A tavaly novemberben kezdődött kínai vezető- és generációváltás a főhatalom élén az idén márciusban ért véget. A világ legnagyobb népességű és második gazdasági hatalmává előlépett országnak a legfőbb tisztségviselői máris kijelölték a legfontosabb célokat, amelyeknek a többsége gazdasági jellegű.
Miközben az államot irányító egyetlen politikai erő, a Kínai Kommunista Párt a szociális különbségek csökkentését és a korrupció elleni harcot tűzte (ismét) zászlajára, a kormány további gazdasági reformokat és intézkedéseket helyezett kilátásba. A cél a megtorpant gazdasági növekedés serkentése. Peking arra számít, hogy az idén 7,5 százalékkal bővülhet az ország gazdasága, ami jócskán elmarad a korábbi évtized átlagban évi tíz százalékos növekedése mögött.
SPÓROLÁS ÁLLAMI SZINTEN
Az 57 éves Li Ko-csiang új kormányfő, aki a hatalmi hierarchiában a második legfontosabb tisztséget tölti be. Takarékosságot, leépítéseket, szigorú ellenőrzést, a politikai vezetési rendszer átláthatóságát és a központi befolyás csökkentésével járó gazdasági reformokat is ígért. A spórolás a gyakorlatban az állami kiadások csökkentését, a (kormányzati) hivatalnokok egy részének elbocsátását és a hivatali autók számának csökkentését jelenti.
A korrupciót szintén nagy veszélynek nevezte az új miniszterelnök, aki szerint ez a jelenség aláássa a kormány tekintélyét, ezért tűzzel-vassal küzdeni kell ellene. Olyan rendszer megteremtését ígérte, amelyben a vezetők kétszer is meggondolják, hogy „a bűn útjára lépjenek-e”.
A jövedelemelosztás reformját is kilátásba helyezte. Ezzel az intézkedéssel a 800 millió vidéki és 500 millió városi lakos, valamint az egyes térségek jövedelme közötti különbség csökkentését szeretné elérni.
SERKENTENÉK A FOGYASZTÁST
Kína ezúttal a belső fogyasztás serkentésével akarja felgyorsítani a gazdaság motorját, amelyet a korábbi években főleg az export és a (nagy)beruházások lendítettek előre. Az új központi vezetés ugyanakkor ösztönözni kívánja a magántőke bevonását a pénzügyi, energetikai, vasúti és más ágazatokba is.
A politikai döntéshozóknak az inflációval, valamint az ipari termelés és a kiskereskedelmi értékesítés lassulásával is kezdeniük kell valamit. A korábbi hónapok viszonylag visszafogott pénzromlása után az árak megint emelkednek, és emiatt a politikai döntéshozók ismét aggódni kezdtek. Az idei infláció felső határát 3,5 százaléknál húzták meg, de ez nem jelenti azt, hogy óhajuk teljesül is.
Ezért továbbra is együtt kell élniük azzal a tudattal, hogy a korábban megszokott átlag (évi) tíz százaléknál lassúbb gazdasági növekedés mellett az infláció sem az elvárásaik szerint alakul; akár magasabb is lehet a tervezettnél.
Még ennél is nyomasztóbb az a tény, hogy a termelői árindex változatlanul mínusz 1,6 százalék. Ez azt jelenti, hogy a megtermelt javakat nem tudják értékesíteni, növekszenek a (raktár)készletek, csökken a kereslet és a fogyasztás.
Bár az egyik fontos cél a belső fogyasztás, vagyis a vásárlás serkentése, nagy kérdés, hogyan sikerül ezt elérni. A fogyasztás felpörgetése nélkül ugyanis a várt gazdasági fellendülés vágyálom maradhat, hiszen a globális válság miatt külföldön sem lehet sokkal több kínai árut eladni.
A VEZETÉS DERŰLÁTÓ
A kínai vezetés bízik abban, hogy megtalálja a módját a gazdaság felélénkítésének. Derűlátását osztja a világ legfejlettebb ipari országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is. Az OECD legújabb országjelentése szerint a 2011-es és 2012-es lassulás után a kínai gazdaság ismét erőre kaphat, ha az ország tartja magát a megígért reformokhoz és a hosszú távú terveihez.
Az OECD azonban a központi irányítás gyengítését (az állami befolyás jelentős csökkentését) és a helyi kormányzatok jogosítványainak növelését, illetve a kettő viszonyának a reformját javasolja Pekingnek. Arra is felhívja az új kínai kormány figyelmét, hogy mérsékelje az ingatlanpiacokon tapasztalható óriási áremelkedést (2013 első két hónapjában például már 77 százalékkal emelkedtek az ingatlanárak az előző évihez képest). Javasolja továbbá azt is, hogy Peking fordítson sokkal nagyobb figyelmet a környezet megóvására és a szellemi tulajdon védelmére, ösztökélje a piaci versenyt és fejlessze a tőkepiacokat.
2016-RA A FÖLD LEGERŐSEBB GAZDASÁGA
Tavaly jócskán képességei alatt teljesített a kínai gazdaság, hiszen növekedési üteme 7,8 százalékra lassult. Az OECD előrejelzése szerint idén és jövőre azonban ismét gyorsulás várható. A nemzetközi szervezet arra számít, hogy 2013-ban 8,5 százalékkal, 2014-ben pedig akár 8,9 százalékkal bővülhet a kínai bruttó hazai össztermék (GDP). Ez a becslés sokkal derűlátóbb a Pekingben megfogalmazott várakozásoknál.
Az OECD legújabb elemzése azonban más meglepetést is tartalmaz. A szervezet ugyanis azzal számol, hogy Kína 2016 táján akár már a Föld legerősebb gazdaságává válhat, 2020-ra pedig a magas jövedelmű országok csoportjába is bekerülhet. Ez azt jelentheti, hogy hét év múlva az egy főre jutó (átlag)jövedelem Kínában elérheti a 12 500 amerikai dollárt.
Kína azonban egyelőre kénytelen beérni az Egyesült Államok mögötti második hellyel. A két rivális ugyanakkor egymásnak fontos külkereskedelmi partnere is. Három évtizeddel ezelőtt még egymilliárd dollár körül volt Kína és az USA közötti éves kereskedelmi forgalom értéke, 2013 elejére viszont már 500 milliárd dollárra nőtt. Kína és az Európai Unió viszonyában még dinamikusabb a kétoldalú árucsere-forgalom, amelynek összértéke már eléri az évi 530 milliárd eurót.
Bár a gazdasági teljesítmény tekintetében az USA még mindig megelőzi, de Kína már évek óta a világ első számú exportőre. A megtisztelő és irigylésre méltó címet az EU gazdasági óriásától, Németországtól vette át még 2009-ben.
