A legutóbbi világméretű összecsapás egyfajta záróakkordjának szörnyűséges történelemformáló pillanatai játszódtak le 79 évvel ezelőtt Hirosima, majd három nappal később Nagaszaki városaiban. Az Amerikai Légierő B–29-es Enola Gay nevű bombázó legénysége még csak nem is sejtette, hogy mekkora pusztítást végez, amikor ledobta a Little Boy névre keresztelt bombát Hirosima városára. A húsz kilotonnás atombomba több száz méterrel a föld felett robbant fel, ezáltal maximalizálva a radioaktív anyagok által elérhető terület nagyságát és mintegy 1,2 kilométeres körzetben mindent a földdel tett egyelővé. A robbanás után a magasba emelkedő gomba alakú felhőt megörökítő felvétel már mindannyiunk számára ismert.
Az emberiség addigi történelmét gyökeresen megváltoztató esemény emlékére a Béke Világtanács 1978-ban augusztus 6-át a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. Az atomháború veszélye gyakorlatilag a második világháború vége óta Damoklész kardjaként fenyegeti az emberiséget. A világ a hidegháború idején többször is az atomháború szélére sodródott, szerencsére ezt mind ezidáig sikerült elkerülni. Az atomháborútól való félelem azonban arra kényszerítette a nukleáris fegyverekkel rendelkező országokat, hogy szabályozzák a felhasználásukat. Ebből a megfontolásból született meg az atomcsendegyezmény, ami a kísérleti atomrobbantások visszaszorítását szorgalmazta, az atomsorompó-egyezményt aláírók pedig arra kötelezték magukat, hogy nem teszik elérhetővé az atomtitkot más országok számára.
A rendszerváltást, a keleti blokk, valamint a Varsói Szerződés szétesését követően azonban továbbra sem csökkent a nukleáris fegyverek által okozott fenyegetés. Sőt, az utóbbi két évben, az ukrán–orosz háború eddigi folyama során többször is hallhattunk olyan kijelentéseket, amelyek az atombomba bevetésére utaltak, ami nukleáris katasztrófához és akár az emberiség pusztulásához vezethet. További fenyegetést jelent, hogy az orosz fél a közelmúltban megkezdte a taktikai nukleáris erőinek nagyszabású hadgyakorlatát, ami még jelenleg is folyamatban van. Ezek a kijelentések és történések valójában inkább csak fenyegetéseknek és erőfitogtatásnak tudhatóak be, a nukleáris fegyverek bevetésének valós veszélye továbbra is csekély. A szemben álló felek mindegyike tisztában van azzal, hogy egy atomháború a jelenleg ismert világunk végét jelentené, ami senkinek sem áll érdekében. A nukleáris fegyverarzenál jelenleg csak stratégiai célokat szolgál az őket birtokló országok számára, hiszen ezáltal bárkit elrettenthetnek az ellenük irányuló támadásoktól. Ez minden bizonnyal a jövőben is így fog maradni.
A nukleáris leszerelés felé legutóbb három évvel ezelőtt tettek lépéseket, amikor hatályba lépett a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződés, amit 69 ország írt alá. A szerződés célja a globális nukleáris fegyverarzenál lenullázása. Ez azonban megvalósíthatatlan, hiszen egyetlen nagyhatalom sem lesz hajlandó megválni egy ilyen pusztító erejű fegyvertől, ami szavatolja a biztonságát és elrettenti az ellenségeit. Paradox módon a nukleáris fegyverek megléte nemcsak egy atomháború kitörésével fenyeget, hanem egyúttal képes annak megakadályozására is. Gondoljunk csak bele, ha nem lennének atomfegyverek, rövid időn belül ismét kiéleződnének a nagyhatalmi konfliktusok, amelyek előbb-utóbb háborús eszkalációhoz vezetnének. A nukleáris fegyverek által jelentett fenyegetettség azonban ezt megakadályozza. Persze felvetődik a kérdés, mi lesz, ha egyszer ezek a fegyverek rossz kezekbe kerülnek. Mindenesetre jelenleg talán a legfontosabb feladat az atomarzenál globális szinten történő kölcsönös ellenőrzése, amellyel elejét lehet venni a nagyhatalmak közti újbóli nukleáris fegyverkezési versenynek.
Nyitókép: Pixabay
