A világ tekintete most Ukrajnára szegeződik. Nem lehet még pontosan tudni, milyen irányt vesz majd az akár a regionális konfliktus veszélyét is magában hordozó események sorozata. Az ország történelme során volt önálló, de különféle birodalmak része is. A Habsburg, török, lengyel, orosz befolyás váltakozott. Ma is meghatározónak tekinthető az orosz–ukrán viszony. Már a 19. században Ukrajna a cári Oroszország legiparosodottabb, legfejlettebb vidékévé fejlődött. A múlt század 20-as éveinek elejétől a szovjet birodalom része, ami mostani helyzetét is meghatározza. A Szovjetunióban Ukrajna jelentős és fontos mezőgazdasági, valamint ipari övezet volt. Még ma is jelentős ebből következően az orosz függőség. Az energiatermelés nagyrészt az orosz földgázon és kőolajon alapul. A külgazdasági függőség kiszolgáltatottá teszi az országot a nemzetközi változásoktól. 2000-et követően az ország gazdasága óriási lendülettel fejlődni kezdett. GDP-je évi átlagban több mint 8 százalékkal nő, ami figyelemre méltó fejlődésnek tekinthető. Akkor úgy tűnt, Ukrajna lesz a 21. század elejének egyik „bezzeg” állama. A politikai fejlemények azonban már sejtették, hogy lehetnek még gondok.
Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés egynegyed részét. Kedvező adottságai alapján Európa vezető élelmiszer-termelője lehetne. A mezőgazdaság és a rá épülő feldolgozóipar modernizációja azonban még kezdeti fázisában van. A Szovjetunió összeomlását követően, akárcsak más utódállamokban, Ukrajnában is fokozódtak az egyébként is fennálló gazdasági gondok. A termelés mintegy 60 százalékkal esett vissza, ami elképesztő visszafejlődés. A szebb napokat is megélt nehézipar privatizációja csak az ezredforduló után kezdődött el. A Szovjetunió összeomlását követően Ukrajna gazdasága csak nehezen állt meg a saját lábán. A hatalmas termőterületek, a sok bányakincs és az egykor fejlett keleti iparvidék ellenére csak nehezen sikerült beindítani a gazdasági növekedést.
Aztán a kétezres évek elején lendületes gazdasági fejlődés vette kezdetét az országban. Ebben Szerbiához hasonlítható. Az évezred első éveiben a vegyipar és a kohászat erőre kapott, a kedvező világgazdasági körülmények is segítették a gazdaság növekedését. Aztán 2005-től a belső fogyasztás jelentős növekedése is komoly szerepet játszott az ukrán gazdaság fellendülésében.
GAZDAG, DE MÉGSEM BOLDOGUL?
Ukrajna termőföldekben és ásványkincsekben is rendkívül gazdag. Európai, de még világviszonylatban is jelentős készletei vannak feketekőszénből, vasércből és mangánércből. Ezekre épülnek a vas- és acélkohászati üzemek, nyersanyag- és energiaigényes gépgyárak. A képzett munkaerőn alapuló fejlesztéseket, műszeripari és háztartási gépek, az elektronikai alkatrészek, vegyipari termékek gyártását az elmúlt évtizedben kezdték el újra fejleszteni. Ehhez a nemzetközi nagyvállalatok, a gazdaság szerkezetének átalakítása azonban nem fejeződött be. A vegyipar az importált kőolajra és földgázra épült továbbra is. A szénhidrogénektől való függőség pedig csak erősíti az Oroszországhoz való gazdasági kötődést, amit nyugodtan nevezhetünk kiszolgáltatottságnak is.
