Szerbia labdarúgó-válogatottja egy döntetlennel és két győzelemmel zárta a 2022-es katari világbajnokság európai selejtező tornájának első felvonását. A Sasok Portugáliával egyetemben hét pontosak az A csoportban, s egyelőre – rosszabb gólkülönbségük miatt – a második, pótselejtezőt érő helyen tanyáznak. Az eddigi produkció és a mutatott játék biztató. De hogyan jutottak el egy katasztrofális Eb-selejtezőtől a jó kezdésig? Miért nem láthatja az ország nyolcvan százaléka a tévében a válogatott meccseit? És mi a helyzet Cristiano Ronaldo kapitányi karszalagjával?
Amikor legutóbb górcső alá vettük a nemzeti együttest, még a totális káoszról írtunk: egy sebtében menesztett szövetségi kapitányról, egy, a legjobbak nélküli amerikai edzőtáborról, valamint arról, hogy bár az egyének kiválóak, csapatjáték nincs a válogatottban. A helyzet mondhatni, azóta sem lett sokkal jobb, hiszen a Szerb Labdarúgó-szövetség elnöke, Slaviša Kokeza a körülötte zajló rendőrségi vizsgálódások miatt inkább önként lemondott a posztról, helyére pedig az egykoron nemzetközi porondon is szép sikereket elérő Marko Pantelić került. Örömteli hír, hogy nagy nehezen egy szövetségi vezetőedzője is lett a gárdának, méghozzá Dragan Stojković „Piksi” személyében. Talán a legnagyobb változást is az ő megjelenése hozta el: bár Stojković maga jelentős, elitbeli edzői tapasztalattal nem rendelkezik, Ázsiában stabil középcsapatot varázsolt egy kiesőjelöltből, amely még a nemzeti kupasorozatban is beleszólt a végső küzdelmekbe. Ennél jóval fontosabb esetében, hogy játékosi karrierje tekintélyt parancsoló térségünkben, így a honi szövetség háza táján az ő szava szent, s ez rögtön érzékelhető a csapaton is. A vb-selejtezőben végre együtt mozgott a pályán tizenegy futballista, volt koncepció, s ha mindez még párosul a remek egyéni kvalitásokkal, mint amilyen éppen Aleksandar Mitrović formája, akkor egészen jó dolgok kerekedhetnek ki ebből.
A kár csak az, hogy a 2020-as években úgy kell vadászni a válogatott mérkőzéseit a világhálón, mert az ország nagy része nem láthatja azt a tévében. Ennek oka sajnos részben a politika, hiszen a televíziós közvetítési jogokat az a Nova S kapta meg, amely a United Media elnevezésű médiacsoporthoz tartozik. A kormányfüggetlen társaság minden valószínűség szerint több pénzt ajánlott a válogatott találkozókért, a köztévé pedig inkább elállt a lehetőségtől. Arról lehet vitatkozni, hogy a labdarúgás milyen és mekkora szerepet tölt be az életünkben, de ha mondjuk a kultúra legkönnyebben fogyasztható termékeként tekintünk a futballra, és megfigyeljük, hogy milyen mértékben össze tudja hozni az embereket, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a válogatott mérkőzései nemzeti érdekeket is szolgálnak. A United Media viszont kormányfüggetlensége miatt nem kap elég teret a szerbiai médiapiacon, ezért kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy az RTS rádiócsatornáján hallgatjuk (!) a találkozó történéseit, esetleg előfizetünk egy online platformra, vagy keresünk egy nem egészen legális utat...
Hogy mégsem veszett el minden remény a szerbiai futballban és annak környékén, azt jól példázza az a jótékonysági akció, ami Cristiano Ronaldo eldobott csapatkapitányi karszalagjáért zajlott. Ronaldo a szerbek elleni meccs hajrájában dühében vágta földhöz a szalagot, amit Đorđe Vukičević tűzoltó vitt haza, és ajánlott fel jótékony célra. Az aukción végül 7,5 millió dinárért (mintegy 64 000 euró) kelt el az áru, amit a spinális izomatrófiában szenvedő kisfiú, Gavrilo Đurđević megsegítésére ajánlottak fel. Az utóbbi időben elég nagy volt a zűrzavar a szerb foci háza táján, de ha a pályán mutatott jó játék még ilyen kiváló, pályán kívüli kezdeményezésekkel is párosul, akkor még az 55 000 férőhelyes belgrádi nemzeti stadion sem épül hiába.
