A társadalmi egyenlőtlenségek világszerte mind súlyosabbak, annak dacára, hogy a gazdasági teljesítmény összességében még a válságos években is nőtt. Az egyenlőtlenségeknek feltehetően olyan következményei lesznek, melyek az egész emberi civilizáció sorsát meghatározzák. Ezért fontos, hogy a döntéshozók és a politikusok idejében reagáljanak a problémákra, olyan modelleket próbáljanak bevezetni, melyek keretében ki sem alakulnak a nagymértékű egyenlőtlenségek.
A történelem folyamán mindig is voltak különbségek. A helyzet azonban most más, már azért is, mert a leszakadó rétegek a korábbiaknál sokkal inkább tudatában vannak hátrányos helyzetüknek. A kommunikációs fejlődésnek köszönhetően korunk szegényei tisztán látják, hogyan élnek azok az emberek, akik az elképzelt piramis csúcsán helyezkednek el. Így az egyenlőbb életfeltételek utáni vágy is jóval erősebb, mint régebben. A szegény rétegek kilátástalan helyzete is jobban tudatosodhat az emberekben, éppen a fejlett kommunikációs technológia hatására. A lázadások, nyugtalanság, a több országban is forrongó belpolitikai helyzet jórészt ezeknek a folyamatoknak a következménye. Az egykori Jugoszlávia felbomlása óta a társadalmi egyenlőtlenségek Szerbiában is jelentősen nőttek. A szegények száma drasztikus mértékben emelkedett. Nehéz dolog ennek hatásait felbecsülni a jövőbeli gazdasági fejlődés tükrében. A fokozódó egyenlőtlenségeknek egészen biztosan komoly hatásai lesznek. Valószínűleg a negatív hatások lesznek túlsúlyban. Az általánosnak minősíthető elszegényedést a gazdasági növekedés megindulása állítaná meg. Ugyanakkor – paradox módon – a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági növekedés egyik mellékhatása az egyenlőtlenségek további fokozódása. Természetesen a szociális védőhálónak lényeges szerepe van a szegénység enyhítésében, az egyenlőtlenségek szélsőségessé válásának elkerülésében. Ez viszont már egészen más téma, külön szakterület. Nem biztos azonban, hogy a szociálpolitikai intézkedések önmagukban hosszú távon megoldást jelentenek erre a problémára.
EGYENLŐSÉG ÉS EGÉSZSÉG
Mind gyorsabban globalizálódó világunkban a társadalmi egyenlőtlenségek már elképesztő méreteket öltöttek. A szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre szélesebbé válik. Ennek hatásait a társadalomkutatók már sok szempontból megvizsgálták. Richard G. Wilkinson orvos és társadalomkutató például évtizedeken át azt tanulmányozta, miért egészségesebbek az emberek az egyik társadalomban, és miért rosszabb az egészségi állapotuk a másikban. Arra a megállapításra jutott, hogy a legegészségesebb társadalmakra nem az jellemző általánosan, hogy nagy a jövedelmük, képzettebbek vagy vagyonosabbak. Ami elsősorban jellemző rájuk, az a javak egyenlőbb, arányosabb elosztása. Még az is kiderült, hogy nemcsak a betegségek kerülik el jobban őket, de számtalan társadalmi probléma is ritkábban fordul elő, mint ott, ahol nagyok a különbségek. Az egyenlőtlenebb társadalmakban gyakoribb a drogfüggőség, az alkoholizmus, az elmebetegség, az erőszakos viselkedés, az öngyilkosságok száma, valamint sok más deviáns társadalmi megnyilvánulás statisztikákkal bizonyíthatóan gyakrabban fordul elő. Azt is megállapították, melyek azok a kórosnak nevezhető megnyilvánulások, melyek a társadalmi egyenlőtlenségekkel összhangban, kimutathatóan megjelennek. A bizalomvesztés, az állandó kételyek, a kilátástalanság érzésének eluralkodása az egyik oldalon, míg a beteges túlfogyasztás, az önző magatartás, a fokozódó hedonizmus és az önimádás különféle formái más részről a szintén kimutatható következmények.
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az olyan közösségekben, amelyekben nincsenek hatalmas szakadékok a gazdagok és a szegények között, a társadalom tagjai tovább élnek és boldogabbak, ritkábban betegszenek meg, kevesebben követnek el öngyilkosságot, ritkábban használnak kábítószereket, kevesebb a depressziós stb.
AZ EGYENLŐTLENSÉG (NEM) MÉRHETŐ
A társadalmi egyenlőtlenség matematikailag mérhető. A különböző államokat a Gini-együttható (‘Dzsini’-együttható) alapján szokták a közgazdászok ebből a szempontból összehasonlítani. A Gini-együttható értéke 0 és 1 között szóródik. Nulla az értéke abban az esetben, amikor a populáció minden tagja azonos jövedelemmel rendelkezik, tehát tökéletes az egyenlőség. Ilyen eset a gyakorlatban nincs is, ez csak elméleti kategória. Értéke viszont 1 lenne, ha minden jövedelem egyetlen személy kezében összpontosulna, azaz ha teljes egyenlőtlenség állna fenn. Ez is elképzelhetetlen a gyakorlatban. A 0,4 körüli Gini-együttható már jelentős egyenlőtlenségnek számít.
Szerbiában a Gini-együttható a 2000-es évek eleje óta alig változott. A különböző kimutatások szerint 0,27 és 029 között alakult az évek során. Ebből arra lehetne következtetni, hogy nem kirívóan magas nálunk a társadalmi egyenlőtlenség. Ha széttekintünk magunk körül, akkor kételyeink támadhatnak, pedig a matematika makacs dolog. Igen ám, de próbáljunk meg egy kicsit a dolgok mögé nézni! Szerbiában a társadalmi termék hatalmas hányada az úgynevezett szürkegazdaságban keletkezik. Legújabb becslések szerint az elképesztő 40–50 százalékot is elérheti. Nyilván a szegényebb rétegek is realizálnak bevételeket a „szürke zónában”. Az is biztos: nem ők azok, akik nagyot kaszálnak azzal, hogy nem fizetnek adót, vagy törvénytelen tetteket hajtanak végre. A helyzet tehát az, hogy a Gini-együttható valóságos értéke Szerbiában jóval magasabb lenne, ha mérhető lenne az is, ami a statisztikák elől rejtve maradt.
Sokan azzal riogatnak bennünket, hogy az európai integrációk olyan helyzetet hoznak majd létre, amelyben az egyenlőtlenségek tovább fokozódnak. A felszín alatt már most is olyan feszültségek lappanganak, melyek az események kedvezőtlen alakulásával akár lázadáshoz is vezethetnek. Érdemes azt is megvizsgálni, mit hozott a kelet-európai, tehát szintén szocialista múltú országok számára az európai integráció. A statisztikák azt mutatják, hogy a keleti uniós tagországokban jelentősen gyarapodott az európai értelemben vett középosztály a csatlakozást követő időszakban. Még Románia esetében is megfigyelhető a folyamat. Az európai integráció következtében kialakuló gazdasági fellendülés széles rétegeket emelt be a középosztály tagjai közé. Az EU meghatározónak tekintett államai közül pedig például Németországban a társadalom kétharmada tekinthető ma már a középosztály részének. A középosztály egyébként köztudottan az a társadalmi réteg, mely a demokratikus berendezkedés és a gazdasági verseny legfőbb támaszának tekinthető.
