„Fanyar, savanykás történet, olyan, amit nem biztos, hogy mindenkinek bevesz a gyomra” – vallja Cserna-Szabó András az Extra Dry című, tavaly megjelent könyvéről. A tizennégy fejezetből álló regény tizennégy napot mesél el, de a fejezetek nemcsak összefüggő történetként, hanem önálló novellákként is megállnák a helyüket. A fejezetek előtti rövid ismertetők ráhangolják az olvasót az újabb epizódra. Keddi nappal kezdődik és a rákövetkező hétfőn ér véget az a keserű világ, amit a szerző megteremt a több, mint háromszáz oldalon. A Hungaria Extra Dry nevű pezsgő visszatérő elem a műben, és olvasóként azt mondhatom, hogy az extra száraz ital remekül passzol a szaftos jelenetekhez, amelyekben életképeket kapunk nőnek öltözött, bárokban táncoló férfiak, homoszexualitásukban egymásra talált emberek, vagy a volt férje vagyonát mániákusan költő nő életébe.
A történet magvát Aladár és Erika szétesőfélben levő házassága képezi. A pszichológusnő egyszer csak rádöbben, hogy már évek óta nem úgy él, ahogy szeretne, és nem hajlandó tovább vegetálni, ezért kiszáll a házasság és a család szent intézményéből. Azzal, hogy elhagyja a középosztálybeli életüket, az unalmas férjet, és a két közös gyereket, a vélt szabadság útjára lép. Akár az alaptörténet házaspárját, akár a mellékszereplőket nézzük, az Extra Dry a menekülők és a magukra hagyottak könyveként is értelmezhető. A másokban vagy magukban való kiábrándultság görbe éjszakákba, eltorzult kapcsolatokba, hallucinációkba sodorja a szereplőket.
Aladár kétségbeesésében az apósánál keres menedéket, aki az elkeseredett férfi őszinteségét egy vallomással viszonozza, amiből kiderül, hogy Ignác meggyőződése szerint a felesége vissza-visszatér a túlvilágról, képes bárhol megjelenni, és beszél hozzá, vagy egyenesen az ő testébe bújva szól az élőkhöz. Ami Aladárnál végképp kiveri a biztosítékot, az az, hogy Ignác papát állítólag más halottak is meglátogatják.
A történések dinamikus folyamát olykor kicsit lelassítja egy-egy filozofikus párbeszéd, mint például az, amikor Aladár azon elmélkedik, hogy hova távozik az emberből a szerelem, mi lesz az érzéssel:
„Azon gondolkoztam, hová lesz a szerelem. Mert az oké, hogy elmúlik… De hová lesz? Az egyik pillanatban még kéz a kézben vásároltok a Tescóban, a másik nap meg már a köszönésedet se fogadja. Hová lesz a szerelem? De tényleg. Összegyűjtik egy nagy szelektívhulladék-gyűjtőben? Műanyag, papír, üveg, szerelem?”
A mű bizonyos részei étkezés mellé nem ajánlottak, viszont a szerzőre jellemző gasztronómiához való kötődés ezúttal is képviselteti magát a regényben. Már-már receptként olvashatjuk azt a részt, amelyben az emberkínzást Ivo Andrić Híd a Drinán című regényéből lesik el a szereplők.
Ebből a világból még a Mikulás is kimenekülne, mert hogy is legyen elhivatott és adakozó a nagyszakállú, ha azt látja, hogy az ember már kisgyerekként elindul a romlás útján. Az élvezetek hajszolása, az IKEA-s bútorokkal teletömött otthon sem hoz életkedvet, csak még nagyobbá duzzasztja az űrt.
A kötet illusztrátora Ráskai Szabolcs, aki ezúttal gyerekképregényt rajzolt, ami még sokszínűbbé teszi a könyvet, mert ez Liza, a gyermeki elbeszélő gondolatainak teremt egy külön világot a könyvtesten belül. Egy frappáns szerzői módszer, hogy a rajzokon keresztül a kislány nézőpontjából is láthatjuk a család szétesését, az illusztráció ilyen jellegű kihasználása egy pluszt ad a könyvnek.
Szívesen követtem volna még Erika lázadását, ahogyan a hedonista éjszakák után a pszichológusnő megpróbálja egyben tartani magát a terápiákon, de ebből mindössze csak egy fejezetnyit kaptunk a szerzőtől. Számomra ez az egyetlen mínusza a könyvnek, ami kiváló társ lehet egy pohár behűtött pezsgő mellé.
