Az ultraerőszakos, már-már apokaliptikus hangulatú franciaországi zavargások láttán atata bejelentette, hogy fájó szívvel ugyan, de kénytelen volt lemondani az Azúr-parti nyaralásunkat, túl veszélyesnek ítélte meg a gall kakas országát, neki pedig a mi biztonságunk a legfontosabb.
– No de nem is terveztünk Franciaországba utazni, Tegyula! – álmélkoda az öreglány.
– Meglepetésnek szántam, Tematild – vallá be pirulva a fater.
– Nahát! Ennyi évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felfedd előttem a romantikus oldaladat – évőde amama. – Én úgy hallottam, hogy egy hét randalírozás után csillapodtak a kedélyek.
– Én azért nem kockáztatnék, Tematild – óvatoskoda az öreg. – Annyi fürdőhely van a közelünkben, ha mártózni szeretnél, elmehetünk valamelyik közeli strandra csobbanni egyet.
– Ne idegesítsél, Tegyula! – zsörtölőde a muter. – Az imént még a francia Riviérával csábítgattál, most meg valami átláthatatlan vizű folyóba vagy bányatóba vinnél fürdőzni!
– Van egy csomó fesztivál is a közelünkben – igyekeze atata. – Elmehetünk például a noviszádi EXIT-re. Máris elképzeltelek, ahogyan a Prodigy-koncerten a Firestarter című dalra csápolsz.
– Valóban végtelenek a lehetőségek! – élcelőde az öreglány. – Képzeld, azt olvastam, hogy a Titan merülőhajót üzemeltető mélytengeri kutató- és turisztikai vállalat honlapján továbbra is megtalálható a felhívás a Titanic roncsainak megtekintésére vonatkozó kirándulásra.
– Legalább akciós a kínálat?! – trollkoda a fater. – Nem lepődnék meg, ha befizetnék a ruszkiknál árulónak titulált Prigozsint egy túrára.
– A nagy utaztatásokról folyó disputáról jut eszembe – szóla közbe az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, hogy sterilizált hím zúnyogokat importálunk a taliánoktól.
– De mi a csudának?! – hüledeze amama. – Tán nincs elegendő zúnyog nálunk?!
– Ez más, zomzédasszony, ez tudomány – magyaráza a Zacsek. – Állítólag, ha ezekkel a migráns zúnyogokkal párzanak az itteni nőstények, akkor nem lesznek utódok. Valójában ily módon csökken a zúnyogok száma a vidékünkön!
– Maradjunk annyiban – mondá az öreg –, hogy egyelőre még nem tapasztalom a zúnyogpopuláció csökkentésére vonatkozó eme zupertudományos módszer hatékonyságát.
– A vágyott célhoz vezető út nyilván időbe telik – állapítá meg a muter –, ugyanúgy, mint a döntés a választások kiírásáról, amelyekre lélekben a legtöbben már rég felkészültünk.
– Egyre inkább úgy tűnik, hogy idén mégsem kerül sor a megmérettetésre – adá hangot véleményének atata. – A népi mozgalom megalakulását elnapolták, az erőszakellenes tüntetések folytatódnak, a kozovói helyzet pedig egyre reménytelenebb.
– No meg a Vučko is mással van elfoglalva mostanság – fűzé hozzá a Zacsek –, ő lesz Zabadka díszpolgára!
– Ezek szerint az idei év valószínűleg választások nélküli év lesz – gondola bele az öreglány. – Ritkaságszámba menő esztendő Zerbia újabb kori történelmében! Politikai tekintetben szinte uncsi!
– Az a baj, hogy az erőszak és a bűnözés terén sajnos egyáltalán nem az – jegyzé meg a fater.
– Bizony – bólogata a Zacsek. – A lövöldözések után az utóbbi időben elterjedtek a késes leszámolások.
– Véleményetek szerint ennek köze lehet ahhoz, hogy a polgárok olyan sok illegálisan tartott lőfegyvert leadtak?! – érdeklőde amama.
– Nem tudom, mindenesetre ez is egy bizonyíték arra, hogy nem a fegyvereken múlik – válaszola az öreg.
– Ott, ahol sokszor sokaknak a józan ész az első számú ellenség, sok minden lehetséges – bölcselkede a Zacsek.
– Nem csoda, hogy az egyetemi karokon tanárnak alig ment valaki, a noviszádi pszichológia szakon pedig nyolcszoros a túljelentkezés – így a muter.
