Amama a héten egy magazinban azt olvasta, hogy a zegészség megőrzése érdekében minél többet kellene kirándulni, és azóta is arra akarja rávenni a fatert, hogy minél gyakrabban utazzunk ide-oda.
– Tudtad azt, Tegyula, hogy a pihenés céljából tett rövidebb-hosszabb üdülések nagymértékben csökkentik a depresszió, a kiégés és a szívbetegségek kockázatát, emellett elhárítják a stresszt és a zorongást, és még a libidót is növelik – érvele zakszerűen az öreglány.
– Én nem is értelek téged, Tematild – csóválá a fejét atata. – Nemrég még az utcára se nagyon mertél kilépni, nehogy megfertőződj koronavírussal, most meg hirtelen utazgatni szeretnél. Gondolj csak bele: gyanús szállodában hálni, másokkal ugyanabban a helyiségben étkezni, idegenekkel együtt ülni egy buszban órákon át! Erre vágysz?!
– Bármennyire is fald a zújságokat, úgy látszik, hogy a lényeges hírek elkerülik a figyelmed, Tegyula! – ripakoda rá az öregre a muter. – Azt mondják a zokosok, hogy június 21-ig leszámolunk a koronával, és visszatérhetünk a régi életünkhöz: lehet majd bulizni, lagzizni, zülinapozni…
– Hurrá, Tematild! Ha az emlékezetem nem csal, a többség uopste nem volt elragadtatva azzal a régi élettel, mindig valami baja volt vele, hol ez hiányzott, hol amazért rinyált, azóta értékelődött föl ennyire a régi élet, hogy megfosztottak tőle bennünket – élcelőde a fater. – No de nekem az fúrja az oldalamat, hogy miért pont június 21-re időzítették ezt a nagy nyitást? Mi lesz akkor? Valami különös bolygóállás? Hogyan tudják napra pontosan, hogy két héttel azelőttig a nagykorúak fele felveszi a védőoltás mindkét adagját, és száz alá csökken a napi új fertőzöttek száma?
– Akkor lesz a tavalyi választások évfordulója – válaszola atata merengéseire az éppen betoppanó Zacsek –, és biztosan így szeretnék megünnepelni.
– Ki emlékszik már arra, hogy tavaly egyáltalán voltak választások – legyinte amama.
– De az még biztos megvan, hogy utána jött az újabb koronahullám! – figyelmezteté a társaságot az öreg.
– Más már a helyzet, zomzéd – mondá a Zacsek. – Sokan felvették a védőoltást. Lassan a kórházak kilépnek a covid-rendszerből.
– Azt mondta a járványügyis Kon, hogy ügyes boxolóként kiütöttük a vírust – lelkesede a muter. – KO-t adtunk neki.
– Az igaz, Tematild – sóhajta a fater –, de attól tartok, hogy ez a vírus olyan, mint a Rocky, akárhogy ütik-verik, mutálódik egyet, és mindig újra meg újra feláll.
– Sajnos a jelenlegi kedvező helyzet ellenére a vírus továbbra is velünk marad – erősíté meg a Zacsek –, és a zakértők arra figyelmeztetnek, ha nem vigyázunk, őszre jön a negyedik hullám.
– Akkor meg éppen ezért kellene kihasználni most az utazási lehetőségeket, Tegyula! – érvele most más irányból az öreglány.
– Jól van, Tematild, utazunk majd, amint lehet – adá be a derekát végül atata –, de nem akarod tán, hogy azonnal repülőre üljünk, hogy még odaérjünk Rotterdamba az Eurovíziós Dalfesztivál szombat esti döntőjébe?!
– Pedig ott még maszkot sem kellene viselniük – jegyzé meg a Zacsek –, és ha már ott vannak, játszhatnának kvízt.
– Miféle kvízt? – csodálkoza el amama.
– Amíg az eredetibbnél eredetibb dalocskákat hallgatják, a nagy maskarádéban találgathatnák, hogy a fellépők közül ki a férfi és ki a nő – világosítá föl a mutert a Zacsek.
Az öregnek közben már egészen másfelé kalandoztak el a gondolatai.
– Az imént említett választásokról jut eszembe – mondá a fater. – Azt hallottam, hogy a Vučko azt jelentette ki, hogy még nem tudja, indul-e jövőre az elnökválasztáson. Erre máris reagált a belügyis Vulin pártja, hogyha a Vučko tényleg nem akar megmérkőzni, akkor ők jelöltetik a pártvezérüket.
– A múltkorában a manöken Borisz is azt találta mondani – töprenge a Zacsek –, hogyha a zellenzéki oldalon nem lesz jobb jelölt, akkor ő szívesen kiáll a Vučkóval szemben. Akkor megfordult a fejemben, hogy meg kellene tőle kérdezni, pszichológusként hogyan magyarázná meg, miért akarná valaki feleslegesen lejáratni magát, de most, hogy az esetleges ellenfele a Vulin lenne, ki tudja, hogyan sülne el a dolog.
