Valamikor, de nem is túl régen, amikor a projektnek vagy prodzsektnek még projektum volt a neve s tervet, tervezetet jelentett, kevesebbet használták, mint manapság. Ma tele van vele a rádió, a tévé, az írott sajtó szája. Széltében hosszában azt hallani, milyen prodzsektek röppennek fel. És már nem csupán a szakkönyvek és a hírközlő szervek vannak elárasztva vele, a kilencvenhárom éves alsóbarai Panna néni is imigyen szól át a kertszomszédjához:
– Képzeld, Jolikám, tegnap este a dédunokám egy új projekttel állított haza, alighanem mégis lesz valami abból a házasságból!
Bizony nagy örömet jelent elszegényedő vidékünknek, ha a fiataloknak is van jövőbe vetett hitük, terveik, meglátásaik, próbálkozásaik, egyszóval, magyarán projektjeik.
Miként annak az alsócsonoplyai kezdő gazdálkodónak is, aki valamelyik reggel a rádióban ország-világ előtt kijelentette, miszerint az előtte fekvő „projekt azt mutassa”, hogy érdemes belevágni. Egy mangalica farm fölállításába.
Az emberek fejében már akkor is rengeteg elgondolás, terv megszületett, amikor a nagyalföldi magyarság anyanyelvébe nem furakodott be ez a rusnya kifejezés. Rusnyát mondunk, mert hiszen, idéztük, a kilencvenhárom éves alsóbarai Panna néni száját is megfertőzte. De nem is csoda, a pesti, magasan képzett szakemberek szája is ezzel van tele. Épp egy műsort hallgatunk a minap a Kossuthban, egy szakmérnök fejti ki gondolatait a mikrofon előtt, s amikor már vagy huszadszor vegyíti mondataiba a projekt kifejezést, számolni kezdjük, hogy előadása befejezéséig még hányszor fogja használni? Hát ötvenkétszer fogta! Eközben egyetlen egyszer sem ejti ki a száján a szó magyar megfelelőjét. Még véletlenül se.
A múlt század elején, amikor nagy lendületet vett a technikai fejlődés, ennek megfelelően rengeteg ilyen szó tört be anyanyelvünkbe, csakhogy akkoriban ezeknek a kedves jövevényeknek magyar megfelelőt találtak nyelvészeink, amelyek hamarosan elterjedtek és meg is honosodtak. Pedig akkor még sem tévé, sem internet, sem laptop nem volt.
Megértük hát, hogy az alsócsonoplyai gazdálkodónak nem világos, szép tervei vannak jövője felvirágoztatása érdekében, hanem projektje, ami azt mutatta, hogy érdemes beindítani a mangalica-farmot, ha csakugyan hozzájut ahhoz a financiális kredithez, amit a projekt előrelátott. Márpedig a projekt azt mutatta.
Ne zsörtölődjünk, sopánkodjunk, nekünk legalább, ha nem is nagyon, legalább prodzsektjeink vannak. Mit szóljanak azok a szerencsétlenek, akiknek ebből sem jut elegendő?
