Egyesek fejében továbbra is csak nehezen dönthető meg az előítélet, hogy a szép nő nem lehet egyben okos is. Az állítás mellett érvelők példaként feltehetőleg a zseniális, ám kevésbé vonzó külsejű Angela Merkelt és a talán semmivel sem kevésbé zseniális és semmivel nem vonzóbb Catherine Ashtont említenék, akik munkájukkal és képességeikkel mindketten karriert, illetve hírnevet építettek ki maguknak a nemzetközi politika világában. Vanja Hadžović (Szerbiai Szocialista Párt) néhány napja szintén megerősítette a fönti előítéletet. A szóban forgó huszonéves hölgy mutatós, szellemi kapacitásáról azonban feltehetőleg kevésbé elismerő értékelést adhatunk.
A Megatrend magánegyetemen sajtómenedzsment szakon diplomázott Hadžović a Külügyminisztériumban dolgozik junior tanácsadói tisztségben. A közvélemény figyelme akkor irányult a fiatal hölgyre, amikor a Blic napilap valamilyen okból kifolyólag – feltételezhetőleg nem unalomból, vagy egyéb érdemi hírek híján – a közelmúltban nyilvánosságra hozta annak igencsak szabados fényképeit, amelyeket néhány nappal ezelőttig bárki megtekinthetett Vanja Facebook-profilján. A Blicben indult, már-már hadjárat érzését keltő cikksorozatból az is kiderült, hogy a dús keblű és csókos ajkú Vanja különböző férfimagazinokban, illetve erotikus portálokon is megmutatta már bájait. Az ügy tovább bonyolódott és azt is megtudhattuk, hogy Hadžović az előírásokkal ellenben nyert felvételt a nagy hírű Diplomata Akadémiára, ahol egyébként csak három héttel a szemeszterkezdetet követően jelent meg először. Olyan fiatalok is megszólaltak, akik minden feltételnek eleget tettek, sikeresen felvételiztek, mégsem kerültek be az akadémiára, ezért értelemszerűen csalódottan, keserű hangnemben fejezték ki értetlenségüket az újságíróknak nyilatkozva. A Diplomata Akadémiáról tudni kell, hogy aki itt szerez diplomát, annak már szinte zsebében is a diplomáciai küldetés.
A bombanő sztoriját kirobbantó Blic Ivan Mrkić külügyminisztert és Vanját is felkereste kérdéseivel. Érdemben egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni. Mrkić annyit mondott, hogy Szerbia szabad ország, munkatársainak jogában áll Facebook-profilt nyitni. Ezt követően kifejtette: „A Külügyminisztérium munkatársai tisztában vannak vele, hogy tisztségviselőként az átlagembernél megfontoltabban és visszafogottabban kell kommunikálniuk a különböző közösségi oldalakon. Ennek ellenére kivizsgáltatom Vanja Hadžović ügyét. Azt, hogy miként került a Külügyminisztériumba, egyelőre nem tudom. Egyébként a cikkek megjelenését követően irodámba hívattam. Rémültnek tűnt, de megnyugtattam, hogy ha jól végzi a munkáját, akkor nem kell elbocsájtástól tartania.”
Nem bűn szépnek és szoborszerű testfelépítésűnek lenni. Az sem bűn, ha egy ilyen adottságokkal rendelkező hölgy szellemi képességeivel szeretne magának karriert építeni, sőt, ez csak dicséretes. Ugyanakkor, ha az értelemnek legalább egy apró lángja pislákol ember lányában, akkor tudja, hogy fedetlen, vagy csak alig fedett testének közszemlére tételével saját maga zár be önmaga előtt bizonyos ajtókat. Senki nem vesz komolyan egy olyan köztisztséget betöltő nőt, akinek a bugyiját magazinokban, vagy az interneten láthatta. Legalábbis egy normális országban biztosan nem. Az ilyen típusú hölgyek néhány évvel ezelőttig esetleg a fiatal lányok bájaitól elgyengülő Silvio Berlusconi Olaszországában kaphattak esélyt politikai karrier befutására.
Mellékesen mindez akkor történik, amikor továbbra is az egyik legaktuálisabb téma az, hogy miként tartsuk a fiatal tehetségeket az országban. Az ehhez hasonló és szűnni nem akaró példák miatt feltehetőleg kevesen kapnak kedvet a tudásra alapozott érvényesüléshez, vagy ahhoz, hogy a diplomázás után Szerbiában próbálják meg kamatoztatni tudásukat, hiszen mindig jöhet valaki, aki mögött jobban kiépített kapcsolatrendszer áll, vagy akinek nagyobb a mellbősége. Hiába ígérte Aleksandar Vučić, a társadalmat leépítő gyakorlatok és beidegződések keménykezű inkvizítora, hogy a jövőben senki nem helyezkedhet el kizárólag párthovatartozás, vagy ismeretség alapján, úgy tűnik, ő sem lehet ott mindenhol, meglátásait pedig nem osztja mindenki maradéktalanul.
És történik mindez akkor, amikor Mrkić külügyminiszter arra panaszkodik, hogy nincsen kit elküldenie az USA-ba, Kínába és Németországba nagykövetnek: „A megfelelő személynek tanultnak kell lennie, tökéletesen beszélnie az adott ország nyelvét és kedvelnie az adott országot, de úgy, hogy közben nem feledkezik meg hazájáról. A Külügyminisztériumban jelenleg nincsen ilyen emberem. Ende.”
