A szívedre hallgass, ha sikerül, ha nem sikerül eljutnod lelkigyakorlatra vagy zarándoklatra a vakáció vagy az évi szabadság idején. Mert a szürke hétköznapokban is szükséges, hogy legalább egy kevéske időre elcsöndesedj és a szívedre hallgass. Amikor lót-fut az ember, amikor órákig görnyed a könyv fölött és a számítógép előtt, egyre idegesebben figyelve az órát, izgulva, hogy sikerül-e időben megoldania a feladatot, sikerül-e megfelelnie a saját és mások elvárásainak. A nyári vizsgaidőszak előtt is sok egyetemista pánikolt, hogy kifut az időből, a vizsgaidőszak után pedig a megmaradt vizsgák számától függően nyugtalan maradt a szíve a vakációban is.
Éppen ezért, illetve ennek ellenére kell mindennap időt szakítani az Istennel való kapcsolatra, hogy töltekezzünk a békéjével és szeretetével, türelmével és bölcsességével. Nem könnyű nyugodt időt elkülöníteni a vele való barátságunk kibontakoztatására, de a vele való meghitt, őszinte beszélgetésünket hasonló szeretettel kell megtervezni, mint ahogyan a találkát tervezzük szívünk szerelmével. Mert ha elmarad a napi hálaadás az Úrnak, a bizalmas ráhagyatkozásunk, akkor sebezhetővé, idegessé válunk, kiégünk a kapcsolatainkban.
Számtalan reklám arra biztatja az embert, cserélje le a régi matracot ízlésének és szükségleteinek megfelelőbbre, az egészségesebb, jobb pihenés reményében. Olyanra, amely a testét megszabadítja a fáradtságtól és a felgyülemlett stressztől. De vajon milyen a lelkünk matraca? Min pihenhet meg a lelkünk, amíg a testünk próbál megpihenni, lazítani az új matracon, miközben nem jön álom a szemünkre ezeregy gond-baj miatt? Ki törődik velünk emberként és nem vásárlóként? Ki vár bennünket érdek nélküli szeretettel?
A matracainkon a hosszú, álmatlan éjszakáinkon parányinak és magányosnak érezzük magunkat az élet kihívásai és nehézségei előtt. Szükségünk van valakire, aki valóban ránk figyel, aki meghallgat bennünket, aki segít terheink és gondjaink hordozásában, aki harcol a csatáinkban, aki szeretetével a megszabadításunkra törekszik, amíg mi pihenünk.
Isten az a személy, aki arra vágyik, hogy átvállalja a mindennapjaink és életünk terheit. Ő az, aki a valódi, teljes és tökéletes pihenést kínálja, azt a pihenést, amelyre lelkünk szomjazik, amelyet élvezni tudunk még a rozoga matracon is.
Ha nincs pénzünk, de bajban vagyunk, telefonon akkor is felhívhatjuk a „sürgős számokat”, amelyek éjjel-nappal elérhetők, hogy veszélyben, szerencsétlenség esetén segítséget kapjunk.
A zsoltárok szerzői szükségben nem a rendőrséget hívták, nem a tűzoltókhoz, hanem hathatósabb segítőhöz fordultak: az Úrhoz. A Teremtőt érdekelte az ő életük, és segítségükre sietett. Ő, aki ellenőriz mindent, ami körülvesz bennünket, számodra is hozzáférhető a nap huszonnégy órájában. Nem kell semmilyen összeget befizetned, és a mobiltelefonra sincs szükséged. Elegendő az imádság: néhány egyszerű szó, amellyel Istenhez fordulhatsz. Isten azonban több akar lenni az életedben, mint egy „fontos telefonszám”, amelyet felhívsz a vészhelyzetekben, amikor nem látsz más kiutat. Ő a te Istened, az én Istenem és mindannyiunk Istene kíván lenni, hogy ne csak azt mondjad: „Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott” (Zsolt 118,5). Ő nem csupán segíteni akar a veszélyes helyzeteidben, hanem a te Istened akar lenni, a te Urad, a te barátod, mindennap. Ha soha nem „hívtad” Istent, ha soha nem léptél vele kapcsolatba, a mai nap erre igazán megfelelő nap lehet – a szívedre hallgass. S akkor tapasztalod, hogy „csak Istenben nyugszik meg a lelked, mert tőle jön a segítség” (Zsolt 62,1).
Mi, akik kereszténynek valljuk magunkat, nemcsak hallgatjuk a Szentírás üzenetét, hanem azt mindennapjainkban törekszünk megélni. Így követhetjük Jézust, így válunk egyre értékesebb emberekké. Ha hallgatunk szívünkre, meghalljuk Isten igéjét, és ha mindennapjainkban törekszünk a megélésére, valóban egyre áldottabbak, nyugodtabbak, boldogabbak leszünk.
Jézus mondta: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! (vö. Mt 11,28) Jézus követése és az ő parancsa szerinti élet gyümölcse a lélek nyugalma. Lother Zenetti német teológus, pap szerint a reménységből élők sokkal messzebbre látnak, a szeretetből élők sokkal mélyebbre látnak, a hitből élők mindent más színben látnak. A gyerek ugyanezt egyszerű szavakkal imába foglalja: „Napkeleten a nap felkel, beköszönt a fényes reggel. Éjjel-nappal, télben-nyárban bízom az Úr oltalmában! Kerek világ, körbe járja Istenünknek gondossága. Éjjel-nappal, télben-nyárban, bízom az Úr oltalmában.” Ilyen gyermeki hittel, lelkülettel a felnőtt is tapasztalja: ez működik – egyszerű, nagyszerű és biztonságos a stresszes, nehézségekkel terhelt hétköznapokban is.
