A múlt héten sokadszor keresett fel egy nigériai herceg, aki hosszas családtörténeti kutatás után eszmélt rá arra, hogy rokoni szálak kapcsolnak össze minket. Hatalmas örömében azonnal megosztaná velem több millió amerikai dolláros vagyonát, ehhez pedig csak pár adatra van szüksége: a nevemre, a személyi számomra, a bankszámlaszámomra és a PIN-kódomra. Nagyon megörültem az e-mailnek, úgyhogy azonnal gépelni kezdtem az információkat, hogy eleddig soha nem látott kedves afrikai rokonommal új szintre emeljük a köztünk lévő szoros köteléket.
Mindez természetesen csak vicc, hiszen ki ne tudná, hogy Nigériában nem az amerikai dollár, hanem a nigériai naira a hivatalos pénznem. Az is furcsa volt, hogy – családfakutatás ide vagy oda – Miklósból hirtelen Miloš lettem, no meg hogy az utaláshoz még a PIN-kódom is szükséges. Poénkodhatnék még egy sort, a szomorú valóság azonban az, hogy megszámolni sem lehet, hányan dőltek be ennek a trükknek, az internet egyik legördögibb hozadékának. Ma, június 23-án a spamellenes világnapot ünnepeljük! Bármily furcsa, hogy 2020-ban egyáltalán még fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amit az interneten látunk, olvasunk, nem feltétlenül igaz, fokozottan meg kell tennünk: elvileg ugyanis a posztigazságok korában élünk, az információáradatban pedig képtelenség eligazodni. A spam vagy magyarul leginkább levélszemét is az információ egy fajtájának tekinthető. Definíciója szerint a fogadó által nem kért, elektronikusan terjedő, tömegesen küldött hirdetés, felhívás vagy ún. lánclevél. Kialakulásáról nem sokat tudunk, ám valószínűsíthető, hogy a spam kéz a kézben járt az internet fejlődésével, s figyelemre méltó, hogy micsoda transzformáción esett át az évek, évtizedek során.
Az első spamüzeneteket – mai szemmel és tudattal nézve – rendkívül könnyű volt felismerni. A legtöbbször valamilyen bűnszervezet küldte ki a körüzeneteket, adatokat és/vagy pénzt követelve az áldozattól. A levélszemetet kiküldő hálózatok azonban a web 2.0 (közösségi média: Facebook, Twitter, Instagram, Tiktok stb.) megjelenésével okosabbá váltak. Az adathalászok gyakran régi, már nem használt e-mail-címeket és jelszavakat használnak fel arra, hogy az elektronikus üzenet megszólításában konkrétan egy adott személyhez szóljanak, így legitimizálva kérésüket. Az ijedtség, amit ez a név szerinti megszólítás eredményez, gyakran jól jön az elkövetőknek, mert a laikus már gépeli is az információt a számítógépe képernyőjére. A spamek fejlődésének következő fázisa a mesterséges intelligenciával (AI) hozható kapcsolatba. Az AI folyamatosan tanul, ott bujkál a böngészés során: megfigyeli, mely oldalakon mennyi időt töltünk, mely reklámokra kattintunk rá, melyeket ignoráljuk, de még azt is megállapítja, meddig olvasunk egy-egy témát, cikket. A kapott tudással létrehoz egy szinte teljesen emberi nyelven megfogalmazott szöveget, és tudja, mivel, hogyan zsarolhat minket. De nem minden spam káros!
A mesterséges intelligencia nemcsak a levélszemét kreálásában segít, hanem annak felismerésében is. A legtöbb e-mail-szolgáltatás és -kliens maga is felismeri a spameket, saját mappát hoz létre a számukra, elkülönítve a kéretlen üzenetet a többitől. Ha valamely online áruházban vásárolunk, előfordulhat, hogy az üzlet jó szándékú e-mailjét a rendszer automatikusan spamnek ítéli, s csak később tudatosodik bennünk a hiba. Fokozottan figyelni kell tehát arra is, hogy egy új ruha, cipő, konyhai bútor vásárlása esetén ne a kéretlen levelek közé kerüljön a házhoz szállításról szóló elengedhetetlen tájékoztatás.
Spamek eddig is voltak, s valószínűleg a jövőben sem csökken a számuk. Ördögi tevékenység ez a pénzszerzés érdekében, éppen ezért nem árt tudni, hogy a levélszemetet el tudjuk kerülni. Többféle védekezési mód lehetséges, amelyet nem árt, ha idősebb embertársainkkal is megosztunk, akik esetleg nem igazodnak el olyan könnyen az információrengetegben. A spamellenes világnapon is óvatosan közelítsünk az ismeretlen, külföldi címekről érkező üzenetekhez.
A legjobb, amit tehetünk a biztonságunk érdekében, hogy a felismerés után azonnal, még olvasás előtt töröljük ezeket a szövegeket. Ha pedig már rákattintottunk egy kéretlen levélre, nem kell megijedni, a kukába kell száműzni. Annak érdekében, hogy a későbbiekben kevesebb ilyen levél érkezzen, blokkolni, tiltani kell, ún. feketelistára is tehetjük az adott címeket, így megakadályozva azok terjedését. Ha a legnagyobb e-mail-szolgáltatók egyikénél van fiókunk, ürítsük ki a szemetesládánkat, ha pedig helyi hálózaton van felhasználónk, értesítsük a rendszergazdát a visszaélésről.
A spamek többnyire e-mailben terjednek, de a közösségi média felületén is találkozhatunk velük, éppen ezért a tökéletes tanács az ellenük való harcban továbbra is az, hogy több oldalról tájékozódjunk, s idejében ismerjük fel a veszélyt! Akkor talán a nigériai herceg sem keres meg minket…
