Egy szomorú, sajnálatos esemény irányította a jobbamat a könyvespolc előtti Nyírő-kötet után, annál inkább, mert ez a szomorú esemény bizonyos fölháborodást generált bennem, nem a nevezett író művei ellen, inkább azok miatt, akik ugyan nem valószínű, hogy olvasták például a Kopjafákat, de finnyásságukat mutatják ki az újratemetésére váró író stílje felett. Mert hogy Nyírő József azért mégse volt oly jelentős, mint például csakugyan nagy földije Tamási Áron. Sorsuk azonban némineműleg hasonló volt. Talán emlékezünk még néhányan, mily nagy botrány keveredett Tamási földi maradványainak hazaszállítása körül. És most a Nyírő hamvai! Már e két botrányos esetből is leszűrhető, hogy bizonyos írókat, tudósokat, politikusokat stb. haláluk után se hagynak békén. Nyírő valóban a népek megkövesedett gyűlölője lett volna, uszító soviniszta, megittasult fasiszta, turulmadaras turáni szittya?
A Kopjafákban elhunytakról ír, célszerű szögény embörökről, ahogy Tömörkény nevezte a megénekeltjeit, Nyírő persze nem a szögediekről, hanem a székelyföldiekről. A mostani mondanivalónk lényege az, hogy a sokszavas és -mondatos Kopjafákban egyetlen gyűlölködő, soviniszta, de még csak fasisztoid szót vagy mondatot sem találtam. Viszont rengeteg szép szót és mondatot, például egy meghótt lélekről ezt: „…olyan szép volt leánykorában, hogy a méhek mind az ő szemére akartak szállni…” És a szántásról, mint olyanról ezt: kenyérágycsinálás.
Ezt az utóbbi szóösszetételt éppen az időben, amikor a rádióban egy észak-bácskai szántóvetővel beszélgettek. Már az is igencsak megmelengette a keblemet, hogy úgynevezett egyszerű falusi földműves „létére” mily művelten használja anyanyelvét, mintha nemcsak a földjéről viselne gondot, de erről is. Hitvallását hosszú évek óta folytató foglalkozásáról imigyen foglalta össze: kapa, fogas, eke.
Akkor meri vállalni, sőt hangosan hirdetni eme ősi szerszámok megbecsülendőségét, amikor ezek helyett ultramodern, óriási mezőgazdasági gépekkel végzik a „kenyérágycsinálást”, amikor kapa helyett vegyszerekkel irtják a gazt, és távirányítású fogasok, ekék özönlik el a szántókat.
Emberünk vegyszerek helyett a kapát ajánlja és használja, s műtrágya helyett természetes táplálékkal hizlalja a földjét. Magyarán: már jó ideje biotermeléssel foglalkozik. Úgyannyira, hogy még a burgonyabokrairól is kézzel szedi le a krumplibogarat.
Ő mondta, ez az észak-bácskai gazdálkodó, akinek a neve, ha jól hallottam, egyik klasszikus költőnk nevére rímel, akinek a hamvait talán már nem hurcolja meg annyira a történő történelem, mint Nyírőét, tehát ez a klasszikus földművelő állítja, hogy amióta a kapát használja, s nem mérgezi a kenyérágyásait, s mivel a példáját földszomszédai is mind többen követik, a tiszta barázdák közé visszasomfordáltak a gyíkok, föléjük pedig pacsirták ereszkednek és énekelnek.
Nyírőék korában még efféle apró-cseprő, semmis csodákból táplálkozott az írás.
