– Már azt sem zabad, Tematild?! – hörtyene fel a fater.
– Zabad, zomzéd, zabad – nyugtáza a Zacsek –, csak el kell fogadnia akkor, hogy ily módon kilóg a sorból.
Pistike, kegyes füllentésekkel kedveskedő kispecás
