Háromszáz barackgombóc

Nyáron a legtöbb családban jeles eseménynek számít a befőzés a szülőktől, nagyszülőktől maradt hagyományok szerint. Ennek „ünnepélyes” mozzanatai: a teljesen egészséges, tiszta gyümölcs előkészítése; a befőttes üvegek forró vízzel fertőtlenítése; a lezáráshoz tartósítószeres (például szaliciles, nátrium-benzoátos), vízben puhított celofán elkészítése. Befőzés közben a szorgoskodók ügyelnek a megfelelő mennyiségű cukor használatára, a forrón kiszedésre, és hogy egy késhegynyi tartósító kerüljön a befőtt felszínére, végül pedig hogy a „száraz dunsztba”, azaz a párnák és takarók közé/alá helyezzék a finomságokkal teli üvegeket.

Manapság azonban nemcsak tapasztalt háziasszonyok büszkesége a kompót, a lekvár, a paradicsom, a savanyúság, fiatalasszonyoknak is sikerülhet ilyesmivel örömet szerezni a családjuknak, vendégeiknek. A napilapok mellékletei, a gasztronómiai kiadványok nyári számai, valamint az internetes honlapok „közkinccsé” teszik a konyhafortélyokat: azaz, hogyan lehet bekészíteni télire minél egyszerűbben, gyorsabban „egészségeset”. Elégedettek ezzel a háziasszonyok, akik törekszenek arra, hogy lehetőleg (saját termésű) megbízható minőségű gyümölcsöt tegyenek el a családtagjaiknak a hosszú, téli hónapokra.

Hogyan lehet megóvni az értékes, de romlandó portékát tartósítószerek nélkül is a gombáktól? Erről is számos tanácsot fedezek fel a gasztronómiai honlapokon. Rátalálok a „mennyei cékla” befőtt receptjére is – aki édesebben szereti, tehet bele több cukrot. Hogyan készül? Ha érdekel, kattints a honlapra. A céklánál maradva: vitathatatlan a méregtelenítő, rákellenes és vérképző hatása. Nemcsak üvegben tárolt céklasaláta a finom, hanem a nyersen vödörbe eltett is. Akinek megterem, ugyanúgy tárolhatja télire, mint a krumplit.

Igen, akinek megterem, illetve aki megtermeszti, annak van mit eltenni, és az tudja, milyen minőségűt rak el télire. A vidéki családokban összefognak az idősek és fiatalok, s megtelnek finomságokkal a „spájz”/az éléskamra polcai. Akinek viszont nincs kertje, annak előbb be kell szerezni a hozzávalókat, ha savanyúságot, ha lekvárt, ha paradicsomlevet vagy mást szeretne készíteni.

A városban élők a piacon néznek szét, vásárolják meg a kívánt portékát. Legtöbbször nem a „frisset, hibátlant”, hanem azt, amelyiket olcsóbban kínálja a viszonteladó. Újvidéken például a Nagybani piacon szerezhető be legjutányosabb áron. Akinek nincs személygépkocsija, vagy nem tudja autón elszállítani, ott a leleményesség segít. A nyugdíjas asszony válogatja, mi kerül a kosárba, szatyorba, a férje hazacipeli, aztán vagy az asszony, vagy együtt szép kettesben elteszik egyszerre, vagy apránként néhány üvegbe. Amennyi az idejükből és a zsebüktől telik. Tudok olyan családokról is, ahol a fiatalok beszerzik, elhozzák a szülőknek a hozzávalót, aztán azok mindent befőznek télire. Ennek nagy részét el is fogyasztják, mert sokan naponta a szüleiknél ebédelnek, gyerekestől.

A városi és a városba költözött fiatal házaspárok többnyire nem vállalják ezt a pancsolásnak nevezett nyári házimunkát kis konyhában, lakásban. A szupermarketban üvegenként vásárolják meg a szükségeset, vagy a szülőktől, nagyszülőktől kapnak valamennyi házi kompótot. A paradicsomlé sem vonzó a számukra, kevesen főznek paradicsomlevest, töltött paprikát…

A középkorosztályúak igénylik, amit egyes állami munkaszervezetek lehetővé tesznek, hogy dolgozóik többhavi törlesztésre vásároljanak „gyári áron” paradicsomot, savanyúságot, ajvárt, lekvárt, kompótot.

Egy kedves ismerősöm egyik évben gyönyörű sárgabarackot tudott beszerezni a piacon, és háromszáz barackgombócot tett el a mélyhűtőbe. Egyetlen fiának, menyének, a szorgalmasan dolgozó házaspárnak és a három unokának, akik nagyon szeretik ezt a finomságot. Mondanom sem kell, hogy aztán egész télen élvezték, amikor a nagymama elkészítette, és a nagypapával együtt mindnyájan csemegézték.

Mindinkább azt látjuk, kevés városi fiatalnak telik az idejéből, illetve tartja fontosnak, hogy gyümölcsből, zöldségféléből télire tartalékoljon, ez különösen a lakásban élőkre vonatkozik. Számukra a legpraktikusabb csupán annyit vásárolni, amennyit aznap elfogyasztanak. Ritkán főznek, a burek, a pizza és más péksütemények kielégítik a szükségleteiket. Felvágotthoz esetleg savanyított csemegeuborkát vásárolnak vagy ajvárt, és egy-egy üveg lekvár helyett pedig inkább mogyorókrémre vagy csokoládéra vágynak. Az igényesebbek mellőzik a cukrozott befőtteket, az agyonsózott savanyúságokat, kimagozott meggyet vagy más gyümölcsfélét tartalékolnak a mélyhűtőben, mások csak friss vagy fagyasztott formában fogyasztják a piacon vagy a szupermarketban beszerezhető gyümölcs- és zöldségféléket.

Városi asszonyként, aki minden csokor petrezselymet, minden fej salátát, minden barackot, körtét a piacon vagy az önkiszolgálóban vásárol, igen nagy becsben tartom mindazt, ami a szántóföldön, a kertben és a fán megterem. Mivel szerényen élünk, a mottónk: inkább kevesebb, de legyen minőséges. A nagy becsben tartott friss élelmiszernek a vitamin- és ásványianyag-tartalmát nem akarom hőkezeléssel csökkenteni, tönkretenni, ezért nyers formában fogyasztok idénygyümölcsöt és zöldségfélét, illetve télen fagyasztott formában vásárolom.

Az ember, legyen fiatal, vagy idős, igazán azt értékeli, amiért ő dolgozik meg, amit maga szerez be és készít, és amit egészségesnek tart.