Amíg a zősökkel a kék Adrián pancsikoltunk, addig a nagyvilágban és idehaza is ezerrel zajlottak az események. Hazaérkezésünk után a bőséges kínálatban atata hirtelen azt sem tudta, mivel kezdje az információpótlást. Hol ide kattintott, hol oda, s nem győzte megosztani velünk a szenzációs híreket. Az óceán mélyére süllyedt Titanicot megleső Titán tengeralattjáró eltűnése körüli fölhajtást egyáltalán nem tudta megemészteni. Kétségtelen, hogy tragédia történt, csóválta a fejét, de annyi egyéb zörnyűség van a világon, erreföl a fél világ figyelme öt kalandorra összpontosul! Foglalkozzunk inkább magunkkal, javasolta, például azzal, hogy az erőszakellenes tüntetések immár több zerbiai városra is kiterjedtek; meg hogy az előzetes bejelentések ellenére mégsem alakult meg Vidovdanra a Vučko vezette népi mozgalom; és hogy nyaralás idején a belegrádi reptéren már állítólag nemcsak a járatok, hanem a poggyászok is késnek.
– Mit szólsz ahhoz, Tematild, hogy a Vučko bejelentette, hogy három dinárral olcsóbb lesz a Száva kenyér? – kérdé a fater.
– Szóhoz sem jutok, Tegyula – kukacoskoda amama. – Azt nem árulta el, hogy mit eszünk majd melléje?
– Semmit, zomzédasszony! – felele az éppen betoppanó Zacsek. – Telezabáljuk magunkat frissen sült kácsival, és tűrünk, vagyis élvezzük az aranykort!
– A belügyis Gašić meg gratulált a rendőröknek azért, mert sikerült nekik több mint százezer illegálisan tartott fegyvert begyűjteniük a jónéptől – ismerteté tovább a híreket az öreg.
– No de ugyan mekkora meló hárult ebben az akcióban a zsarukra?! – értetlenkede a muter. – Úgy tudom, az emberek önkéntesen hordták be a fegyvereket és a robbanószerkezeteket, amelyek ilyen-olyan úton-módon hozzájuk kerültek. Még jó, hogy azt nem mondta, azok után, hogy ennyi spéci fegyverhez jutottak, lassan már a kozovói Kurtiék is berezelnek tőlük.
– Igaza van, zomzédasszony! – helyesele a Zacsek. – Én akkor gratulálnék nekik, ha megszűnne a fegyverropogás a makkhetesi erdőben. Onnan gyűjtsék össze a fegyvereket!
– Mit szóltok ahhoz – folytatá a tájékoztatást atata –, hogy a Kormányos Anna azt mondta a szkupstinában, hogy korábban meghatározatlan időre foglalkoztatták a tanügyi dolgozókat, most meg bezzeg állandóra?!
– Nem tudja, hogy a kettő egy és ugyanaz?! – hitetlenkede a Zacsek.
– Nem lehet mindent tudni – érvele az öreglány.
– Az igaz, Tematild – érte egyet a fater –, de nem gondolod, hogy miniszterelnökként ezt azért illene tudnia?!
– Biztos nem volt még szerencséje ahhoz, hogy három hónapos meghatározott időre alkalmazzák – magyarázá a Zacsek –, és minden harmadik hónap végén aggódnia kellett volna, vajon meghosszabbítják-e a szerződését a következő három hónapra is vagy sem.
– Az még azokban az időkben volt, amikor azt mondhatta a munkaadó a dolgozónak, ha te nem akarsz dolgozni, van helyetted tíz másik, aki akar – ecsetelé amama. – Ma már nem nagyon válogathat, mert időközben a tíz másik közül, akikkel fenyegetőzött, mind a tíz elhúzott innen, és ha jót akar magának, akkor jobban teszi, ha a kedvében jár annak az egynek, aki még maradt, és akar és tud is dolgozni!
– Bizony jobban ki kellene nyitni a bugyellárist, rugalmasabbá tenni a munkaidőt, meg kicsit javítani a munkafeltételeken, mert máskülönben a munkáltatóra és a főnökre hárul minden tennivaló – bölcselkede a Zacsek.
– A világ közvéleményét pedig már napok óta az foglalkoztatja a legjobban – válta témát az öreg –, vajon milyen szándék vezényelte a Putykó séfjeként közismert Prigozsin elvtársat, amikor Wagner-alakulatait Moszkva felé irányította, amiatt, mert a Kreml állítólag lőtte katonai bázisait.
– Azt gondolta a virslis pali – kuncoga a Zacsek –, hogy neki majd sikerül az, ami a Napóleonnak és a Hitlernek sem jött össze, nevezetesen, hogy bevegye a ruszki fővárost.