– Úgy véli, zomzéd, hogy a zellenzéki jelöltnek lenne esélye az ellen, aki mögött felsorakoznak a haladók? – kérdé az öreglány.
– Szerinted meg, Tematild, a haladók bárkiből elnököt csinálhatnak?! – kérdeze vissza a zomzéd helyett atata.
– Egyik kérdésre sem tudom a választ – vakará meg a fejét a Zacsek –, különben is úgy vélem, hogy a Vučko csak azt szeretné, hogy beszéljék rá arra, hogy jelöltesse magát.
– Ha már a politikánál tartunk – így amama –, azt rebesgetik, hogy az ex-pólós Šapić vezette Spas után van esély arra, hogy a zocik is beolvadjanak a haladó pártba. Merthogy az elmúlt időszakban jól megcsappant a támogatottságuk.
– Egyre inkább olyan ez a politikai színtér, mint a Tetris videójáték: aki tökéletesen beilleszkedik, nyomban eltűnik – bölcselkede az öreg. – Bár nem hiszem, hogy a zocik esetében ez megtörténik, merthogy a többé-kevésbé egyszemélyes Spasszal ellentétben a zoci párt nagy hagyománnyal és jónéhány jól felismerhető egyénnel rendelkezik.
– Szerintem meg nincs abban semmi baj, ha a haladók magukhoz vonzzák apró szatellitjeiket, legalább áttekinthetőbb lesz a politikai paletta – spekulála a Zacsek. – Az lenne az igazi, ha, mint Ámerikában és Angliában, mindössze két jelentős politikai erő létezne, amelyek folyamatosan váltogatnák egymást a hatalmon, nem pediglen ezeregy politikai tényező feszülne folyton egymásnak.
– Az bizony nagyon jó lenne – élcelőde a fater –, no de vajon melyik lenne a másik?!
– Mivel a haladók tudtommal jobbközépen helyezkednek el, valami liberális-zociáldemokrata opció kellene másik alternatívaként – ötletele a muter.
– Ezzel az az egyetlen baj, hogy sajnos nem lehetne mindegyik tag egyben elnök vagy más tisztségviselő – folytatá a csipkelődést atata –, márpedig ezen az oldalon, tisztelet a kivételnek, mindenki valamelyik vezető posztra pályázik.
A politikáról pedig a Zacseknak a következő régi vicc jutott az eszébe.
A tánctanár egy „politikustánc” nevű új gyakorlatot mutat be a csoportnak.
– Roppant egyszerű a koreográfia, könnyű megtanulni. Kezdem: három lépést előre, kettőt vissza, egyet jobbra, egyet balra, majd teljes fordulat…
Úgy beleélték magukat a viccbe, hogy azt hittem, mindjárt el is járják azt a furcsa táncot. Miután kissé felocsúdtak, amama témát váltott.
– Egy olyan adattal találkoztam a napokban, miszerint Zerbiában a legalacsonyabb a házasságkötések aránya az egész Nyugat-Balkánon – sóhajta az öreglány.
– Én meg olvastam egy cikket arról, hogy a mostani fiatalok már uopste nem hisznek a zörök zerelemben – fűzé hozzá a fater. – A legtöbben totálisan én-központúak. Nem is partneri kapcsolatban, hanem úgynevezett zerelmi kombinációkban gondolkodnak.
– Te még hittél anno a zörök zerelemben, Tegyula? – kérdé incselkedve a muter.
– Naná, hogy hittem, Tematild?! – válaszola atata. – Sőt, még ma is hiszek! Akárcsak a Pisti messéiben! Lehet, hogy bizonyos értelemben gyerek maradtam.
– Az egyik munkahelyi kolléga is a viccbéli pasashoz hasonlóan rövid elbizonytalanodás után rádöbbent arra, hogy a zerelem örök – kuncoga a Zacsek.
– Mert mi történt vele? – érdeklőde amama.
– Úgy döntött a pali, hogy új életet kezd, előtte azonban elválik – messélé a Zacsek. – Az ötödik iksz küszöbén úrrá lett rajta a kapuzárási pánik, olyasféle életközepi válságba kerülhetett, amiről sok bugyuta regény meg film készül az utóbbi időben. Nos, miután nyugtázta magában, hogy mit szeretne, elment az ügyvédhez, és előadta neki szándékát. A jogtudor türelmesen meghallgatta, majd közölte vele, hogy semmi akadálya a dolognak, és aprólékosan előadta neki, miből áll majd a teljes folyamat, és persze, mennyibe fog kerülni az ő megbízási díja, maga a válás, és a későbbiekben az alimentáció.
– És mi történt utána? – kíváncsiskoda az öreglány.
– Semmi különös – zárá rövidre a Zacsek. – A kolléga hazament, és újra zerelmes lett a feleségébe.
Pistike, dalikázó szerelempárti kiránduló
