Kedden, október 24-én a bezdáni vízmércén –75 centimétert mértek. Itt ennél alacsonyabb vízállás csak 1947-ben volt, amikor a vízszint –77 centiméteren állapodott meg. Csak futólag és a félreértések elkerülése végett mondjuk, hogy akadt ugyan ezeknél alacsonyabb vízállás is (–146 cm) 1908/1909 telén, de ez az érték nem szerepelhet legkisebb vízként, hiszen a vízmérce feletti szakaszon kialakult jégdugó következménye volt.
A Bezdánnál mért rendkívül alacsony vízszint azonban csupán abban különbözik a Közép-Duna sok másik vízmércéjén mérteknél, hogy itt közelítette meg a legkisebb vizet, azaz a hivatalos adatgyűjtés óta jégmentes vízen mért legalacsonyabbat. Ha futólag és szúrópróbaszerűen végigjárjuk a fontosabb dunai vízmércéket, akkor megállapíthatjuk, hogy a vízhiány általános jelenség. Csupán ízelítőül mondjuk, hogy Komáromnál harminc-egynéhány, Esztergomnál húsz-egynéhány, Nagymarosnál kereken harminc centivel volt magasabb a vízszint a mindenkori legalacsonyabbnál. Mondjuk, hogy csak volt. Mert előbb egy leheletnyi áradás arasznyival a padló fölé emelte a vízhozamgörbéket, az előrejelzések szerint pedig újabb áradás van küszöbön, amely nagyjából egy méterrel javítja fel a Duna vérképét. Minden bizonnyal csupán átmenetileg és rövid folyószakaszon, de ebből jut nekünk is valamennyi.
A Felső-Dunán ugyanis nem történik semmi, a vízhozamgörbékben semmi élet, és leragadtak padlóközelben. Arról a vidékről érkező víztömegekre egyelőre nem számíthatunk. Magasabb vízszintet csupán a duzzasztott szakaszokon mértek, ez azonban megtévesztő, hiszen csupán megemelt szinten tartják a vizet, a vízhozam azonban duzzasztással meg nélküle is egyformán alacsony. Szóval látszat, meg kedvezés a hajózási társaságoknak. A duzzasztások vízmegtartásának ideiglenessége, valamint hosszú távon egyértelmű ártalma bizonyított, a tudományos megközelítés érthetőre fordítása folyamatban van, alkalomadtán bővebben róla.
Addig gyerünk a Tiszára! Ott ugyanis történik valami. A Felső-Tiszán, ahol a vízszint szinte álló hónapon át alig egy-két arasznyival a legkisebb víz szintje felett nyújtózkodott, most egy hirtelen, nagyjából háromméteres áradás készül kibontakozni. Arra a folyószakaszra az ilyen ugrásszerű áradások jellemzőek, és semmi zűr a láthatáron, hiszen az első fokú készültségig további négy méter kellene. De nem lesz. Azután jönnek a duzzasztott szakaszok, és bár ezeken is vannak vízmércék, azok mondanivalójából eléggé nehéz érdemlegeset kihámozni. Úgy tűnik azonban, hogy ez a háromméteres áradás végigsöpör a folyón, bőven lesz belőle Szolnoknál és Csongrádnál is. De kérdés, mennyit kap belőle Szeged, és abból mennyit lát Zenta. A hazai hidrometeorológiai intézet előrejelzései ezt az áradást egyelőre nem vették figyelembe, hiszen érkezése később esedékes, mint ameddig az előrejelzések terjednek. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szegedi – meg persze a zentai – vízállásra komoly hatással van a Maros. Ez a folyó azonban rendkívül szűkmarkúan méri a vizet, a vízszint Makónál alig húsz-egynéhány centivel van a mindenkori legalacsonyabb felett.
Nagy általánosságban érvényes, hogy víz nincs. Nem vigasztaló és magyarázatként sem szolgálhat, hogy a múltban már volt kevesebb annál, amennyi ma van. Ez azért nem lehet vigasztaló, mert a múltbeli kisvizek ritkán fordultak elő, az utóbbi időben viszont rendszeressé váltak. Nemcsak előfordulásuk gyakoribb, hanem időtartamuk is hosszabb. És mindez egyre kifejezettebb lesz.
