Újabb fordulathoz érkezett a közel három éve dúló ukrán–orosz háború. Mint ismeretes, az elmúlt hetekben nagy port kavart az Ukrajnát támogató nyugati országok körében, a dél-koreai hírszerzés azon jelentése, miszerint Észak-Korea 10 ezer, egyes jelentések szerint már 13 ezer katonát küldött Oroszországba, akiket a nehezebb azonosíthatóság érdekében hamis személyazonosító okmányokkal láttak el. A kontingens kiképzése Vlagyivosztokban és más oroszországi helyszíneken is zajlik, ahonnan az Ukrajnával határos kurszki területre irányítják őket, ahol mostanra amerikai jelentések szerint mintegy nyolcezer észak-koreai van jelen. A szóban forgó terület ellen még augusztus elején hajtottak végre váratlan betörést az ukrán csapatok, és jelentős területeket foglaltak el. Az előnyomulást az oroszoknak azonban egy ideje már sikerült megállítaniuk, sőt valamelyest vissza is szorították az ellenséget.
Az észak-koreai katonák bevetése azt jelenti, hogy egy harmadik ország is belépett a háborúba. A katonák ugyanis nem önkéntes alapon, hanem államközi szerződések alapján kerültek Oroszországba, Moszkva és Phenjan még júniusban kötött kölcsönös védelemről szóló szerződést. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Phenjan Pekinggel is kötött korábban ilyen egyezményt. Ez azt jelenti, hogy egy Észak-Korea ellen irányuló esetleges támadás esetén Oroszországnak és Kínának is katonai segítséget kellene nyújtania Phenjannak. Ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása jelenleg persze csekély. Az észak-koreai csapatok egyelőre Oroszországba való küldésével Phenjannak lehetősége nyílik arra, hogy ezúttal a szárazföldi erőit is tesztelje a terepen, amire az 1950–1953 között dúló koreai háború óta nem volt lehetősége.
Andrij Kovalenko, a védelmi erők hadnagya, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács központi hírszerzési osztályának vezetője november 4-én tett Telegram-bejegyzése szerint máris tűz alá kerültek az első észak-koreai katonák a kurszki területen. Az esetleges veszteségekről nem tett jelentést, viszont ezek után leginkább az a kérdés számít aggasztónak, hogy az észak-koreaiak átlépik-e Ukrajna határát és annak területén is harcba bocsátkoznak-e. Ez utóbbi helyzet beláthatatlan következményekkel járna és eszkalációhoz vezethetne, hiszen akár Fehéroroszország ténylegesen is bekapcsolódhatna a fegyveres konfliktusba. Emellett a Nyugat is fokozhatja katonai jelenlétét Ukrajnában, sőt egyes távol-keleti országok, mint Dél-Korea és Japán is támogatást nyújthat az orosz invázió alatt álló országnak. Mark Rutte NATO-főtitkár is megerősítette az észak-koreai katonák kurszki jelenlétéről szóló híreket, ugyanakkor kijelentette, hogy „az Oroszország és Észak-Korea közötti katonai együttműködés elmélyülése fenyegetést jelent mind az indo-csendes-óceáni, mind az euroatlanti biztonságra”.
A főtitkár aggodalmai nagyon is valósak, hiszen a két Korea 1953-ban csupán fegyverszüneti megállapodást kötött, így hivatalosan még mindig háborúban állnak egymással. Az utóbbi időben több incidens is történt a két ország között, gondoljunk csak a szeméttel megrakott léggömbökre, amiket Észak-Korea juttatott át déli szomszédjához, vagy a legújabb szintén észak-koreai ballisztikus rakétakísérletre. Kína nem határolódott el határozottan az észak-koreai beavatkozástól, ami negatívan hat majd ki az Európai Unióval való gazdasági kapcsolataira. Ez leginkább a kínai elektromos autók behozatalára kivetett vámokra igaz, ami elérheti majd a 45,3 százalékot is. Az észak-koreai katonák egyelőre Oroszországban való megjelenése és harcba bocsátkozása a harctéren leginkább a nagyhatalmi viszonyok tekintetében számít jelentős eseménynek. A beavatkozás következményeként tovább erősödhet a blokkosodás, ami az egyik oldalon Észak-Korea, Oroszország és Kína, a másikon pedig az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán közötti szorosabb együttműködés formájában nyilvánul meg.
Nyitókép: AP via Beta
