Amikor e sorok az olvasó elé kerülnek, már kiderül, hogy milyen eredménnyel zárult a Davis-kupa belgrádi döntőjének első napja a 2010-es bajnok Szerbia és a címvédő Csehország között. Aligha vitás, hogy az első egyéni csatában Novak Đoković győzelme volt a reális eredmény a veterán Radek Štepanek ellen, a másik meccsen pedig Tomáš Berdych kimondott esélyesnek számított a ranglistán 117. és a Davis-kupában első tétmeccsét játszó ópázovai Dušan Lajović ellenében, aki három nyert játszmára hivatalos meccset életében még nem vívott. Abban is a legtöbben egyetértenek, hogy a mai páros dönthetné el az egész találkozó sorsát, amiért szinte senki sem hiszi, hogy a csehek ma tényleg a Rosol, Hajek kettőssel állnak ki, hanem a sokkal erősebb és már sok sikert aratott Berdych, Štepanek duóval.
Az is normálisnak számít, hogy a szerbiai média a vendéglátók felé húz, viszont csak kevesen voltak képesek kimondani, hogy valójában Csehország az esélyesebb, sokan tévesen hiszik, hogy Novakra nehezedik a legnagyobb teher, s csupán az egykori kapitány Radmilo Armenulić tudta megmagyarázni, mi is az, ami a kényszerhelyzetben alkalmat kapó Lajovićtól elvárható lehet.
A csehek azért esélyesebbek, mert teljes csapattal játszanak, Szerbia viszont tartalékosan áll ki. Igaz, a papírforma szerint a meccs eleve 2:1-es szerb vezetéssel indul, hisz nehéz elképzelni, hogy Đoković egyesben veszít, és hogy Berdych kikap a kettes számú szerbtől. Nyílt csupán a páros és az esetleges ötödik mérkőzés, ha 2:2-es állásnál tétmeccs lesz. Abban az esetben már nem számít sem a ranglista, sem a nemzetközi tapasztalat, sok-sok múltbeli eset bizonyítja, hogy olyankor bármi megtörténhet. Ami Đokovićot illeti, számára csak az lehet teher, hogy két pontot várnak tőle. Ez viszont nem újdonság, Novaktól eddig is minden meccsen két pont kellett, s az elvárás aligha bolygathatja meg a köreit. Ő csak abban az esetben lehet a döntés embere, ha vasárnap Szerbia 2:1-es vezetéssel kezd, s a serleg elnyerése attól függ, Đoković legyőzi-e Berdychet. Abban az esetben is a csehen van a nagyobb teher, mert mindenáron nyernie kell, ami viszont több mint nehéz feladat Berdychnél jobbak számára is. A páros valóban döntő fontosságúnak mutatkozik, de csak ha 1:1 született az első napon. Ami pedig Lajovićot illeti, Armenulić nem győzelmet követel tőle Berdych ellen, hanem azt, hogy minden tőle telhetőt beleadjon. Lajović már nem ifjonc, júniusban betöltötte a 22-t, s ha a teniszben vannak tervei és álmai, már ideje, hogy belefogjon a megvalósításba. Armenulić a 28 évvel ezelőtti október 4-ére emlékeztet, amikor a francia válogatott szerepelt a Pionir csarnokban, az első egyéniben pedig az alig ismert Goran Prpić játszott a Roland Garroson is bajnok Yannick Noah-val. Csoda történt, Prpić önmagát felülmúlva nyert, ami a végső siker alapkövének bizonyult. Prpić 22. évében szerzett nevet, és utóbb a ranglistán is szépen haladt, ebből adódik, hogy Lajović számára a döntő egyben óriási egyéni lehetőség is, amit az arra érdemesek ki is szoktak használni, bármennyire is lehetetlennek tűnik. Lajović mindezért nem lett esélyes Berdych ellen, viszont bizonyítható, hogy nem is teljesen esélytelen. Elvégre Szergej Sztahovszij 116. volt, amikor Wimbledonban az idén legyőzte Roger Federert, Steve Darcis pedig a 135. helyet foglalta el, amikor ugyancsak Londonban kiütötte Rafael Nadalt.
