Ritkán hamisítják, de az EU-ban sokaknak sokfelé mégis gondot okoz az ötszáz euró, amely a legnagyobb címletű bankjegy a közös valutát használó övezetben. A benzinkutakon, az üzletekben és másutt is vonakodva fogadják el a pénztárnál. Ha mégis átveszi a kasszás, egész biztosan hátsó gondolatai támadnak a vásárlóval kapcsolatban.
Első felvetése rögtön az, hogy bizonyára gyanús alak a vásárló, hiszen 500 euróval a leggyakrabban az alvilágban bonyolítják le az üzleteket. Rendes ember ugyanis általában sokkal kisebb címletű bankókkal fizet, vagy hitelkártyát használ, sőt egyre gyakrabban egyenlíti ki a számlát elektronikus átutalással.
A tisztes átlagpolgárok között természetesen kivétel is akad. Ők azok, akik ugyancsak szeretik az ötszáz eurósokat, de általában nem elkölteni, hanem inkább félretenni szokták ezeket a bankókat, megtakarítás céljából. Ráadásul otthon tárolják a pénzt, az általuk biztonságosnak vélt helyen. A készpénzüket otthon rejtegetők száma folyamatosan növekszik, hiszen a válság okozta pénzpiaci és egyéb megrázkódtatások miatt sokat elveszítették bizalmukat a bankokban. Egyre több ember előtt lebeg Ciprus elrettentő példája, ahol a súlyos adósság- és bankválság miatt a két legnagyobb pénzintézet nemrég egyszerűen elvette a százezer eurónál nagyobb betéttel rendelkező ügyfelek magtakarításának több mint a felét.
A ciprusi példa akár ragadós is lehet az euróövezetben, ezért a lakosság inkább az otthoni „bankolásban” bízik. Még Németországban, az EU és az euróövezet legerősebb gazdaságában is rengetegen részesítik előnyben a családi fészek rejtett zugait. Az ország nemzeti bankjának, a Bundesbanknak a becslése szerint a kibocsátott pénz csaknem harminc százaléka a lakosságnál valahol otthon pihen, biztosnak vélt helyen.
Ezért elég nagy riadalmat keltett az EU-jegybank (ECB) alelnökének, Vítor Constânciónak a közelmúltban – az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottságában – tett bejelentése, mely szerint az 500 eurós bankjegyet „egyszer akár ki is vonhatják a forgalomból”. Constânció főnöke, Mario Draghi ECB-elnök tavaly még ellenezte a szóban forgó címletek kivonását a forgalomból. Sőt, méltatta is az ötszázas bankók értékmegőrző funkcióját.
Az ECB szerint az 500 eurós elég gyakori fizetőeszköz, a forgalomban levő közös európai pénz értékének egyharmadát teszi ki.
Az euróövezeten kívüli Nagy-Britanniát ez nem hatotta meg. A fontot használó országban a bankok és a – hivatalos engedéllyel működő – pénzváltók jó három éve el sem fogadják a brit állampolgároktól az ötszáz euróst, s ügyfeleiknek sem adnak ki ilyen címletű bankjegyet. Kivételt csak a külföldi turisták képeznek. Nagy-Britanniában szinte általános a meggyőződés, hogy ilyen pénzzel csak a tisztességtelen emberek fizetnek. Hasonlóképpen vélekedik a szervezett bűnözés elleni brit ügynökség (SOCA).
A szigetországban, de másutt is a maffiapénznek tartott bankjegy azért vált a bűnözők kedvencévé, mert könnyen kicsempészhető egy-egy országból, és kiválóan alkalmas az illegális jövedelmek tisztára mosására. Az ötszázasokat többnyire azért kötik össze a szervezett bűnözéssel, mert ebből a címletből gyömöszölhető a legnagyobb összeg egy-egy aktatáskába, borítékba és hasonló tároló-szállító eszközbe. Az olasz jegybank, a Banca d'Italia ki is számította, hogy egy ötszázasokkal megtömött cigarettásdobozba húszezer euró, egy aktatáskába pedig hatmillió euró fér.
A Banca d’Italia már 2008 óta korlátozza a legnagyobb címletű euróbankjegyek kiadását, és a pénzmosás elleni harc részeként jobban ellenőrzi az 500 euróval fizetett összegek eredetét is. Az olaszok körében már korábban elterjedt a babona, hogy az ötszázas bankjegyen átok ül, a balszerencsét jelképező lila színe miatt. Ők valószínűleg nem bánnák, ha „nyugdíjaznák” ezt a pénzt.
A korábbi kormányfő, Mario Monti nem az állítólagos átok miatt akart megválni a vitatott bankótól. Ő az adócsalás elleni küzdelem jegyében szabadult volna meg tőle. Úgy tervezte ugyanis, hogy háromszáz euró felett kizárólag bankkártyával fizethetnek az olaszok. Monti azonban tavaly decemberben – programjával együtt – megbukott.
A maffiagyanús és balszerencsésnek tartott pénz pedig maradt. Igaz, akadnak olyanok is, akiknek épp a szerencsét jelenti. Azoknak biztosan, akik a római vagy a velencei kaszinókban a kiszsebből szedik elő az ötszázasokat, hogy valamelyik játékba beszállva a végén – szerencsés esetben – táskába söpörjék a nyereményt.
