Az emberiség az elmúlt időszakban számos kihívással szembesült. 2020 elején megjelent a koronavírus-járvány, ezt követte az ukrajnai háború, a magas infláció. Ebben az időszakban azonban nem mindenki járt rosszul, például a gazdagok még gazdagabbá váltak. A gazdasági válság tovább súlyosbította az eddig is fennálló egyenlőtlenségeket.
Az Oxfam nemzetközi segélyszervezet éves jelentése szerint 2020 óta a világ öt leggazdagabb milliárdosának a nettó vagyona 869 milliárd dollárra nőtt. A milliárdosok összvagyona 3,3 billió dollárral növekedett 2020 óta. Ugyanakkor világszerte több millió ember szegényedett el az egyre növekvő infláció, a háború és a klímaválság miatt.
A vagyoni egyenlőtlenség természetesen mindig is jelen volt a történelem során, az utóbbi évtizedekben azonban egyre csak nő a szakadék a gazdagok és a szegények között. Jó hír viszont, hogy amíg a legtöbb országban nőtt az egyenlőtlenség, addig az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentek. Az elmúlt évtizedekben a világ általános életszínvonala javulást mutat.
Az országokon belül azonban nem javul a helyzet az egyenlőtlenségek terén. A leggazdagabbak egy százaléka a világ összes vagyonának a 47,5 százalékát birtokolják, ami mintegy 214 billió dollár. A világ népességének csaknem 40 százalékának a vagyona viszont nem éri el a tízezer dollárt sem, ők a világ összvagyonának kevesebb mint egy százalékát birtokolják.
Az Egyesült Államokban különösen szembetűnőek az egyenlőtlenségek, a nemzeti vagyon és jövedelem sokkal nagyobb hányada jut a leggazdagabb egy százalékhoz, mint bármely más országban. Az USA-ban él a legtöbb milliárdos, a leggazdagabb tíz százalék birtokolja az ország összvagyonának a 67 százalékát. A legalacsonyabban keresők 50 százaléka pedig a vagyon mindössze 2,6 százalékát.
Az Egyesült Államokon kívül Kínában is nagy a szakadék a szegények és a gazdagok között, igaz, az utóbbi évtizedekben több millió kínainak sikerült kiemelkednie a szegénységből.
Európában is elképesztőek a vagyoni egyenlőtlenségek, főleg az északi országokban magas. Európa leggazdagabb 10 százaléka a vagyon 67 százalékát birtokolja, míg a felnőtt lakosság alsó fele csupán az 1,2 százalékát. Izlandot leszámítva a vagyoni egyenlőtlenség magas az északi országokban, Finnországban, Dániában, Norvégiában és Svédországban. Ez azzal magyarázható, hogy az elmúlt évtizedekben számos vagyonadót eltöröltek, a gazdagoknak sok lehetőségük van arra, hogy még gazdagabbak legyenek.
Vajon mi a megoldás az egyre növekvő egyenlőtlenségek csökkentésére? Ezzel a kérdéssel számos szakértő foglalkozik. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász például nagymértékben megadóztatná a leggazdagabbakat. Szerinte egy világszintű, 70 százalékos jövedelemadó bevezetésének mindenképpen lenne értelme, mivel így sokkal inkább az egyenlőségre törekvő társadalmak jönnének létre. Közgazdászok rámutatnak arra, hogy az egyenlőtlenségek felszámolásához szükség van arra is, hogy a világ országai demokratikusabbá tegyék az oktatáshoz és a jól fizető állásokhoz a hozzáférést.
Na de mi a helyzet Szerbiában? Bizonyára senkit sem lep meg, hogy nálunk is magas a vagyoni egyenlőtlenség, ezen a téren csak Bulgária, Litvánia, Lettország és Románia előz meg minket. Mindennap hallgatjuk a bruttó hazai termék növekedését, a fizetések emelését, a gazdagok és a szegények közötti szakadékról azonban kevesebbet beszélnek.
Szerbiában 2021-ben a leggazdagabb polgárok 20 százalékának hatszor nagyobb jövedelme volt, mint a legszegényebbeknek. Szerbiában a háztartások legnagyobb hányadának nehézséget okoz a megélhetés, csupán a 10 százalékuknak nem jelentenek gondot a mindennapi kiadások. A háztartások több mint felének nagy megterhelést jelentenek a lakásköltségek, ugyanennyinek nem jut nyaralásra.
Szerbiában az idén májusban a nettó átlagbér meghaladta a 100 ezer dinárt. A statisztika azonban csalóka, a legtöbb polgár közel sem keres ennyit. A mediális nettó fizetés májusban 77 ezer dinár volt, vagyis az alkalmazottak 50 százaléka fele ennyit vitt haza. Természetesen sokan ennél is kevesebbet keresnek.
A szerbiai közgazdászok rámutatnak arra, hogy a globális egyenlőtlenség növekedése nem fog kedvezően befejeződni, ugyanis a középosztály eltűnését okozhatja. Ez pedig veszélyt jelent a társadalomra nézve, amely ezáltal elveszíti a termelés és az innováció képességét. A középosztály a társadalom tartóoszlopa. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a megléte egy ország fejlődésének a motorja.
Feltehetjük a kérdést, hogy Szerbiában létezik-e középosztály. Közgazdászok szerint ahhoz, hogy valaki ebbe a csoportba tartozzon két és félszer magasabb kell, hogy legyen a fizetése, mint amit a fogyasztói kosárra költ. Ezenkívül a fizetésükből bőven jut még nyaralásra, telelésre, színházra és sok minden másra. Tehát ez a szempont alapján a szerbiai polgárok jelentős része nem sorolhatja magát a középosztályba.
A közgazdászok és szociológusok szerint is Szerbiában a ’90-es évek óta a középosztály kezd eltűnni. Jelenleg tehát egyeseknek sok pénzük van, a lakosság jelentős része pedig a megélhetésért küzd.
Nyitókép: Diósi Árpád felvétele
