Franciaország neve eddig nem került szóba az európai adósságválság okozóinak vagy áldozatainak felsorolásakor. Ezért sokan akár azt gondolhatták, hogy az Európai Unió második legerősebb gazdasága jól teljesít, szilárd, nem tépázták meg nagyon az országok tucatjain végigsöprő pénzügyi, gazdasági és egyéb viharok. Bennfentesek másként ítélik meg Franciaország helyzetét, sokkal sötétebbnek festik le, mint amilyennek tűnik a kívülállók szemében.
Sőt Berlinben, amely évtizedek óta Párizs legfontosabb európai politikai szövetségese, már gyanakodni is kezdtek. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter állítólag már tavaly megbízott egy szakértői csoportot a francia gazdaság állapotával és kilátásaival kapcsolatos tanulmány elkészítésével. A kétkedő pénzügyminiszter aggodalmai nem bizonyultak alaptalannak a német termékek legnagyobb európai vásárlójának számító Franciaországgal kapcsolatban.
Először a tanulmányt elkészítő bizottság egyik tagja, Lars Feld hívta fel a figyelmet arra, hogy hamarosan komoly bajok lehetnek a francia gazdasággal. Feld azt mondta Schäuble-nak, hogy a rendkívül gyenge versenyképessége miatt immár „Franciaország a legnagyobb probléma” az euróövezetben, s nem Görögország, Spanyolország vagy Olaszország.
Tavaly novemberben a The Economist lap Európa súlyos „beteg emberének”, idejétmúltnak és rugalmatlannak minősítette Franciaországot. A világ vezető gazdasági magazinja már akkor kemény intézkedések bevezetését javasolta Párizsnak. Elsősorban a költségvetés csökkentését (megszorításokat), a nyugdíjkorhatár növelését és a munkaerőpiac átfogó reformját ajánlotta az akkor épp fél éve hatalomra került baloldali kormánykoalíciónak és Francois Hollande államfőnek.
Több francia szakember – elismerve, hogy hazájuk gazdasága még mindig elég erős, sok ágazatban export nagyhatalom és jó adós is (azaz könnyen jut hitelekhez a nemzetközi pénzpiacon) – szintén óvatosságra intett. Szerintük a francia ipar már évek óta hanyatlik, és ennek egyik következménye a munkahelyek számának csökkenése. Azt is állítják, hogy a strukturális reformok halogatása miatt Franciaország válságba zuhanhat, amely egész Európára hatással lesz. A veszély megelőzése érdekében – komoly költségvetési kiadáscsökkentéssel – ők is az államadósság (amely a bruttó hazai termék, azaz GDP 90 százaléka) lefaragását, a jóléti rendszerek, mindenekelőtt a nyugdíjszisztéma és a munkaerőpiac átalakítását javasolják.
A nagy nemzetközi hitelminősítők – a maguk módján – szintén fegyelmeztették Párizst. A Moody's és a Standard & Poor's tavaly megvonta Franciaországtól a lehetséges legjobb államadós-besorolást.
Általános megítélés szerint Hollande elnöknek ezek után nagyon gyorsan kellene cselekednie. Ha azt szeretné, hogy az ötéves elnöki megbízatási idejének végére beérjenek a szükséges reformok, a francia gazdaság strukturális átalakításához legkésőbb az idén hozzá kell látnia. Párizs nagy kihívás előtt áll, hiszen az utóbbi húsz évben még senkinek nem sikerült olyan strukturális reformokat véghezvinnie, amelyek biztosíthatták volna a francia gazdaság nagyobb fokú versenyképességét.
Egy amerikai nagyvállalkozó nemrég szintén nehezményezte a francia versenyképesség romlását. Sőt, Arnaud Montebourg francia fejlesztési miniszternek írott levelében azt állította: a francia munkás lusta, túlfizetett, és kommunista szakszervezetek utasításait követi.
A 2012 tavaszán hatalomra jutott szocialista államfő és szocialista kormány folyamatosan azért küzd, hogy meggyőzze a piacokat: Franciaország képes rendbe tenni pénzügyeit. Párizs azt tervezi, hogy a 2012-es 4,5 százalékról az idén – az uniós előírásoknak megfelelően – a GDP 3 százalékára csökkenti a költségvetési hiányt. Ennek érdekében a kormány 2013-ra már bejelentett egy 30 milliárd eurós megtakarítási csomagot. Adóemeléseket is kilátásba helyezett, ami ellen a leggazdagabbak némelyike – amint azt a világhírű színész, Gérard Depardieu esete is bizonyítja – külföldre menekül.
Sok elemző azonban túl optimista célnak tartja az idei 3 százalékos hiánytervet. Szerintük az adósságszintet további komoly kiadáscsökkentésekkel lehet erőteljesen lejjebb szorítani. Ha ez megtörténik, tovább csökken Hollande elnök – egyébként is rendkívül alacsony – politikai népszerűsége.
Hollande-ot épp a kemény (pénzügyi) intézkedések és állami spórolás elkerülésének reményében választották tavaly elnökké a franciák, a megszorításokra készülő Nicolas Sarkozy államfő ellenében. Hollande csapdába esett, hiszen ígéretét megszegve népszerűtlen intézkedéseket kell bevezetnie.
Lehet, hogy haladéktalanul cselekednie kell. Michel Sapin munkaügyi miniszter ugyanis nemrég azt állította, hogy a francia állam „teljes csődben van”. Nyilatkozatára mindenki felkapta a fejét, hiszen a miniszter elég jól ismerheti az ország ügyeit.
Pierre Moscovici pénzügyminiszter azonnal le is teremtette Sapint, aki a dorgálás hatására átértékelte a véleményét. Kijelentette: az állam múltbeli pénzügyeiről beszélt, s megállapítását viccnek szánta. Furcsa humora lehet neki, mert vicces kedvében még azt is elkotyogta, hogy az EU-ban sem mennek jól a dolgok, a helyzet pedig egyre rosszabb lesz a közösségben.