– Azért csak megijedtek tőle – vakará a fejét atata –, merthogy Moszkvából csitt-csatt elkelt minden repülőjegy. Még a Putykó is elhúzott onnan!
– Biztos nem voltak kíváncsiak egy Wagner-operára a Bolsoj Teátrumban! – élcelőde a Zacsek.
– Annak elmaradása azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az esetből egy hosszú zappanopera kerekedjen – állapítá meg a fater.
– Milyen vicces szituáció – csipkelőde tovább a Zacsek –, tizenhat hónapja még Kijev előtt dörömböltek a ruszkik, azzal fenyegetőzve, hogy mindörökre lesöprik a térképről Ukrajnát, most pedig Moszkváért kellett aggódniuk, mégpedig a saját zsoldos milíciájuktól!
– Ja! – bólogata az öreg. – A legviccesebb, hogy a hírhedt Wagnernek tíz hónap kellett ahhoz, hogy elfoglalja az ukrán Bahmutot, az orosz Rosztovot pedig tíz perc alatt a felügyelete alá helyezte!
– Ki igazodik el ebben a káoszban?! – hüledeze a muter. – Mi fán terem ez a Wagner?
– A hanyatló Nyugat transznacionális bűnszervezetnek tartja – világíta rá atata. – Egy privát hadsereg, amelynek zsoldosai jelenleg kb. harminc országban vannak jelen, a tulajdonosa pedig Prigozsin atyafi, Putykó haverja, vagy volt haverja, a történtek után ezt most senki sem tudja biztosan.
– No és ki is ez a sokat emlegetett Prigozsin?! – érdeklőde tovább az öreglány.
– Egy hatvan pluszos tajkúnféle bizniszmën – egyszerűsíte a fater. – Hotdog-árusítással kezdte, elit étteremlánc és privát hadsereg lett belőle. Ő volt a Putykó séfje és legnagyobb támogatója.
– Már minden világos – legyinte amama. – Biztos ő is politikai pályáról álmodik, az még nyilván kimaradt a zéletéből, és már elmúlt hatvan. Mi máshoz kezdhetne már ebben a korban, zegény?!
– Sok hűhó semmiért! – szögezé le a Zacsek. – Azt hiszem az egész összefoglalható a következő mondatban: Putykó vesztett, Prigozsin pedig nem nyert semmit.
– No de a firkászok micsoda bombasztikus címeket rittyentettek az ügyről – szemlélteté az öreg. – Prigozsin bosszúja; Oroszország a polgárháború küszöbén; Putykó bukásának a kezdete vagy valóságshow.
– Nekem jobban tetszene a következő – ötletele a muter. – Mit sütött ki Putykónak a kedvenc séfje?!
– Nem tudni, hogy a zorosz dráma igazából dráma volt-e vagy csak színjáték – gondola bele a Zacsek. – Ha az utóbbi, arra lennék kíváncsi, vajon ki lehetett a forgatókönyvíró és a rendező?!
– Zegény hazai ruszofileknek, pontosabban putykófileknek hirtelen több összeesküvés-elméletet kellett gyártaniuk, zerencsére végül minden rendeződött – heccelőde atata. – A lényeg, hogy a Putykó nem bukott meg, a Nyugat pedig ismételten bizonyította, hogy gonosz!
– Közben a zokosok azon is eltöprengtek, mi lett volna, ha a zsoldos milíciát vezető Prigozsin ellenőrzése alá kerülnek a nukleáris töltetű rakéták – morfondíroza a Zacsek.
– Már megest azok a fránya atomfegyverek! – borula ki az öreglány. – Egyet áruljatok el nekem. Hüje itt mindenki?
– Hüje bizony, kérem alássan! – válaszola svejkesen a fater.
– Annyi biztos, hogy Oroszország Anyácskában hosszú, forró nyár elé néznek – nyugtázá a Zacsek.
– A belegrádi atyafiak ennek idejekorán elejét vették – taglala amama. – Döntésük alapján a városi buszokban július és augusztus folyamán kötelezően működnie kell majd a klímának.
– Attól tartok, hogy ha netán felénk is hoznának egy ilyen rendeletet, jónéhány autóbuszt ki kellene iktatni a forgalomból – jegyzé meg az öreg.
– Úgy véled, hogy nincs bennük megfelelő hűtőberendezés? – tudakola a muter.
– Már hogyne lenne?! – így atata. – Csak éppen kereszthuzatnak hívják!
Pistike, olcsó kenyéren élő és drága cirkuszokon álmélkodó operarajongó
