Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította. Ez a nap a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére hívja fel a figyelmet minden országban világszerte, ami napjainkban ismét kezd egyre aktuálisabbá válni. A világnap gondolata Joseph Wresinski francia katolikus paptól, az ATD – Negyedik Világ mozgalom alapítójától származik, aki mindenfajta nyomorúság ellen kívánt fellépni. A spanyol anyától és lengyel apától származó pap mélyszegénységben élő családban nevelkedett, gyermekkori élményei nemcsak hivatását, de egész életét meghatározták. Ötvenéves volt, amikor megalapította világmozgalmát, ami az önkéntesei révén a világ számos országában segít a legrászorultabb embereken. Joseph Wresinski a szegénységet az emberi jogok tiprásának tartotta, amit világszerte elhíresült gondolatában így fogalmazott meg: „Valahányszor arra ítélnek férfiakat és nőket, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését.”
Sajnos, az elmúlt évtizedekben sem változott sokat a világ, mert a rászoruló nincstelenek millióiból továbbra sincs hiány, ahogyan a szegénységből és vele együtt az emberi jogok tiprásából sem. Világszerte akad bőven tennivaló, mert a szegénység az egész bolygón jelen van, a fejletlentől a fejlett, gazdag országokig. A szegénység ugyanis nem más, mint a megfelelő életszínvonal fenntartásához és a polgári, a kulturális, a gazdasági, a politikai és a szociális jogok érvényesítéséhez szükséges erőforrások, képességek, választási és érdekérvényesítési lehetőségek hiánya, illetve a biztonság tartós vagy krónikus nélkülözése.
Így definiálhatjuk a szegénységet, aminek szörnyűségei a mindennapokban magukba foglalják a létbizonytalanságtól az éhhalálig, a nincstelenség, a kiszolgáltatottság és a nélkülözés ezerféle formáját.
Egy-egy társadalmon belül azokat nevezzük szegénynek, akiknek jövedelme és bevétele a szegénységi küszöbnél alacsonyabb. Ez mindenütt más és más, hiszen kontinensenként, illetve azon belül is országonként változik. Különösen, hogy szélsőségesen egyenlőtlen világban élünk. 2020-ban a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos csak az első félévben több mint 62 milliárd euróval gazdagodott. Volt olyan nap, amikor 24 óra leforgása alatt 11 milliárd euróval nőtt a vagyona. Az összegek döbbenetes nagyságát jól mutatja, ha tudjuk 2019-ben a 12 milliós Ruanda éves bruttó hazai összterméke 10 milliárd euró volt. Egy olyan világban élünk, ahol egy milliárdos akár egyetlen nap alatt is szert tehet akkora profitra, amely meghaladja egyes országok teljes éves nemzeti jövedelmét. Mindez mellé ő csak egy a milliárdosok és a globális cégbirodalmak sorában, amelyek naponta milliós vagy éppen milliárdos bevételt termelnek.
Ezzel szemben világszerte százmillióan élnek mélyszegénységben, amikor nincs elegendő erőforrás még a létfenntartáshoz szükséges alapvető javak, például az ivóvíz, az élelmiszer és a higiéniai feltételek biztosításához sem. Nyilván más jelent a mélyszegénység Afrikában, és mást egy hátrányos helyzetű szerbiai faluban. A nyugat-európai szegénységi küszöbhöz tartozó havi jövedelem egyes ázsiai országokban a középosztály keresetének számít. Viszont az afrikai szegények havi keresetéből itthon egy-két napig sem húznánk ki.
Az elképesztő mértékű egyenlőtlenség és szegénység azonban nemcsak a fejlődő régiókat sújtja, hanem a gazdag országokban is előfordul. Európában is mindmáig sok hajléktalan ember kényszerül az utcán aludni, lakbérrel elmaradt családokat lakoltatnak ki, gyermekek éheznek, idős emberek nem tudnak télen fűteni, mert nincs rá pénzük. Mindezt csak tetézi, hogy napjainkban a globalista, emberellenes erők próbálnak maguk alá gyűrni mindent a hatalom és a még nagyobb profit érdekében. Közben egyre csak romlik a helyzet és gyorsan szegénységbe és a nyomorba süllyedhet a világunk, ha a döntéshozók nem térnek jobb belátásra és mentik még a menthetőt azzal, hogy véget vetnek ennek az őrületnek, ami manapság zajlik a világban. Kezdve az orosz-ukrán és az izraeli-palesztin háborún keresztül az Európai Unió önsorsrontó szankcióin és átgondolatlan migrációs politikáján át egészen a Kínával szembeni barátságtalan lépésekig. A mérhetetlen fegyverkezés és hadikiadások, a jelentős infláció, az égbeszökő energiaárak, az energiahordozók esetleges hiánya, a dráguló élelmiszerek és a világ blokkosodása pedig a gazdasági visszaesés és az általános létbizonytalanság felé sodor bennünket. Sok politikai elemző szerint már egyenesen az újabb világháború, az armageddon felé tartunk, bár még nem visszafordíthatatlan a folyamat. Mindez bizony rosszat sejtett, és bajt hozhat nemcsak Európa, hanem a világ számos országának lakosságára is. Ha tovább romlik a helyzet, akkor a kisemberek az ókontinensen sem számíthatnak sok jóra. Mindinkább a munkanélküliség, a kilátástalanság, a békétlenség és a zűrzavar, illetve leginkább a szegénység rémével nézhetnek szembe. Reméljük, hogy mindezt elkerülhetjük!
Nyitókép: Ótos András illusztrációja
