A korrupció öl – olvashatjuk az újvidéki tragédia kapcsán kialakult megmozdulások transzparensein, melyeken a tiltakozók és kegyeletadó polgárok a felelős személyek előállítása és megbüntetése mellett szállnak síkra, minél gyorsabb és teljesen független igazságszolgáltatást várva a tizenöt emberéletet követelt tragédiának – sokak által bűntettnek nevezett eseménynek – a vonatkozásában. Azzal, hogy a korrupció öl, nem csak e konkrét eset kapcsán lehet egyetérteni, amennyiben valóban bebizonyosodik, hogy korrupciós ügyletek szövevényének eredményeként szakadt le a vasútállomás bejáratának védőtetője, például nem megfelelő kivitelezőnek a kiválasztása, a munkafolyamatnak, munkaellenőrzésnek az elvégzése révén, haszonszerzés céljából. A korrupcióra azt mondhatjuk, hogy öl, abban az esetben is, amikor nem ilyen fájóan szembeötlő a következménye: ez a „jelenség” valódi, minőségi eredményeket lehetetlenít el, embereket foszt meg nekik járó javaktól, védelemtől, egészségügyi szolgáltatásoktól vagy ivóvíztől akár, s egy másik, nem látható folyamat eredményeként is megállapítható arról, hogy az életünkre tör.
Sokan elmélkednek arról, vajon létezhet-e egyáltalán olyan állam, amely teljesen mentes a korrupciótól. A történelem és a modern társadalmi gyakorlat azt mutatja, hogy a korrupció valamilyen formában szinte mindenütt jelen van. Az emberi természet gyengeségei, az erőforrásokért folytatott verseny és a hatalommal való visszaélés lehetősége egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a korrupció – akár rejtett, akár nyílt formában – jelen legyen minden társadalomban. Felmerülhet a kérdés: van-e „elfogadható” szintje a korrupciónak? A válasz egyértelmű: a korrupciónak minden mértéke káros, mivel hosszú távon rombolja a társadalmi, gazdasági és politikai struktúrákat, függetlenül annak látszólagos mértékétől vagy láthatóságától.
A korrupció hatásai nem korlátozódnak egyetlen régióra, fejlettségi szintre vagy kormányzati struktúrára. Bár a fejlettebb államokban a korrupció gyakran kevésbé nyilvánvaló, például cizelláltabb, rejtettebb, rendszerszintű formákban jelenik meg, mint amilyen például a lobbitevékenység vagy a politikai befolyás vásárlása, a következmények ugyanolyan károsak lehetnek. A kevésbé fejlett országokban viszont gyakran nyíltabb formában fordul elő, például megvesztegetések, állami források egyszerű elsikkasztása vagy politikai hatalommal való látható visszaélés formájában, ami közvetlenül akadályozza a fejlődést, s vezet el olyan megkérdőjelezhetetlenül szemmel látható következményekhez, mint amilyen egy éppen csak felújított épületegyüttes vagy -rész leomlása.
A korrupció egyik legsúlyosabb hatása a gazdasági egyenlőtlenség növekedése. Minden társadalomban növeli a különbségeket, mivel a gazdagok, mágnások, hatalmi szférában lévők privilégiumokat élveznek, a szegényebb rétegek pedig egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ezzel összefüggésben az állami források és lehetőségek igazságtalan elosztása tovább mélyíti a társadalmi szakadékokat. Komoly károkat okoz a közszolgáltatások terén is: az egészségügy, az oktatás és az infrastruktúra világszerte szenved a korrupció okozta forráshiánytól, ami aláássa az állampolgárok bizalmát és – ismét csak – az életminőségét is.
Mindezek mellett a korrupció mindenütt gyengíti az állami intézmények hitelességét. Akár rejtett, akár nyílt formában jelenik meg, a kormányzatokkal és közintézményekkel szembeni bizalomvesztés csökkenti az állampolgárok részvételét a demokratikus folyamatokban, és növeli a társadalmi frusztrációt. Ez különösen veszélyes, mert a korrupció polarizálja a társadalmakat és hozzájárul a politikai feszültségekhez, ami akár zavargásokhoz is vezethet, függetlenül az adott ország fejlettségétől. Bőven láthattunk efféle példákat a múltban fejlett nyugati és fejlődő afrikai államokban is.
A korrupció jelentős hatása morális jellegű. Mindenhol aláássa az etikai normákat. Ha a korrupció elfogadottá válik, az aláássa a társadalmi összetartozást és az egyéni felelősségtudatot is. Ez a hatás független attól, hogy az adott ország milyen fejlettségi szinten áll, hiszen a korrupció normalizálódása mindenhol rontja a közösségi normákat.
A korrupció tehát nem csupán lokális probléma, hanem globális kihívás is. Egyetlen társadalom sem engedhetné meg magának, hogy tolerálja, mivel annak bármilyen mértéke aláássa valamelyest a közbizalmat, gyengíti az állami intézményeket és akadályozza a hosszú távú életminőségbeli fejlődést. A transzparens döntéshozás, az elszámoltathatóság és az erős intézménykontroll kiépítése minden társadalomban elengedhetetlen. A korrupció elleni küzdelem közös érdek: nemcsak az állami intézmények és nemzetközi szervezetek, hanem az állampolgárok felelőssége is, hogy fellépjenek e jelenség ellen. A korrupció nem odafent, valahol a magas állami tisztségek végzése közben kezdődik. A korrupció az azokhoz képest jelentéktelennek tűnő kis borítékok átadásánál indul, sőt, talán, még annál is alacsonyabb szinten.
Nyitókép: Pixabay
