Mi tagadás, azok a sportágak, amelyeknél a bírók vagy a zsűri dönt mindenről, az átlagos nézőnek pedig fogalma sincs, hogy helyesen-e vagy tévesen, sose tartoztak a kedvenceim közé. Ilyen például a szertornán és ritmikus gimnasztikán kívül az összes, amelynek neve „mű”-vel kezdődik, mint a műúszás, műugrás és műkorcsolyázás. Látványosak ugyan, de csak a hozzáértőknek valók.
Mondhatnám azt is, ugyanolyanok, mint a klasszikus szépségválasztás, azzal a különbséggel, hogy utóbbi esetében az eltérő ízlések miatt igencsak szóródnának a szavazatok, ha a zsűri tagjai nem beszélnének össze, és nem egyeztetnének, hogy melyik lányt is hozzák ki a koronára legérdemesebbnek.
A szépségválasztás nem sportág, kétszer azonban, közepesen rangos sporteseményen, magam is meglehetősen aktív tagja voltam annak a zsűrinek, amely mindent előre eldöntött, és érdekes módon senkinek sem volt kifogása az eredményhirdetés után.
A szlovákiai Csorbatón tartották meg 1987-ben a téli Universiadét, ahol a munka mennyisége nem jelentett gondot, ezért a sajtóközpont büféjének melegében volt idő a társalgásra, ami érdekes ötletek kipattanásával is járt. A több mint húsz jugoszláv újságíró egyike javasolta, hogy szervezzük meg a szépségválasztást. A díjakkal nem volt gond, mert előbb az ugyanabban az évben Zágrábban esedékes nyári Universiade küldöttsége dobott be a közösbe reklámesernyőt, hócipőt, pohárkészletet és hasonlókat, majd a helyi szervezőknek is megtetszett az ötlet, és ők is tömték a csomagot. Mi pedig körülnéztünk, s megállapítottuk, hogy Maja Uszova orosz műkorcsolyázónő ellen aligha emelne bárki is szót, hogy a sajtóközpont egyik hosztesze akár a címet is megérdemelné, de elégedett lesz a második helyezéssel, s hogy egy mosolygós szemű szlovén sízőkislány bizony harmadik lesz. A szervezők kinyomtatták a szavazólapokat, a sajtó szavazott, s egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy éppen a mi sorrendünk nyert. Igaz, hogy az oroszok háromautónyi biztonságit küldtek Uszova után, de semmi baj nem történt, s ők is boldogok voltak, noha a felkínált alkoholtartalmú frissítőből, Uszova edzőjével ellentétben, a szolgálat miatt nem fogyaszthattak.
Három évvel később Varaždinban tartották meg az ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot. Felbátorodva a csorbatói sikeren, azonnal javasoltam a szervezőknek, hogyan lehetne egy jó kis reklámot csinálni. Az ötlet megtetszett nekik, mi, itteniek pedig azonnal összebeszéltünk, majd a lehetséges jelöltek közül egy kreol holland diszkoszvetőnő mellett döntöttünk. Világos, volt annyi szavazatunk, hogy előre tudtuk, ki nyer, de megjátszottuk a meglepetteket, nem úgy a kicsit ugyan erősebb testű, viszont babaarcú és végtelenül kecses mozgású, mellesleg aranyérmes holland hölgy, akinek az arcbőrszíne sem takarta el a pirulást, amikor a kihirdetéskor átvette a díjat. Pedig nem neki, inkább nekünk kellett volna pirulnunk, mert eleve kizártuk a meglepetés lehetőségét.
