Nagy-Britannia legszigorúbban őrzött börtönébe nem akárkik kerülhetnek be. A fogvatartottak közé tartozott Julian Assange is, aki a múlt héten szabadult az ott töltött vizsgálati (!) fogságból, 62 hónap után. Ezzel talán pont kerül(t) az 52 éves ausztrál újságíró, komputerprogramozó, hacker, WikiLeaks-alapító kálváriájának végére.
A börtönrabság előtt majdnem hét évet töltött Ecuador nagykövetségén, amelynek épülete Londonban található. A külképviseleten, amelyre 2012 nyarán ment be, politikai menedékjogot kért és kapott. Ám az ott eltöltött idő alatt aligha lehetett nyugalma, hiszen az Egyesült Államok szerette volna elérni, hogy a szigetország adja át a különös „vendéget” az amerikai hatóságoknak.
A külföldi területnek számító nagykövetségről azonban ki sem mozdult. Egészen 2019 április második feléig, ám akkor sem önszántából, hanem brit rendőrök vitték el (a hírhedt börtönbe), ecuadori jóváhagyással, illetve azok után, hogy a dél-amerikai ország akkori elnöke, Lenín Moreno (törvénytelenül) megvonta tőle a politikai menedékjogot.
Jó oka volt az önkéntes nagykövetségi száműzetésre, s a rejtőzködésre, hiszen nemcsak az amerikai, hanem a svéd és a brit hatóságok is el akarták kapni. Az utóbbiak mondvacsinált vádak alapján. Leginkább attól félt, hogy átadják az Egyesült Államoknak, s ott bíróság elé állítják, amely halálbüntetést is kiszabhatott volna rá, vagy jobb esetben akár 175 év börtönbüntetést.
Az ecuadori diplomáciai képviseleten eltöltött években nem unatkozott, hanem inkább dolgozott. Ez abban is megnyilvánult, hogy időnként újabb kompromittáló adatok jelentek meg a WikiLeaks portálon, amelyet az azonos nevű civil szervezet működtet.
A szabad információ-hozzáférésért küzdő Assange és társai még 2006-ban Svédországban hozták létre az azóta fogalommá vált civil szervezetet és weboldalt. A WikiLeaks azért indult, hogy minél több olyan terhelő és leleplező adatot, (állam)titkokat hozzon nyilvánosságra, amelyeket azok birtokosai – kezdve a kormányoktól, befolyásos politikusoktól, (pénz)hatalmi központoktól, titkosszolgálatoktól a fegyvergyártókig, hadseregekig, korrupt, romlott főurakig és vallási szektákig – elrejtettek a nyilvánosság elől. A portál igyekezett bebizonyítani, hogy mindaz, amit az illetékesek a média révén sulykolnak az emberek fejébe gyakran csak porhintés, a tömegek (tudatos, szándékos) félrevezetése, manipulálása, a figyelem elterelése az igazságról, a tényekről és a lényegről. Küldetésének tekintette azt is, hogy bemutassa, miként működhet az elhallgatott, s az elkendőzött hírek kiszivárogtatása a digitális korban. Célkitűzései közé tartozott az is, hogy a hivatalosságok által megvezetetteket a valós állapotokról tájékoztassa a szakmaiságra és a hitelességre törekvő média segítségével.
Assange átláthatóságot követelt a legfontosabb (állami) hivataloktól, szervezetektől, intézményektől, érdekcsoportoktól és a kormányoktól. Közben igyekezett fölhívni az emberek figyelmét arra, hogy némelyek mit meg nem engednek maguknak. Hogy azután – ha kell – mindent lehazudjanak, vagy elhallgassanak.
Kezdetben csak csepegtek a kényes hírek, bizalmas és (szuper)titkos információk, később viszont már ömlöttek a WikiLeaksen. Elképzelhető, hogy Assange is hozzátett jó néhányat ahhoz a sok millió adathoz, amelyek felkerültek az internetre, majd onnan részben a hagyományos médiába. Az információk zöme azonban titokzatos segítőktől, önkéntes „bejelentőktől” érkezett, akiknek a portál névtelenséget biztosított.
A WikiLeaksen folyamatosan jelentek meg a lakosság elől addig gondosan elzárt hírek, jelentések, beszámolók, elemzések, e-mailek, táviratok és egyebek. Ám többször is személyiségi jogokat sértett. A kiszivárogtatások és leleplezések olykor hatalmas (nemzetközi) botrányokat okoztak.
A WikiLeaks sok országgal foglalkozott, de Oroszországgal szinte alig. Assange emiatt többször kapott szemrehányást a követőitől. Sokan azzal vádolták meg, hogy Moszkvának kémkedik. Mások szerint az adatok egy részét az orosz titkosszolgálatoktól kapta, hogy segítségükkel lejárassa az Egyesült Államokat.
Az okvetetlenkedők kritikái ellenére rövid idő alatt a nemzetközi politika teljes átláthatóságát követelők hősévé vált. Globálisan 2010-ben vált ismertté, amikor a weboldalán megjelentetett csaknem félmillió titkosított amerikai diplomáciai táviratot, továbbá temérdek levelet az USA titkosszolgálati és katonai tisztviselőinek belső kommunikációs rendszeréből, fényt derítve ezzel az afganisztáni, iraki és egyéb (had)műveletekkel kapcsolatos visszásságokra, hazugságokra, illetve államtitkokra. És a Fehér Ház – olykor kegyetlen és kíméletlen – világuralmi módszereire, taktikáira.
Washington ezt nem hagyta annyiban, hanem hajszát indított utána. Másutt is a nyomába eredtek. Svédország, ahol évekig élt, 2010-ben nemzetközi körözést adott ki ellene, mert Assange-t két volt hölgy munkatársa szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolta meg. Az akkor már Nagy-Britanniában tartózkodó ausztrál mindent tagadott, s azt állította, hogy az ellene felhozott vádak politikailag motiváltak, az ügy mögött pedig az USA áll.
A brit rendőrség 2010-ben őrizetbe is vette, de egy idő után szabadlábra került. Ezt kihasználva menekült be az ecuadori nagykövetségre, mert attól tartott, hogy London kiszolgáltatja a svéd hatóságoknak, azok meg kizsuppolják Amerikába, ahol szintén az igazságszolgáltatás elé akarták állítani.
A svédek azonban 2017-ben felfüggesztették ellene a nyomozást és visszavonták a rá vonatkozó nemzetközi elfogatóparancsot is. Az Egyesült Államok hajthatatlan maradt, s 2019-ben kezdeményezte a kiadatását.
Maratoni meghurcoltatásának végül egy vádalku vetett véget, s így hagyhatta el Nagy-Britanniát (a múlt héten) és térhetett vissza Ausztráliába. Az alkut az USA igazságügyi minisztériumával kötötte, s ezzel megúszta az amerikai kiadatást, az ottani jogi felelősségre vonást (az ellene indított kémkedési ügyben), illetve büntetést. Egy vádpontban (titkos amerikai védelmi dokumentumok megszerzésére és közzétételére irányuló összeesküvésben) ugyan bűnösnek vallotta magát, mégis szabadon távozhatott hazájába, mivel a neki szánt amerikai büntetést (62 hónap börtönfogságot) ebben a vonatkozásban már letöltötte Nagy-Britanniában. A canberrai repülőtéren a fogadására megjelentek világsztárnak kijáró üdvrivalgással köszöntötték: helyi idő szerint 2024. június 26-án este.
Nyitókép: AP via Beta
