Az új kormány kiemelt feladatai között említik a korrupció elleni harcot. A korrupcióról tudni kell, hogy rendkívül bonyolult, összetett és szerteágazó társadalmi jelenség. Egyértelműen és röviden nehezen definiálható, annyira változatos a megjelenési formája. Határai korszakonként változnak, miközben kultúránként nagyon eltérő a megnyilvánulási formája. Maga a szinte megfoghatatlan fogalom is folyamatos átalakulásban van. Azt azonban nagy bizonyossággal tudjuk róla, hogy ahol elburjánzik, ott átszövi és roncsolja a társadalom egészét. A nézőpont szempontjából meghatározható normatív, szociológiai és közgazdaságtani megközelítésben is.
Ha mégis megpróbálkoznánk valamiféle definíció megfogalmazásával, akkor így szólhatna: a korrupció nálunk felismerhető és elterjedt megjelenési formája elsősorban a politikai intézmények, a közszféra és a gazdaság közötti deformált kölcsönhatás. Ha a megnyilvánulási formáit vizsgáljuk, a nagy anyagi haszonnal kecsegetető üzletek elősegítése érdekében a milliós csúszópénzek elfogadásától kezdve ide tartozik az is, amikor a közszférában dolgozó személy a felettesének hízeleg, különféle előnyjogok érvényesítése érdekében. Az ország összes gondja-baja nem vezethető vissza a korrupció elburjánzására, és fordítva sem igaz az állítás. Van még jó néhány alapvető problémánk, az első öt között biztosan szerepel a korrupció, sőt a dobogósok között is jelen van. Bizonyos vélemények szerint egy ország gazdasági teljesítményét kevésbé befolyásolja a korrupció foka. Példaként gyakran Olaszországot szokták felhozni, melynek történelmében voltak olyan időszakok, amikor a korrupció magas szintje mellett is jól teljesített az ország gazdasága. Ez külön téma lehetne, és inkább olyan kivétel, amely csak a szabályt erősíti. Számos tanulmány kimutatta már, hogy a korrupció hosszú távon mennyire negatívan befolyásolja a vállalkozói kedvet és a gazdasági teljesítményt egyaránt.
A meghirdetett korrupcióellenes harc jelentős mértékben befolyásolta az embereket a legutóbbi szavazásuk során. A bizalom azonban gyorsan elillan, ha nem lesz érezhető előrelépés, és ha ezen a téren nem történik jelentős változás. A türelem azonban jócskán fogy, azt is mondhatjuk, hogy Szerbiában fordulóponthoz ért a helyzet. Vagy alapvető változásokra kerül sor az intézményekben a korrupció elleni küzdelemben, vagy újra nehezen kezelhető bizalmatlanság alakul ki az intézményeink iránt. A különféle felmérések azt mutatják, Szerbia polgárai jól felismerik a korrupciót és megjelenési formáit. Aggasztó azonban, hogy ha tovább vizsgáljuk a felméréseket, az is kiderül, hogy – reprezentatív felmérések szerint – országunk lakói azt is beismerik, hogy esetenként ők maguk is hajlamosak rá, mert megéri.
A korrupció egyik súlyos és káros formája a nálunk is elterjedt hivatali korrupció. A jelenség hátterében jellemzően a társadalmi szereplők felkészületlensége, értékrendbeli, valamint tájékozottságproblémák húzódnak meg. További okok: a folyamatok átláthatatlansága, az elterjedt bürokrácia, a joghézagok, a felelősök be nem azonosíthatósága, a közszférában foglalkoztatottak kellő anyagi megbecsültségének hiánya, a szabályozó rendszerek tökéletlensége. A nem működő, vagy nem megfelelően működő ellenőrzési rendszerek megléte mellett a korrupciót, a mindkét fél részére kifizetődő volta és a bizonyíthatóság hiánya, ebből eredően a lebukás csekély esélye jelentősen gerjeszti.
A lakosság többsége mégis támogatja a korrupcióellenes harcot, de a legtöbbek számára ennyiben ki is merül a téma. Hogyan, milyen módon lehet a káros jelenséget visszaszorítani? – erre vonatkozólag kevesen tudnának használható megoldásokat ajánlani. Sajnos csak nehezen kezd beszivárogni a köztudatba, hogy az eredményes korrupció elleni harchoz jó intézményekre van szükség. A hatékony és gyors gazdasági felzárkózáshoz és fejlődéshez olyan intézmények kellenek, amelyek támogatják a vállalkozásokat, a jó kormányzást azáltal, hogy nem adnak teret a korrupciónak.
A korrupció elleni harc nem lesz egyszerű. Az ilyen tevékenység általában azt jelenti, hogy egyrészt a rendelkezésre álló keretek között megpróbáljuk felderíteni az elkövetőket és a haszonélvezőket. Másrészt az embereket nevelve és felvilágosítva kellene próbálkozni megelőzésével. A világ gyakorlata azt mutatja, a korrupció elleni harc akkor sikertelen, ha csak a tüneteket próbálják kezelni. Valószínűleg először az intézményes okokat kellene kiküszöbölni, és ezáltal jórészt a kísértés is megszűnne. Sajnos az elferdült értékrend egy ideje azt diktálja, itt úgy lehet karriert csinálni, ha az ember olyan pozícióba kerül, amelyben gátlástalanul garázdálkodhat.
