A karácsonyi ünnepet megelőző negyven napos böjt él a hagyományainkban, tudomásunk van róla. Ám, hogy azt mennyien tartják be, nem tudni. Mindenesetre még a karácsony böjtje, azaz december 24-e is néha erőfeszítést igényel, hogy estig tartózkodjunk a finom falatoktól. Nagyon emlékezetes a családunk számára egy közel húsz évvel ezelőtti történet, amit mai napig nevetés közepette idézünk fel. Történt ugyanis, hogy az éjféli misén vettünk részt, ami elég hosszúra nyúlt, és az előttünk álló szomszéd kisfiú anyukája többszöri csitítására se akarta abbahagyni a kérdezősködést. Történetesen arra volt kíváncsi, hogy ha hazaérnek a szentmiséről, végre-valahára ehet-e egy kis sajtit. Valószínűleg náluk becsületesen betartották a böjtöt és már annyira éhes volt, hogy a sajton járt az esze, nem a plébános mondandója érdekelte. Azóta a sajtot mi is sajtinak hívjuk és mindahányszor közeledik a karácsony, a téma szóba kerül.
Az azonban biztos, hogy böjtölni többféleképpen lehet. Elsősorban az étel, pontosabban a gazdag, többfogásos étkezések ilyenkor mellőzendők, de böjtölni nem csak az evés szűkre fogásával lehet. Mindig elhangzik a szentmiséken is ugyanez, és valószínűleg sokan alkalmazzák is. Böjtölni lehet a féktelen fogyasztás kordában tartásával, a vágyainknak való megálljt parancsolással, sőt, akármit megvonunk magunktól, lemondunk, akár mások javára, az már böjt. És milyen szép is lenne a világ, milyen harmónia uralkodhatna, ha többször alkalmaznánk a böjtöt! Teszem azt, úgy, ha például megszűnnének a szakadékok az éhezők és a dúsgazdagok között. Lehet, hogy ez irreális elvárás, és emlékezetet a nagy egyenlőségre, amit valaha hirdettek. Természetesen nem vagyunk egyformák, de egyenlők lehetünk. Egyenlők emberségben, egyenlők egy párkapcsolatban, vagy egyenlők egy barátságban. Nagyon fájdalmas tud lenni, amikor egy-egy emberi kapcsolatban az egyik fél, legyen itt szó bármilyen viszonyról, valamiért felsőbbrendűnek érzi magát, és azt éreztetni próbálja a másik féllel. Ezekre a kapcsolatokra nemcsak azt szokás mondani, hogy egyenlőtlenek, hanem már pszichológiai szakszavaink is vannak erre. Lehet valaki uralkodó típus, saját akaratát tűzön-vízen érvényesíteni akaró, de manapság egyre elterjedtebb szóhasználatunkban a nárcisztikus, a toxikus partner. Nemcsak szerelmi viszonyokra terjeszthetők ki ezek a kifejezések, hanem a társas kapcsolatok bármelyikére.
Ilyenkor, karácsony közeledtével, azonban próbáljuk a jót árasztani. Hangzatos szavak és mondatok csendülnek fel tévében, rádióban, reklámokban, mind azt sugallva, hogy szeressük egymást. Legyünk odafigyelőbbek, kevésbé rohanósak, kevésbé stresszesek. Mindeközben persze azt is sugallják, hogy azért karácsonyra legyen a fa alatt ajándék, lehetőleg akciós termék, ami egyébként is annyiba kerülne, mint amennyire az ünnepre leárazzák. Aztán legyen a lakás teljes díszben, lehetőleg az ajtón legyen kopogtató, méregdrága asztali dísz, az már nem is számít, hogy milyen színűek a gyertyák, mit jelképeznek. Egy rendezvényen, ahol nagy kirakodóvásár is volt, például egyetlen olyan adventi koszorút se lehetett találni, amin három lila és egy rózsaszín gyertya lett volna. Szóval, ha az ajándék, a díszek, a csinos ruha megvan, akkor azért kezdjünk el sütni-főzni is. Legjobb, ha a bevásárlóközpontok üzleteinek polcairól emelünk le mindent. Elvégre fogyasztói társadalom vagyunk. Mindeközben az ideg szétfeszít egy háziasszonyt, hogy a ház tiszta legyen, feldíszített, az ajándékoknak mindenki örüljön, a sütemények pedig kifogástalanok legyenek. De lehet-e ezt másképp? Lehet-e úgy, hogy az ünnep valóban a szeretet megéléséről szóljon? Ha novemberben nem is kezdtünk el böjtölni, megtisztítani testünket és lelkünket, sose késő változtatni. Kevesebb drága ajándék és több kézzel készített, több figyelmesség és türelem. Mit ér a drága ajándék, ha egész évben nem tudtunk egymásra figyelni? Takarítani és sütit sütni meg adventi koszorút készíteni az egész család bevonásával lehet. Nem ördöngösség, nem holmi romantikus elképzelés, tényleg lehet, csak akarat kérdése.
Tartózkodhatunk a telefonhasználattól, a számítógép-használattól! Ezt az időt fordíthatjuk arra is, hogy meghallgatjuk a számunkra legközelebbieket, meglátogatjuk, akiket rég láttunk, mert a személyes találkozást az égvilágon semmi nem pótolhatja. Tartózkodhatunk a bántó szavak használatától, akaratunk mindenáron való érvényesítésétől. A lelkünket mérgező harag, sértettség is böjtre szorul. Nem csak ilyenkor. A böjti időszak nem önmagunk sanyargatása. Éppen ellenkezőleg: azzal, hogy nem tobzódunk az élvezetekben és a saját egónk növelésében, magunknak teszünk szívességet. Jól ki van ez találva, hagyjunk magunknak időt az ezen való gondolkodásra!
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
