Vízhiányról, aszályról, szárazságról szólnak az utóbbi években a hírek. Mindezt sok esetben tetézi, hogy ahol van még, ott pedig fonálféreg, arzén, vagy egyéb nem kívánatos „összetevője” is van egyébként az életet jelentő víznek. Kútjaink, tavaink, folyóink is lassan kiszáradnak. A vízforrások, vízkészletek birtoklásáért a történelem során már régebben is háborúk is zajlottak. Ilyen szempontból nincs új a nap alatt, de vidékünkön a vízhiány sokáig ismeretlen fogalom volt.
Bácska lakhatóvá, betelepíthetővé tételét pedig lecsapolással, a folyók, patakok szabályozásával érték el. A legtöbb helyen csak néhány métert kellett leásni és ott volt egy iható, egészséges vízréteg. Míg azt ki nem merítettük, el nem szennyeztük, azt hittük, vízellátásunkat semmi sem fenyegeti. Pedig tőlünk nem is olyan távoli vidékeken régebben is kincs volt a víz, a karsztvidéken például az esővizet próbálták felfogni és tárolni szűkösebb időkre. Nem alaptalanul jósolják mind a vízügyi, mind a biztonságpolitikai szakértők, hogy a jövő fegyveres konfliktusait – egyéb „kincsek” mellett – a vízért vívhatják majd. Az egyiptomi kultúra felvirágoztatására asszociáló Nílus vizén ma is tíz ország osztozik. Egyiptom évek óta vitában áll az óriási erőműveket építő Etiópiával. Törökország, Szíria és Irak a Tigris és az Eufrátesz vizéért verseng. Az ENSZ védnöksége alatt tavaly megrendezett Víz Világkonferencián aggasztó prognózisok hangzottak el.
Ijesztőek az előrejelzések. Amennyiben folytatódik a légkör felmelegedése, Európának növekvő hőséggel, szárazsággal, csökkenő mezőgazdasági termeléssel, vízhiánnyal és áradásokkal egyaránt szembe kell néznie az elkövetkező évtizedek során. A világ vízkészletének kevesebb, mint 3 százaléka ivóvíz, és ennek nagy része a gleccserekben és jégsapkákban található. A vízkészlet mindössze 0,01 százaléka található a tavakban, folyókban, víztározókban és víztartó rétegekben, ahol könnyen hozzá lehet férni. Mindeközben a világ vízfelhasználása a 20. században a népességnövekedés ütemének több mint kétszeresével nőtt.
A VÍZ MINT KÖZKINCS
A víz a földi élet alapja. Víz nélkül az általunk ismert világ nem létezne, mi sem léteznénk. Közös vagyon, az ivóvízkészlet pedig különösképpen mindannyiunk kincse, a szó eredeti értelmében az ország közkincse. A kilátások azonban sajnos nem igazán kecsegtetőek. Még azonban ott tartunk, hogy palackozott vizet nagy tételekben szállítunk külföldre. Talán nem lenne korai – akár felsőbb szinteken – a víz exporttilalmát is megfontolni. A folyók nem ismernek országhatárokat, de régóta felismerhető törekvés, hogy a folyóvizeket is az egyes országok próbálják különféle módon megtartani, vagy felhasználni. Áramtermelésre, erőművek hűtésére, öntözésre és sok más céllal is felhasználható a víz. A természetnek ezzel a bőkezű ajándékával ezért mindenképpen államilag felügyelt feltételek mellett kellene gazdálkodni. A víz hatékony felhasználását izraeli példákkal szokták illusztrálni. Náluk már elterjedt a mezőgazdaságban alkalmazott, számítógép vezérelte és hasznosíthatóságában 90–95 százalékosra növelhető csöpögtető öntözés. Mi ettől nagyon mesze vagyunk, sokat pazarolunk. Földrajzi fekvésükből adódóan, az ottani időjárás miatt rá voltak kényszerülve az okos megoldások keresésére. A rendelkezésre álló, illetve könnyen felhasználható vízmennyiséget elsősorban az eltérő földrajzi tényezők határozzák meg. Főként a különböző éghajlati rendszerek és övek elhelyezkedése, a felszíni és a felszín alatti vizek térbeli alakulása, vízmegújulási képessége. Földünk arányaiban nézve csekély édesvízkészletének nagyobb része a sarkvidék jégtömegeiben, hótakaróiban található. Számos tényező játszik fontos szerepet abban, hogy egy-egy terület mennyi édesvízkészlettel gazdálkodhat. Az emberiségnek határozottan változtatnia kell a gondolkodásmódján. A politikának pedig a hozzáállásán. Nem ritka eset ugyanis, hogy számos lényegbevágó döntést a szakemberek megkérdezése, bevonása nélkül hoznak meg. Nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség jövője attól függ, hogy képesek leszünk-e tudományosan megalapozott irányt kitűzni a víz védelmében. A világ olyan mélyen benne van a vízválságban, amire korábban nem is nagyon mertünk gondolkodni. A legfontosabb kívánatos cselekvések között szerepel a klíma- és vízpolitika integrálása, hogy az ezekhez kapcsolódó adatbázisok összevonásával létrejöjjön egy globális vízügyi információs rendszer, aminek segítségével a régiók és nemzetállamok könnyebben felkészülhetnek az előttük álló 5–10 évre. Igaz ugyan, hogy a Föld hetvenöt százalékát víz borítja, de azt ritkán tudatosítjuk, hogy ennek mindössze kevesebb mint 3 százaléka az édesvíz.
MIKROMŰANYAG-RÉSZECSKÉK A VÍZBEN
Miközben aggódhatunk felszíni vizeink miatt, bizonyos kutatások kimutatták, hogy nem csak a vízben, de már a levegőben is ott vannak a mikroműanyagok. Civilizációnk jelenlegi fejlettségi fokán szinte már nincs olyan termék a világon, melyet, ha előállítunk, ne tartalmazna műanyagot. Ennek hatásairól egyelőre keveset tudni, de pozitív folyamatként semmiképpen sem értékelhető. Mind több műanyag kerül ki a természetbe, világszerte csak mintegy 10 százalékát hasznosítják újra. Sajnos a legtöbb műanyag esetében az újrahasznosítás sem ismételhető meg csak néhányszor. Az előállított műanyagok nagyon nagy része a továbbiakban is hulladékként fog megjelenni a környezetünkben, legfeljebb hulladéklerakókban időszakosan tároljuk ezeket a műanyagokat.
A műanyaghulladék nagyobb része sajnos közvetlenül visszakerül a környezetünkbe. A természetben fizikai, kémiai és biológiai szétmállás történik, mely révén a műanyag aprózódik és úgynevezett mikroműanyagok, aprócska részecskék keletkeznek. Az emberi szervezet nagyon sok különböző szövetéből kimutatták már a mikroműanyagokat. A placentától kezdve az izmokig, a szívből, tüdőből is, mindenhol ott van. Igazából nem tudjuk, illetve nagyon keveset tudunk arról, hogy mit okoz ez. A vizeink ilyen jellegű vizsgálata azért kellene, hogy prioritást élvezzen, mivel a háztartásokból származó mikroműanyagok jelentős része közvetlenül kijut a természetbe, vagy a csatornahálózaton keresztül a szennyvíztisztítókba kerül, ahol a kifolyónál, az egyéb szennyeződéseket hatékonyan kiszűrő kezelés után is kimutathatóak.
Nyitókép: Pixabay
