Halasztott ügyeink

Az Amerikai Egyesült Államok újabb 30 napra elhalasztotta a hazai olajcég, a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) elleni szankciók bevezetését. Az intézkedéseket az amerikai pénzügyminisztérium még az előző elnök mandátuma idején hozta meg a Gazpromnyeft és más orosz energetikai cégek ellen. A magyarázat szerint az orosz érdekeltségű cégek bevételeiből az ukrajnai háborút is finanszírozhatják, ezért van szükség szankciók bevezetésére.

Még február 27-én életbe léptették volna a büntetőintézkedést, de a múlt héten már másodszor is, újabb 30 napra felfüggesztették. A NIS februárban 90 napos haladékot kért, Washington azonban akkor egy hónapot hagyott jóvá. Most újabb harminc napos halasztást sikerült elérni, amit utólag egyfajta diplomáciai sikerként tálaltak. Szerbia kormánya március 24-én hivatalos levélben is kérte az újabb halasztást, támogatva a NIS kérelmét. Az amerikai fél azonban továbbra is a teljes orosz kivonulást követeli a NIS tulajdonosi köréből. Mint ismeretes, a NIS üzemelteti az egyetlen olajfinomítót Szerbiában, amelynek éves kapacitása 4,8 millió tonna, és az ország igényeinek nagy részét lefedi. A kőolaj a Jadranski Naftovod (Janaf) vezetékén jut el a szerbiai finomítóba. A szankciókat az orosz többségi tulajdonjog miatt érvényesítenék a NIS ellen. Az intézkedést még az amerikai választások előtt harangozta be az akkor hivatalban levő vezetés. Az előző és az új adminisztráció képviselői is hangsúlyozták, hogy az intézkedés nem Szerbia ellen irányul. Ugyanakkor valójában országunknak arányaiban nagyobb károkat okozna a büntetőintézkedések alkalmazása, mint az oroszoknak. A NIS az Adria kőolajvezeték horvátországi szakaszát üzemeltető Janaf vállalat legnagyobb partnere. A felek 10 millió tonna kőolaj szállítására kötöttek szerződést 2024. január 1-től 2026. december 31-ig. A horvát vállalat és a horvát államvezetés is reagált a hír kapcsán. Hangsúlyozták, hogy a Janaf 2022 decembere óta kizárólag nem orosz eredetű olajat szállít Szerbiának a kőolajvezetékén keresztül. A Szerbiába irányuló olajszállítás 95 százaléka a Janafon keresztül realizálódik. A horvát fél számára is hátrányt, gondokat jelentene a szankciók alkalmazása.

Az előzményről érdemes elmondani, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma január 10-én a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot is felvette a szankciókkal sújtott vállalatok listájára, a NIS részvényei 779-ről 718 dinárra estek vissza. Akkor ideiglenesen fel is függesztették a NIS részvényeivel történő kereskedést a Belgrádi Értéktőzsdén. Az indoklás szerint a kereskedésben résztvevők érdekeinek és biztonságának a védelmét helyezték előtérbe az intézkedéssel. Nem ez volt azonban a mélypont. A NIS részvényei tavaly december 16-án voltak legutóbb mélyponton, amikor a szerb elnök először említette, hogy az USA szankciókat vezethet be a NIS ellen. Akkor az árfolyam egyik napról a másikra 778 dinárról 678 dinárra zuhant. A szerb kőolajipari vállalat esetében már több mint másfél évtizede beszélhetünk orosz többségi tulajdonról. A korábban állami vállalatként működő olajipari vállalat eladásáról szóló szerződést 2008. december 24-én írta alá az akkori szerb kormány az orosz Gazprommal. Ennek értelmében az állami Gazpromnyeft 400 millió euróért lett a NIS többségi tulajdonosa. Valójában Boris Tadić és Dmitrij Medvegyev, akkori szerb és orosz államfő egyezett meg erről.

Energetikai szakértők és vezető politikusaink is hangsúlyozzák, hogy a szankciók esetleges bevezetése rövidtávon nem veszélyeztetik Szerbiában az üzemanyag-ellátást, hiszen állítólag két hónapra elegendő készletekkel rendelkezünk. Két hónap azonban nem nagy idő, a lélektani hatások pedig azonnal érvényesülnének, még ha nem is szembesülnénk azonnal valódi hiánnyal a töltőállomásokon. A NIS a szerb üzemanyagpiac 80 százalékát látja el. Ha külföldről kellene importálni a feldolgozott kőolajszármazékokat, az jelentős devizakiáramlással járna, ami az árfolyamot is megingathatná. Jelen pillanatban az ország gazdasági stabilitásának egyik alapvető pillére a stabil árfolyam. A hazai és külföldi befektetőket is elriasztanák az ilyen fejlemények, de egyéb közvetlen és áttételes negatív hatása lenne. A lehetséges megoldások egyike, ha az orosz tulajdonrészt valaki megvásárolná. Ehhez egyrészt befektetőt kell találni, másrészt az orosz félnek is bele kellene egyezni a tulajdonváltásba. Becslések szerint az orosz részesedés kivásárlása mintegy 1,5 milliárd euróba kerülne. A horvát Janaf részéről is elhangzott, hogy érdeklődnek a Gazpromnyeft részesedésének megszerzése iránt, a magyar MOL neve is elhangzott, mint lehetséges befektetőé. A horvát gazdasági miniszter is tett már egy olyan kijelentést, hogy a Janaf állami energiavállalat megvásárolná a NIS-ben lévő orosz részesedést. A MOL képviselői egyébként azt is jelezték, a szankciók élesítése esetén készek növelni a Szerbiába szállított mennyiségeket, tekintettel a két ország közötti jó viszonyra. Az előttünk álló hetek kulcsfontosságúak lehetnek. Kérdés, hogy mi történik a világpolitikában, valamint az is, hogy sikerül-e esetleg diplomáciai csatornákon megoldani a problémát.

Nem hivatalos értesülések szerint a szerb kormány és a NIS több megoldást is fontolgat, amennyiben nem sikerül majd a helyzetet megoldani és mégis bevezetnék a szankciókat. Felmerült állítólag olyan verzió, hogy a MOL a nemzetközi piacon vásárolt olajjal látná el a NIS-t. Olyan felvetések is elhangzottak, hogy külön kormányzati ügynökségeket vagy magáncégeket lehetne megbízni, hogy köztes vásárlóként oldják meg a NIS kőolajjal történő ellátását. Az előzményekhez tartozik, hogy valójában máris megváltozott a NIS tulajdonosi struktúrája. A belgrádi tőzsde hetekkel ezelőtt közölte, hogy az orosz Gazpromnyeft a részesedéséből valamivel több mint öt százalékot átruházott a Gazpromra. A belgrádi tőzsde által közzétett dokumentumok tanúsága szerint a Gazpromnyeft részesedése 50 százalékról 44,85 százalékra csökkent, miközben a Gazprom növelte részesedését, 6,15 százalékról 11,30 százalékra. A jelek szerint azonban ez még nem volt elég ahhoz, hogy a NIS-t levegyék a szankciós listáról.