Amikor 2008-ban Ukrajnát is elérte a begyűrűző világgazdasági válság, az országot az előző évek irigylésre méltó gazdasági eredményei ellenére rossz „passzban” találta. A folyamatosan növekvő külkereskedelmi hiány, az ország lakosságának az előző évek optimizmusa által generált eladósodottságának viszonylagosan magas foka, a túlköltekező szociálpolitika és a befejezetlen, vagy több területen el sem kezdett szerkezeti reformok miatt az ország előzőleg még szépreményűnek tartott gazdasága gyorsan egy szűk mozgástérbe zárva és nehéz körülmények között találta magát. A folyamatos belső ellentétek és a gazdasági gondok megjelenésével csak tovább terebélyesedő belpolitikai viszályok gátolták a fájdalmasnak ígérkező kiigazítások és reformok továbbvitelét. Ennek következtében pedig tovább romlott a gazdaság helyzete.
A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL
A már ismert kelet-európai recept alapján Ukrajnában is olyan magánbefektetők kezébe kerültek a nagy állami vállalatok, akik szoros kapcsolatokat ápoltak a politikai elittel. Ezeknek a vállalatoknak az elmaradt fejlesztésekből és más okokból eredő hátrányait azzal próbálták kompenzálni, hogy külföldi versenytársaikhoz képest jóval olcsóbb energiához juttatták őket. A befektetők és a politikai elit közötti szoros kapcsolatok és az egymásra gyakorolt befolyás hatásaként az Oroszországból importált földgáz árát alacsony szinten tartották, annak érdekében, hogy az exportált termékek mennyisége folyamatosan fenntartható legyen. A kormány azonban így kénytelen volt hatalmas összeget költeni arra, hogy ilyen módon „dotálja” a cégek energiaköltségeit. Bizonyos számítások szerint az Oroszországból importált gáz árának csupán 20 százalékát tudták megfizettetni. A kormány pedig így éves szinten a GDP mintegy 7,5 százalékát költötte a gáz importálásával járó kötelezettségek teljesítésére. Ez hatalmas költségvetési deficitet okozott. A hiányt a kormány rendre külső források igénybevételével finanszírozta. Az ország súlyos pénzügyi helyzetének fontos előzménye volt ez. A termelés és főleg az export alacsony gázárakkal történő fenntartását „ukrán átoknak” nevezték az elemzők, akik már évekkel ezelőtt figyelmeztettek a helyzet tarthatatlanságára. Az ukrán gazdasági eredmények nagyrészt ennek voltak köszönhetőek. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de várható volt, hogy az ilyen helyzet hosszú távon nem tartható fenn.
Az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya az év eleje óta értékének a negyedét veszítette el, ebből februárban közel 18 százalékot. Az ukrán devizatartalék veszélyesen alacsony szintre apadt. Elemzők szerint az ukrán folyómérleg-hiány az idén 13-14 milliárd dollár lesz, miközben az ukrán jegybanki devizatartalék valószínűleg már most sem éri el a 15 milliárd dollárt. Ez kevesebb, mint az ország importjának kéthavi átlagos értéke. A központi bank az év eleje óta többször is beavatkozott, hogy megállítsa a hrivnya zuhanását. Több milliárd dollárt csak erre költöttek. Nem tesz jót azonban az ország pénzügyi helyzetének a nemzeti valuta mostani alacsony szintje sem. A hrivnyát emellett még azok a vélemények gyengítik, hogy a kijevi kormány megcsappant devizatartalékait inkább az adósságfizetésre lesz kénytelen költeni, így a jegybank nem lesz képes beavatkozni a piaci folyamatokba az ukrán fizetőeszköz védelmének érdekében. A belpolitikai helyzet további bonyolódása pedig nyilván nem tesz majd jót az ukrán fizetőeszköz értékének.
A Goldman Sachs múlt heti becslése szerint egyébként a jegybank devizatartaléka lehet, hogy már csak 12–14 milliárd dollár körül lehet, azután, hogy január végén még 17,8 milliárd dollárt tett ki. A pénzügyi intézet elemzője szerint az ukrán központi bank az év eleje óta 2,8 milliárd dollárt költött a hrivnya árfolyamának erősítésére. Ukrajna pénzügyi helyzete nagyon súlyos. Külső segítség nélkül valószínűleg fenntarthatatlan.
