Az árvízkatasztrófa után a helyzet fokozatosan rendeződik, így ismét előtérbe kerülnek más jellegű gondjaink, melyek – ha idejében nem készülünk fel –, szintén súlyos helyzetbe sodorhatják országunkat. Szerbiának nincs sok ideje az egy helyben toporgásra, hiszen köztudomású, hogy hamarosan meg kell nyitnia az EU-csatlakozási tárgyalások egyes fejezeteit, s ennek elősegítése érdekében erősíteni kell a reformfolyamatokat. Egészen biztosak lehetünk azonban abban is, hogy az aktuális világpolitikai események is jelentősen befolyásolják majd sorsunkat.
Szerbiára egyelőre nem nehezedik valódi és erős nyomás abban az értelemben, hogy naprakészen össze kellene hangolni külpolitikáját az Európai Unióéval. Hosszú távon azonban valószínűleg nem lehet megkerülni a kérdést, és ez azzal fenyeget, hogy súlyosbíthatja gazdasági gondjainkat. Szerbia ugyanis hagyományosan jó kapcsolatot ápol Oroszországgal, ami nemcsak érzelmi szinten létezik, de meghatározóak a gazdasági kapcsolatok szempontjából is. Az EU magas rangú tisztségviselői a közelmúltban többször is hangsúlyozták: Brüsszel (egyelőre) nem kéri, hogy a szerb vezetés szembeforduljon a hagyományos kapcsolat ellen. Feltehetően azonban a belgrádi vezetés számára is nyilvánvaló – az EU-ba törekvő Szerbia, a helyzet elmérgesedése esetén nem tarthatja fenn változatlanul az egyenlő távolság elvére alapuló álláspontját, mert végül mégis össze kell hangolnia külpolitikáját az uniós elvárásokkal.
Amikor Brüsszel hivatalosan is az Oroszország elleni szankciók mellett döntött, felkérte a tagjelölt országokat is, hogy kövessék az EU külpolitikáját. Ugyanakkor megértésüknek adtak hangot Szerbia helyzete kapcsán, ami egyrészt meglepő engedékenységnek tűnhet, másrészt egyáltalán nem az. Igazi komoly hatással bíró gazdasági szankciókat ugyanis maga az EU sem vezetett be Oroszország ellen, elsősorban valószínűleg azért, mert az európai döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy az ilyen jellegű intézkedések visszahatnának. A hazai és külföldi sajtóban különféle becslések, spekulációk jelentek meg azzal kapcsolatban, milyen hatása lenne a valódi gazdasági szankciók bevezetésének. Tudományos módszerekkel is nehéz lenne pontos összeget meghatározni, de bizonyos, hogy minél súlyosabbak lennének a büntetőintézkedések, annál erősebb lenne az uniós gazdaságot érő negatív hatás. A tagállamok szintjére lebontva a várható következményeket, valószínűleg azzal lehet számolni, hogy minél közelebb fekszik egy ország a közösség keleti határához, annál nagyobb gondokat okoznának a Moszkva elleni szankciók. Ugyanakkor olyan elemzéseket is olvashatunk, melyek szerint eltúlzottak azok a becslések, melyek szerint az EU gazdaságilag, azon belül energetikai szempontból jelentősen függne Oroszországtól. Az unió teljes energiaszükségletének csupán a negyedét fedezik orosz forrásokból, és ez jelentős függőség ugyan, de egy esetleges krízishelyzet esetén nem megoldhatatlan. Az elemzések szerint egyébként a közösség legnagyobb nemzetgazdaságában, Németországban a kemény szankciók az idén akár 0,9 százalékponttal vethetik vissza a hazai össztermék növekedését. Ugyanakkor az elemzők is beismerik, lényegében nem lehet felbecsülni, hogy szankciók bevezetése esetén elkerülhetetlen energiaár-emelkedés pontosan milyen hatással lehet a háztartások helyzetére és a tőzsdékre. Németországot egyébként, mint az EU gazdaságilag legerősebb és politikai befolyás szempontjából is meghatározó tagállamát, az alacsonyabb gazdasági növekedésből és az energiaárak emelkedéséből fakadó hatások mellett az is sújtaná, hogy a szankciókat jobban megszenvedő keleti társállamok is gyorsan uniós segítségre szorulhatnak. Közismerten egyik lényeges eleme az uniós energiapolitikának, hogy az EU a jövőben ne váljon túlságosan importfüggővé. Ennek ellenére az egyes tagállamokban még most is 100 százalékban orosz forrásra épül a földgázellátás, de a brüsszeli bizottság adatai szerint Németország függősége is erős: földgázban 46 százalékos, kőolajban 37 százalékos az orosz részarány.
Bizonyos tényezők hatása lényegében előreláthatatlan, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy az orosz–ukrán helyzet alakulása a jövőben még milyen hatással lehet az EU és milyennel a szerbiai gazdasági folyamatokra. A helyzet némiképp paradox, hiszen ha az oroszokat szankciókkal büntetnék, ez olyan mechanizmus beindítását eredményezné, ami a világpiacon az energiaárak emelkedéséhez vezetne, ez viszont az oroszok érdeke is, tehát a büntetés inkább jutalom lenne – természetesen csak hosszú távon. A folyamat viszont hozzájárulhat ahhoz, hogy komolyabb figyelmet fordítsanak az energiahatékonyság növelésére, valamint a környezetbarát, megújuló energiaforrások felkutatására.
