Lítium-kereszttűzben

Tizennégy évvel ezelőtt az UPS globális szállítmányozási és logisztikai szolgálat egyik Boeing 747-es teherszállító repülőgépe az Egyesült Arab Emírségekből Kölnbe indult. A két pilóta a felszállást követően PAN-PAN nemzetközi segélyjelzést küldött, ami fedélzeti füstre vonatkozott. A füst a rakodótérből tört ki, a repülőgép kezdte elveszíteni manőverképességeit – a tűz megszakította a repülést lehetővé tevő felületek vezérlőcsatornáit. Különösen tapasztalt pilóták voltak mindketten, apait-anyait beleadtak abba, hogy megmentsék repülőgépüket és önmagukat. Nem messze a kifutópályától, Dubaj külvárosában belecsapódtak a sivatagba.

A nyomozás három évig tartott, de azt, ami a balesetet előidézte, a nyomozók már egy órával a baleset után, még melegen, a kezükben tartották: egy 1,7 voltos, mindannyiunk számára jól ismert, AA méretű „háztartási” ceruzaelemet. Hogyan történhet meg az, hogy egy annyira „naiv” dolog, mint amilyen egy tölthető mini-akkumulátor, a földre kényszerít egy 400 tonnás Jumbo Jetet, és megöli a személyzetét? Sehogy. De ha a rakodótérbe bezsúfolunk belőle 81 ezer darabot, azaz nagyjából egy és egynegyed tonnányit, akkor bizony már egész más a helyzet.

Az akkumulátorok között valószínűleg zárlatosak, hibásak is lehettek, vagy a többi elem súlya okozta deformálódástól keletkezett a rövidzárlat. A tűz gyorsan átterjedt a környező, gyúlékony rakományra, de a Jumbo Jet lezuhanásához egyéb, felelőtlenségre szagló tényezők is hozzájárultak.

A modern lítiumion-akkumulátorokat nem a fent részletezett tragédia miatt nem szeretik a pilóták. Az akkumulátorok a repülőzés kezdete óta nem szívesen látott berendezései a repülőgépeknek, úgy a súly, mint a tűzveszély miatt. Olyannyira, hogy a modern repülőgépek hatalmas, sok ezer lóerős sugárhajtású motorjainak indításához egy egészen kicsi, ugyancsak kerozinra működő, a farokrészben eldugott turbinamotort használnak, ez által a kis motor által pumpált levegő pörgeti be előbb az egyik nagy motort, majd miután az bemelegszik, annak a nyomásával pörgeti be a pilóta a másik, a harmadik és a negyedik turbofan erőforrást is. Az összetett eljárás lényege az, hogy csak az említett, kis turbómotor indításához kelljen magukkal vinniük a fedélzeten egy egészen pici akkumulátort. A komplikált indítási folyamatot minden alkalommal „végigjátsszák” a repülőtereken, hosszú perceket veszítve, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez sokkal indokoltabb, mintha nagy kapacitású akkumulátorokat szerelnének a repülőgépekbe, amelyek szinte azonnali turbinafütyülést produkálhatnának.

A repülőgépek utasai a fedélzeten nem tölthetik laptop gépeiket, telefonjaikat, a leadott poggyászba pedig nem lenne szabad lítiumelemeket és akkumulátorokat pakolni. Azért foglalkozunk ennyire részletesen a lítiumalapú akkumulátorok és a repülőzés kapcsolatával, mert egyértelműen ezen az egyre nagyobb tömegeket megmozgató, alapértelmezésben is veszélyes területen okozhatnak legnagyobb bajt.

A modern, villamos energiát szinte hihetetlenül besűrítve tároló akkumulátor tehát veszélyes, és ezt a veszélyt a repülősök már nagyon régen felismerték. Mi, egyszerű emberek még mindig nem látjuk teljességében. A lítiumakkumulátorok tömeges megjelenésével azonban – sajnos – kénytelenek vagyunk szembesülni vele, hiszen ezek a telepek itt vannak, a közvetlen közelünkben, a farzsebünkben okostelefonunk hátsó részében, és nekünk kell gondot viselnünk róluk. Az a szegény sorsú, fiatal családapa, aki augusztus 22-én este egy újvidéki, háznak csúfolt építményben rákapcsolta kínai, elektromos biciklijét a töltőre, egész biztosan nem volt akkumulátor-szakértő. Valószínű, hogy fogalma sem volt a veszélyről, meg arról sem, hogy a telep az éjszaka folyamán kigyullad, és hogy őt is, feleségét is meg négy gyermekét is a temetkezési vállalat dolgozói reggel zsákokban fogják kicipelni otthonukból. Füstmérgezés végzett mindannyiukkal.

Az elektromos akkumulátorok tömeges elterjedése a múlt évszázad elején történt meg. Mindenekelőtt az autózás jut róluk eszünkbe, de amióta az okostelefonok és a laptop számítógépek életünk szerves részeivé váltak, mindenhol jelen vannak. A régi, súlyos, ólomakkumulátorok tűzveszély szempontjából sokkal biztonságosabbak voltak, a szertefolyó kénsav, nagyobb akkumulátortelepek esetében a kipárolgás azonban egy másik vonalon jelentett veszélyt. Az újfajta, a múlt évszázad kilencvenes évei óta alkalmazott lítiumion-akkumulátoroknak legfeljebb 60 Celsius-fokig szabad felmelegedniük, ennél melegebb körülmények között megolvadhatnak a belső elválasztófalak, belső rövidzárlat keletkezhet, ami elkerülhetetlenül gyulladáshoz fog vezetni. Hogy mit tegyünk? Figyeljünk oda arra, hogy mit írtak az utasításba. Például, ha az akkumulátor teljesen kiürült, vagy sokáig használaton kívül volt, kövessük a töltési folyamatot, ne hagyjuk felügyelet nélkül! Semmiképp se hagyjuk felmelegedni, ne tegyük ki a napfényre, ne terheljük meg nagyon (ne csatlakoztassunk rá nagyobb fogyasztót, mint amekkorát az utasítás előír), kerüljük el a melegedés minden formáját! Vigyázzunk rá, ne üssük-verjük, ne pakoljunk rá semmi súlyosat, ami megváltoztathatná formáját, belső rövidzárlatot okozva. Ha látjuk, hogy megsérült, látszanak a belső elemek, ne töltsük! A túltöltés, azaz nem megfelelő töltővel történő töltés is különösen veszélyes. Gyúlékony gázok szabadulhatnak fel az akkumulátorból! Ne tegyük a töltődő telefont vagy számítógépet ruhakupacra, ágyra, ne borítsuk rá a függönyt… Figyeljünk oda arra, amit csinálunk, ne okoskodjunk, ne próbáljunk túljárni a tervezőmérnökök eszén, és nem lesz baj.