– Az igények diktálják a tendenciákat az oktatásügyben is – spekulála atata. – A tanárokat aligha igényli bárki is, a pszichológusokra pedig annál inkább szükség van társadalmi téren.
– Már a vicces Lane is megmondta anno, hogy „esetünkben nem az agyelszívással van a baj” – kuncoga a Zacsek. – „A mi problémánk a bumburnyákok maradása.”
– Beszéljünk inkább másról! – javasola az öreglány. – Az egyik barátnőm nemrég állásinterjún járt, ahol a beszélgetést folytató főnök megkérdezte tőle, mennyire fontos számára a fizetés.
– Mit lehet erre válaszolni, hogy jó legyen?! – háboroda fel a fater. – Ha azt mondom, nagyon fontos, odaadja a munkahelyet egy lila ködben élő idealista szerzetnek, aki a brazíliai esőerdőkért meg a törökországi teknőcökért van oda, és csupán egzisztenciális magányérzete csökkentése céljából szeretne munkába állni; ha viszont azt mondom, hogy nem fontos, mert nekem csak a világbéke számít, meg az, hogy egészség legyen, akkor alacsony lesz a bérem!
– Buta kérdés, mi tagadás – helyesele a Zacsek. – Erre mondaná az egyik barátom, hogy nincs annál nagyobb zerencsétlenség, mint amikor a balgaság párosul a zorgalommal!
– Ne feledje azért, zomzéd – mutata rá amama –, hogy a zellemileg hátrányos helyzetű emberek uopste nincsenek tisztában saját zellemi kapacitásukkal, aminek köszönhetően szerfölött magabiztosak.
– Nem is értem, minden munkaadó azt hiszi, hogy az alkalmazott jókedvében jár dolgozni, mert éppen nincs neki okosabb dolga, és úgy akarja megvalósítani önmagát, hogy az illetőnek gürizik?! – dünnyöge tovább az öreg. – Az igazság ellenben az, hogy a munkahelyen a fizetés az egyetlen dolog, ami számít, továbbképzési lehetőség, dolgozóbarát környezet, csapatépítés meg hasonló humbugok csak azután érdekelhetnek, ha előtte már megvan a tisztességes havi zsozsó!
– A világhálón olvastam egy cuki munkalehetőségről, ami eléggé jól fizet, és a világon bárhol végezhető – ismerteté a muter. – Húszdolláros órabérért „online pornográf videókat” kell nézni főállásban, és az állást meghirdető brit cégnek „információkat és adatokat gyűjteni” a látottakról.
– Én is találkoztam a hírrel – somolyoga atata. – A sok fontos adat állítólag a pornóvideók tendenciáiról és statisztikáiról szóló részletes jelentés elkészítéséhez kell.
– Zólok majd a zanyósomnak erről a remek lehetőségről! – lelkendeze a Zacsek. – Egyrészt szereti a statisztikát, mindig pontosan tudja, hány üveg paradicsomlé, baracklekvár, körtebefőtt meg egyéb dunc van a kamrában, másrészt pedig a valóságshow-k, tévéhíradók és török sorozatok révén úgyis totál edzett már a témához!
– Hallottátok, hogy 53 éves szünet után készül az új Beatles-lemez? – kérdé az öreglány.
– No de hogyan?! – értetlenkede a fater. – John Lennon már 43 éve nem él!
– Mesterséges intelligencia helyettesíti majd az énekhangját! – világosítá föl amama.
– Amindenit neki, Tematild! – hitetlenkede az öreg. – Ha ez ilyen könnyen megy, akkor engem rettentően érdekelne például Kleopátra búgó hangja.
– Honnan tudod, Tegyula, hogy Kleopátrának búgó hangja volt? – kíváncsiskoda a muter. – Nem kevered netán az ókori egyiptomi uralkodónőt a filmen őt alakító Elisabeth Taylorral?!
– Hol van már a hatvan éve bemutatott, Liz-féle hollywoodi Kleopátra, zomzédasszony?! – legyinte a Zacsek. – A Netflix vadiúj „dokumentumsorozatában” Kleopátra sötét bőrű!
– És még merészelje valaki azt állítani, hogy ami elmúlt, soha többé nem változtatható meg! – szögezé le atata.
Pistike, az Azúr-partot poros fesztiváltérre felcserélő majdani pszichológus
