Kire szavaz a nemzeti tanácsi választásokon?
Meghökkentő, kiábrándító, furcsa. Nézőpont kérdése, hogy ezek közül a jelzők közül melyikkel lehet illetni azt a tényt, hogy a szavazásra jogosult vajdasági magyar polgároknak – pontosabban azoknak, akik részt vettek a Magyar Szó internetes közvélemény-kutatásában – mintegy fele nem akar elmenni a nemzeti tanácsi választásokra. Véleményem szerint a válaszadók fele által meghatározott opció és az, hogy a nemzeti tanácsi választások közelsége sem hozott másmilyen eredményeket, felülír minden egyéb, a szavazással kapcsolatos kérdést. Felülírja azt, hogy a listák mellett állást foglalók miért éppen az adott listát választották, felülírja azt is, hogy hányan vettek részt a szavazáson. Ha egy véleménynyilvánítás során nem valamely párt vagy választási lista buzgó szavazói kerekednek felül – ahogyan az az efféle internetes felmérések többségének esetében lenni szokott, legyen szó vajdasági magyar vagy belgrádi szerb lapról –, hanem az egyszerű érdektelenség győzedelmeskedik, akkor az mindenképp aggodalomra ad okot. Üzen ugyanis egy közösségen belüli állapotról, a politika iránti teljes közömbösségről, de attól tarthatunk, jó adag tájékozatlanságról is azzal kapcsolatban, hogy mit jelentenek a kisebbségi közösségek számára a nemzeti tanácsi választások, hogy egészen pontosan mi is tartozik ezeknek a tanácsoknak a hatáskörébe, hogy azok milyen módon segíthetik vagy rosszabb esetben akadályozhatják a közösség előrelépését. Egy adott kisebbségi lét fejlődésének irányát határozzák meg ezek a tanácsok, melyek sok olyan életszerű probléma megoldását érhetik el, mely például még az államelnöknek is nehézséget okozna, annak megválasztása iránt pedig félő, hogy nagyobb érdeklődést mutatnának a szavazás során ignoráló álláspontra helyezkedő olvasók.
Az adatok elemzése során számos kérdés feltehető. Vajon mindent megtettek-e az elmúlt időszakban a nemzeti tanácsok azért, hogy népszerűsítsék önmagukat, hogy tudtukra adják a szavazópolgároknak: léteznek és dolgoznak. Eljutott-e az üzenetük a közösség megfelelő számú tagjához? Figyelve a Magyar Nemzeti Tanács működését, biztos vagyok benne, hogy az erre vonatkozó szándék megvolt, hogy számos alkalom segíthette a polgárok tájékozódását a nemzeti tanács döntéseinek, stratégiáinak fontosságáról. Azok, akik az egyetlen vajdasági magyar napilap olvasóinak számítanak, teljesen biztos vagyok benne, nem hiányolhatták az ezzel kapcsolatos információkat. Lehet, hogy ez sem volt elég, de lehet, hogy másutt is keresnünk kell az okokat.
A válaszokat egészen biztosan nagymértékben meghatározták a mindennapi problémák, a gazdasági helyzet miatti általános elkeseredettség s a már említett politikai kiábrándultság is. Technikai okai is lehetnek a távolmaradási szándéknak: sokan talán elmulasztották a külön névjegyzékre való feliratkozást, s miután most már nem kívántak kapkodni, egyszerűen elhalasztották ennek megtevését. Ismét. Mások, meglehet, elégedetlenek az MNT eddigi munkájával, s a jelenlegi kínálat sem nyerte el a tetszésüket.
A felsorolt okoknak azonban nem lenne szabad egy ilyen fontos döntésből kizárniuk a közösség egyik tagját sem. Rá kell jönnünk, hogy ezek a szavazások egy nemzeti közösség szempontjából legalább annyira lényegesek, mint a köztársasági vagy tartományi parlamenti választások. Ez a realitás. A közösség szellemi-művelődési, oktatási élete, az ifjúsági programok milyensége függ a választástól. Ezek a programok pedig alapjában határozzák meg az adott közösség közelebbi és sok esetben távolabbi jövőjét is.
Nem tekinthetünk meglepetésként arra, hogy a listák közül a Magyar Összefogás kapta felmérésünk során a legtöbb szavazatot. Ha valamelyik listának volt említésre méltó kampánya, ha valamelyiknek vannak Vajdaság-szerte megfelelő bázisai, melyek ezt a kampányt képesek tartalommal megtölteni, akkor ez mindenképp az Összefogás. A többi lista eleve hátrányban van amiatt, hogy szinte az utolsó pillanatig várt a „benevezéssel”, az aláírások összegyűjtésével, a névadással. Valóban nehéz lesz néhány nap alatt elmagyarázni a választóknak, hogy milyen programmal indulnak, hogyan kívánják azt megvalósítani. Kicsit komolytalannak tartom, hogy az egyszerű pártszimpátiára alapozva várják a sikert.
Mint minden választásra, a nemzeti tanácsi választásokra is érvényes az az igazság, hogy azok helyett, akik nem vesznek részt a választásokon, mások döntik el a jövőt. Már csak ezért is fontos lenne tömegesen részt venni a saját sorsunk jelentős részének formálásáról szóló választásokon.
