Az olaszországi politikai helyzet nem veszélyezteti az európai pénzügyi piacokat, az új kormány heteken belül megalakulhat – közölte a napokban magabiztosan Giorgio Napolitano olasz államfő. Nem mindenki hisz neki, mert a február 24-én és 25-én megtartott előrehozott parlamenti választásnak nincs igazi győztese. Emiatt szilárd, megbízható és évekig működő kormányt sem lehet alakítani az unió negyedik, az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságának számító Olaszországban. A kormányozhatatlanság teljes politikai bénultságot és instabilitást okozhat a teljesen megosztott országban, ahol az EU- és az euróellenes erők kiváló eredményt értek el a választáson. Ez azóta nagy gazdasági és pénzpiaci bizonytalanság forrása az egész EU-ban.
Olaszország csak földrajzilag számít az EU perifériájának, valójában az erősnek és meghatározónak nevezett tagok, vagyis a „magállamok” csoportjába tartozik. Az euróövezet évek óta tomboló válsága közepette ezért különös figyelemmel kísérte mindenki, mi történik a választáson, milyen kormánya lesz az országnak, azaz milyen gazdaságpolitikára lehet számítani Rómában. A kontinens válsággal viaskodó vezető hatalmainak ugyanis egyáltalán nem közömbös, mi történik a szerkezeti problémákkal, a növekedési és finanszírozási gondokkal küszködő olasz gazdasággal.
Az EU kormányának tekintett Európai Bizottság már a választás előtt megüzente Rómának: akárki kerül kormányra, folytatnia kell a (tavaly decemberben megbuktatott) Mario Monti miniszterelnök szakértői kormányfő által 2011 végén megkezdett széleskörű szerkezeti reformokat, takarékossági intézkedéseket és gazdaságpolitikát. Ez a politika, amelynek fő célja a másfél éve recesszió sújtotta olasz gazdaság konszolidálása és a válság leküzdése volt, több eredményt is elért. Főként Monti intézkedéseinek köszönhető, hogy Olaszország nem sodródott katasztrófába.
A kőkemény költségvetési megszorítások azonban óriási elégedetlenséget váltottak ki a lakosság körében, amely a reformokból még nem érezhetett semmit. Ellenkezőleg, azt tapasztalta, hogy 2012 utolsó negyedében nőtt legmeredekebben a munkanélküliség, amely már húszéves csúcson, 11,7 százalékon áll, a fiatalok körében 39 százalékos.
Emiatt a választáson Monti csúfosan leszerepelt. Igaz, az olasz belpolitika főszereplőinek – a jobbközép és a balközép pártszövetség – egyike sem tudott felülkerekedni a parlament mindkét házában, s emiatt lehetetlen a tartós kormány megalakítása.
Az olasz választási végeredmény az egyik legrosszabb hír, amely a napokban Brüsszelbe eljutott. Ez az eredmény Brüsszel szemében rengeteg bizonytalansági tényezőt tartalmaz. Az EU ezért attól tart, hogy Olaszországban megtorpannak a reformok, az eddig sikeres válságkezeléssel együtt és bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, illetve a válság elmélyülése következik, ami mindent felboríthat a 27 tagú közösségben. Az EU-bürokraták pedig attól félnek, hogy az olasz gazdasági bizonytalanság átgyűrűzhet az eurózóna többi államára, és visszavetheti a válságkezelő erőfeszítéseket; a válság visszafertőzi az euróövezetet és az EU-t.
A választás utáni bonyodalmak nélkül is borúlátóak az olasz gazdaság kilátásai, hiszen a tavalyi 2 százalékos hazai össztermék (GDP) zuhanása után még az idén is 1 százalék visszaesés fenyegeti az országot. A növekedés talán 2013 végén vagy 2014 elején indulhat meg. Feltéve, ha a világgazdaság is jól alakul, és ha az új kormány is jól működik. Ez utóbbinak egyelőre még csak a körvonalai sem látszanak, ami ilyen válságos időkben rendkívüli kockázatokat rejt.
Az egykor oly dinamikusnak tűnő olasz gazdaság a világválság kirobbanásáig, tehát 2000 és 2009 között sem teljesített valami fényesen, szinte stagnált. A GDP évente csak fél százalékkal nőtt, egyharmadát tette ki az euróövezet átlagának.
A rendkívül rossz növekedési mutatók mellett nagy probléma az államadósság, illetve annak finanszírozása is. Olaszország kétezer milliárd eurós államadósság alatt nyög. Ez a GDP 127,1 százalékának felel meg, de előrejelzések szerint eléri a 132 százalékot. Ennél nagyobb államadóssága csak – a külső kegyelemhitelekből tengődő – Görögországnak van az EU-ban.
Ha megalakul az új olasz kormány, nagyon sok kihívással fogja magát szembetalálni. Legnehezebb feladata a gazdaság rendbetétele lesz.
A kormányalakításra legesélyesebbnek tartott Pier Luigi Bersani, a balközép pártszövetség vezetője, a Demokrata Párt (PD) elnöke máris kikelt a gazdasági szigor ellen, holott a választási kampány idején még másként beszélt. Azt ígérte, hogy megválasztása esetén folytatja a Mario Monti által elkezdett reformokat és a költségvetési szigort, de többet tenne a növekedésért és a munkahelyteremtésért is.
A választás utáni napokban azonban már kilátásba helyezte a Monti-féle technokrata kormány megszorító intézkedéseinek enyhítését. Mint mondta, mindezt az EU jóváhagyásával tenné. Bersani úgy véli, hogy a megszorítás önmagában csak katasztrófához vezet.
Programjáról egyelőre annyit árult el, hogy megnyirbálná a túlburjánzott bürokráciát, a parlamenti képviselők létszámát, az irreális politikusi-topmenedzseri fizetéseket, a szociális és egészségügyi rendszerre viszont több pénzt adna.
Ez édeskevés. A jelenlegi uniós válsághelyzetben és az olasz belpolitikai bizonytalanságban Róma ilyen ígéretek után aligha számíthat – az euró védelmében követelt szigorú német (merkeli) megszorítási politikához ragaszkodó – Berlin támogatására.
A németek őszre választanak. Kancellárjuk, Angela Merkel pedig szeretné megőrizni hatalmát, így aligha fogja támogatni a bajba jutott és politikailag megbénult, gazdaságilag megmerevedett Olaszország esetleges hitelkérelmét. Még akkor sem egyezne bele a támogatásba, ha a közös valutát újabb fenyegetés érné. Márpedig a döntő szó még mindig Berliné.
